Akik elvált és gyermekkel rendelkező férfival kötik össze életüket, miért kívánják megváltoztatni a múltat és úgy tenni, mintha mindig is ők lettek volna az egyedüli és elsők a pasi életében, a többieknek pedig csitt?

Azt mindenki hajlamos elfelejteni, hogy az elvált anyukának is lehet új élettársa, férje.

Olyan bődületes baromságot meg ne írjatok, hogy az új férfitól nem várnád el, hogy támogassa anyagilag a gyereked.

Ha együtt laktok, közös a rezsi, étkezés, minden.

Elég valószínűtlen szituáció, hogy te mindent külön veszel a gyerekednek csak a te pénzedből.

Ilyen kapcsolat nekem nem is kellene.

Ez egy meddő vita!

Egy elvált feleség élete végéig az marad még akkor is, ha újraházasodik.

Az új feleség pedig mindig a 2. feleség marad hacsak később el nem válnak, akkor lehet ő is elvált feleség.

Így egymás helyzetébe, életébe nem tudjuk magunk soha beleképzelni, mi is fújjuk a magunkét, az otthagyott anyukák is a sajátjukat és mindenki azt hiszi, neki van igaza.

A páromnak az előző házasságából két lánya van. Amikor összejöttünk (7 éve), a nagyobbik már akkor is nagykorú volt. A kisebbik most 17 éves.

Kezdjük ott, hogy egy évig (!!!) nem is találkozhattam a lányokkal, mivel én voltam a "gaz csábító". A gyerekek mást sem hallottak otthon, mint hogy az apjuk ilyen meg olyan r*hadék, én meg le sem írom, mi voltam. Az ex mindent elért a páromnál, amit csak akart, mert a láthatással zsarolta őt. Volt, hogy odarendelte magukhoz, ha valami műszaki dolog bedöglött, de még a macskaajtót is neki kellett kivágnia a válás után több hónappal. A párom úgy költözött el az extől, hogy a ruháin, meg néhány könyvön kívül mindent ott hagyott neki, amit 20 év alatt közösen teremtettek elő.

Egy év után a kisebbik lány maga döntött úgy, látni akar engem. Titokban jött el, az anyja tudta nélkül. Nagyon hamar összebarátkoztunk, megszerettem. Amikor az anyja megtudta, a lányára zúdította az összes haragját, amiért "a mi oldalunkra mert állni". Az akkor 11 éves gyerekbe több értelem és belátás szorult, mint a 40 éves anyjába, meglepően higgadt fejjel kezelte a helyzetet...

Mindegy, nem is ez a lényeg. Azóta mindkét lánnyal megismerkedtem, és ami a leginkább bánt, hogy a kisebb nem lakhat nálunk. Neki az anyja azóta sem felejtette el, hogy szeret és elfogad engem, és a mai napig rajta éli ki azt a feszültséget, amit az apján már nem tud...

Azóta született egy közös fiunk, és volt olyan is, hogy a párom helyett én fizettem ki a gyerektartást, mert neki éppen nem volt munkája. Viszont az is tény, hogy míg mi meggondolunk minden fillért, az exnél (a kisebbik lánya mesélte), üres a hűtő, de bor, sör mindig van benne. A nagyobbik lány 25 éves, de még soha, sehol nem dolgozott... Engem el akart küldeni dolgozni, miközben a kisfiammal voltam itthon GYES-en, csak azért, hogy az apjának fussa több gyerektartásra, és neki ne kelljen dolgozni... Azt is tudni kell, hogy én évek óta nem vettem magamnak ruhát, olyan ruhákat hordok, amit a nagylány magának vett meg, de rájött, hogy mégsem kell neki. Azt "megörököltem" én. (...) Volt olyan karácsony, hogy mindkét gyereknek számítógépet rendelt az ex az apjuktól, megkapták, egymásnak meg már nem vettünk semmit... Az is természetes volt, hogy a gyerektartáson felül még ruhát-cipőt, iskolakezdéskor felszerelést, mindent mi vegyünk. Mindezek ellenére soha egy rossz szót nem mondtunk a gyerekeknek az anyjukról, sőt, volt, hogy én békítettem össze a kicsit az anyjával. Azután egy ideig az ex velem is megbékélt...

Amióta megszületett a kisfiam, már nem hagyom, hogy az ex bármit megtehessen (pl. karácsonyra nincsen toronyóra lánccal), és a párom is megtanult nemet mondani neki. Na azóta megint szemetek vagyunk, és ami a legfurcsább, hogy mindenkor az anyagiak határozzák meg azt, hogy az ex szid-e minket, vagy sem.

Én,az ezt a kérdést okozó kérdés kiírója,felelősségem teljes tudatában kijelentem,hogy sem a múltat nem akarom megváltoztatni,sem a férjem első gyerekétől nem sajnálok semmit!Mindenesetre örülnék,ha a saját gyerekemre is tudnék annyit költeni,amennyit a mostohagyerekemre...

