Válok, a családom teljesen elfordult tőlem emiatt, sőt még a munkahelyemen is bekavartak. Mindenáron ki akarnak rúgatni, hogy ne tudjam eltartani rendesen a gyerekem. Ha nincs munkahelyem attól még nekem ítélhetik a gyereket?

Nem hiszem, hogy azért rúgnának ki mert válsz, pláne direkt azért hogy ne tudd eltartani a gyerekeid, vagy azért mert rosszul dolgozol, vagy mert a cégnek nincs rád szüksége, nem tud kifizetni stb. De azért elég fura, hogy összefüggést látsz a kettő között, nyilvánvalóan valami nem stimmel nálad.

(ui: nem 15 éves vagyok).

Évek óta gyűjtöm a sztorikat az ilyen szülőkrők. Sajnos vannak bőven... Olvasd el a Mérgező szülők c. könyvet.

Ilyen háttérrel elválni pokoli dolog, csak akkor tedd, ha az új párod 100 %-ig melletted van.

Szia Lilien, egy masik kerdes kapcsan talaltam a kerdesedre. Öszinten sajnalom, amit most atelsz! Azert is megertelek, mert az en anyam is "partolos" tipus: testveremnek is volt egy fiuja, aki azota is a "mintafiu", nagyon a szakitas ellen volt anyu, es az en ferjemröl is, csak mert külföldi (es magyarnal jobb eletszinvonal) hasonloan gondolkodik. A ferjem rendes, es jol megvagyunk, jol elünk, es bar vannak feladataink, szo sincs ilyen szörnyüsegekröl, tehat minden rendben, söt... Megis felmerült bennem, mi törtenne, ha... Annak ellenere, hogy szemelyesen meg egy szot sem valtottak szüleim es a ferjem, csak az en forditasom alapjan ismerik egymast, egy ilyen helyzetben szerintem anyu gondolkodas nelkül melle allna. Raadas: mivel meg en a nem kivant gyereke is vagyok, es ezen eddig (közel 40 evig) nem tette tul magat, ez is közrejatszana a dönteseben. Tehat emiatt megertelek.

A szüleid viselkedese szerintem egy nagyon összetett dolog. Lehet, hogy a rejtett szandek mögötte jo: azt hiszik, elvesztetted a fejedet, majd megbanod...stb, meg vannak gyözödve rola, hogy majd meg fogod köszönni, hogy nem hagytak elvalni, egyszerüen nem latjak at a Te nezöpontodat, erzeseidet. De az is lehet, ha mar gyerekkorodban is voltak megoldatlan problemak köztetek, hogy a születesed olyan erzeseket valtott ki belölük, amik rejtetten iranyitja a hozzad viszonyulasukat (=amit az en irtam anyamrol irtam), vagy a szüleid a sajat gyerekkorukban atelteket, az ö szüleik tendenciait viszik tovabb...stb.

Nehez ezt jo erzessel elfogadni, hogy szüleid a tölük telhetö legjobbat teszik, de tudom, most nem ennek az elfogadasa okozza a legnagyobb gondot, hanem az elötted allo feladatok, a valoper, gyerekelhelyezes...stb. Bar, most azt irtad, az uj kapcsolatod hihetetlenül jo, en nagyon ovatos lennek, mielött vele elköteleznem magam, töle függöve tennem magam, ha ilyesmiröl is szo van (?). Amikor senki nem all az ember mögött, akkor szerintem nehez tisztan, jol dönteni az uj kapcsolatrol, ezert javasolnam, hogy fordulj pszichoterapaias vagy termeszetgyogyasz segitöhöz, aki szemelyesen tud segiteni. Az a jo, akit Te igazi segitsegnek erzel!! (Hozzam termeszetgyogyasz all közel, Vas megyeit tudok akar javasolni is.)

Popper Peternek a youtube-n is van fent par jo felvetele, ezek rövidek, ezeket is javaslom. Egyikben elmagyarazza ("Szeretni kell?" talan a cime), hogy a szeretetet nem lehet kikenyszeriteni, a szülök gyerek iranti szeretetet sem, csak a normalis viselkedest - azt mar csak en teszem hozza, szerintem igy lehet ezt elfogadni: ez volt az eletem ara... Ha tudsz ra idöt forditani, szerintem a mar emlitett, Susan Forwald: Mérgező szülők könyve a gyermekkorban berögzödött negatív erzeseket segit feldolgozni, megerteni a helyzetet, amibe beleszülettel, csakugy, mint John Bradsam: Vissza önmagunkhoz c. könyve is. Nekem sokat segitettek Eric Berne könyvei a jatszmakrol (Emberi jatszmak, Sorskönyv), ezekböl az emberek tetteinek "mozgatorugoit", a mögöttes dolgokat lehet jol atlatni.

De szerintem fontosabb most a közvetlenül elötted allo dolgokat jol megoldani, erre energiat forditani.

Ha kerhetem, majd legyszi irj, mi lett, hogyan törtent a gyerekelhelyezes...stb, nagyon erdekel! (Akar itt, akar az en kerdesemnel.) Öszinten kivanom, hogy a gyerekednek minden szempontbol legjobb megoldas szülessen a sorsarol!

Köszönöm, hogy irtal, es nagyon örülök, hogy edesapad melled allt! Erdekes, hogy ezen a forumon az a közhiedelem, hogy gyerekelhelyezes automatikusan az anyanal, kiveve, ha ö drogos, alkoholizmus vagy hasonlo nagyobb sulyu dolga van. Egy kerdesre az volt az egyhangu velemeny (kiveve az enyemet), megha az anyanak soha nem is volt munkahelye, es meg lakasa sincs, akkor is ugy osztjak meg a ferj vagyonat, hogy az anya majd kap abbol egy lakast, amiben felnevelheti a gyereket. Nalatok meg egy olyan apa kapja heti 3.5 napot a gyerekfelügyeletet, aki a gyerek elött testi bantalmazast követett el, pedig ezzel milyen peldat mutat, mire tanitja a gyereket, erre miert nem gondolnak az itelethozok?! Na mindegy...

Gratula az uj kapcsolathoz! :)

Irjal majd a fejlemenyekröl, nagyon erdekel! Szivböl kivanom, hogy a kisgyereknek a neki legjobb döntest hozzak!

Elözö