Akik pedig olyanokat írnak,hogy ha elvált lennék,akkor így meg úgy,de házas vagyok,azok ne tegyenek felelőtlen kijelentéseket,sosem lehet tudni,mit hoz a jövő!Lehet,hogy most ti vagytok a világ legboldogabb feleségei és legjobb anyái,de lehet hogy egyszer fordul a kocka,bármilyen okból elváltok,és akkor ti lesztek a világ legmegkeseredettebb,legbosszúállóbb feleségei,akik minden bőrt le akarnak húzni a gyermek apjáról,és ti lesztek a világ legrosszabb anyái is,akik a gyereket felhasználják mocskos kis hadjáratukban mint eszközt,a gyerek nem mer majd elmondani nektek semmit,fél az apját szóba hozni előttetek,és belenyugszik,hogy "tök mindegy én mit akarok,anya úgyis csak saját magával van elfoglalva"...

Lehet szidni a "hülye új feleséget",de ez is csak egy vélemény. :)

Úristen!!

17:54-est mintha én írtam volna.

A férjemnek 2 lánya,az ex ugyanaz,van egy közös kisfiúnk!

A fő baj az anyagiakon kívül, hogy sok ex a sértettségében megpróbálja a gyerekeket is az apjuk, és az új nője ellen hangolni. Az "új nő" pedig kezdetben inkább enged, és mindenről lemond, hogy több jusson a párja régi családjának, de amikor megszületik a saját gyereke a párjától, akkor már a legtöbb család nem képes az exnek anyagilag annyit adni, mint előtte. Na ebből lesznek aztán a nagy veszekedések.

Egyébként igen, mai fejemmel BIZTOSAN nem kezdenék olyan férfival, akinek már van gyereke mástól. Éppen emiatt a h*lye felfogás miatt, hogy elvárják, hogy ne csak én, de még a gyerekem is mondjon le mindenről csak azért, hogy az ex gyerekének mindene meglegyen...

Belinkelné valaki azt a kérdést, ami kiváltotta ezt a kérdést? Nem találtam meg... :)

Köszönöm!

Tessék:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__15..

én úgy látom, hogy a társadalmi változások még nem értek meg az emberek fejében és szívében. Nagyanyáink idejében még szégyen volt a válás. Anyáinknál már páran meg merték tenni, és gyakorlatilag a mostani 30-60 éves korosztály az, aki a leginkább él azzal a lehetőségével, hogy egy számára akár picit is kényelmetlen házasságból kiszálljon. Azt látom, hogy sokan át sem gondolják emiatt, amikor összeházasodnak, hogy a házasság milyen komoly és egész életre kiható döntés. Egész életre kiható, ha nem válnak el és együtt maradnak, és akkor is, ha elválnak, mert lelkileg-anyagilag kicsinálják egymást, magukat, a gyerekeiket. A mai 30-60 éves korosztály még nem tudja kezelni ezt a szabadságot. Még nincsenek kialakulva a játékszabályok, ha lehet ezt mondani. Az emberek még nem tudják, hogy mit várhatnak egy elvált ffitól/nőtől, hogyan kell az új, a régi, a jövendő családokhoz viszonyulni, mit kezdjenek a szétszakadt családok és a keletkező családok gyerekeivel. MIből tartsák el, hogyan neveljék együtt, stb.

Én úgy gondolom, hogy ezek a dolgok ki fognak kristályosodni a következő pár tíz évben.

Igen, végig kell gondolni, amikor valakitől elválok, hogy annak milyen anyagi hatásai lesznek. Hogy csóró leszek, hogy a fizetésem jelentős része egész életemben hozzá fog vándorolni, hogy ajándékok garmadáját kell majd igy is vennem egy év alatt az ünnepek kapcsán, hogy be kell szállnom az ex és a gyerek betegsége kapcsán is, a továbbtanulás kapcsán is, és még sorolhatnám. és ez azzal jár, hogy magamra kevesebb marad. Hogy nem tudok úgy félretenni. Hogy ha új családom lesz, akkor azokat nem fogom tudni rendesen támogatni, a következő gyerekemnek, akit azzal a tudattal és felelősséggel vállalok be, hogy _az exem gyereke mellett el fogom-e tudni tartani, és meg fogok-e tudni adni neki is mindent_ vagy sem. Az ex privliégiuma, hogy előbb szült, abban az időben, amikor nem volt másik gyerek felé kötelezettség. Az új család a közös gyereket pedig már úgy kell vállalja, hogy _már van egy gyerek, akivel számolni kell_. Ez majdhogynem ugyanaz a kérdés, mintha egy házaspár azon merengene, hogy az első baba után lehet-e még egy, el fogják-e tudni azt is tartani. Mert ezesetben lényegtelen, hogy ki a gyerek anyja, arról a gyerek nem tehet, hogy a szülei elváltak.

És bizony úgy tűnik, hogy el kell telnie pár generációnak, amig az emberek megtanulják, hogy miért érdemes elválni és miért nem. HOgy mikor érdemes az anyagi csődöt (anya és apa részéről is!) felvállalni a válásért! És az új feleségeknek is meg kell tanulniuk, hogy mikor, milyen körülmények között érdemes elvált ffiba beleszeretni, ahogy az új férjeknek is meg kell ezt tanulniuk. És igen... lesz egy olyan elvált réteg, akivel nem éri majd meg új családot alapítani, mert nem fogja tudni a szükséges körülményeket biztosítani az új családnak.