Ki hogyan rendezte az anyagi dolgokat válás után?

8 as, miért kene a szüleivel lakjon az anyuka?

A szüleivel csinalta a gyereket?

Hogy apuka tudja élni az ífjúkorát újból házasodni es válni? Teremteni a lelki nyomorékokat újra es újra?

Vagyis ha az anya penztelen, akkor mondjon le a gyerekről az apa javára, es a gyerek szenvedjen?

Válás esetén mindig a gyerek szívja meg, mert ugye mindkét szülő fut kétsegbeesetten 40 évesen a diszkóba, hogy új “párt” találjon!

Es egymásra mutogatnak!

Az állatkertbe a gorillák különbek!

11-es, mert hol lakjon, ha nincs pénze?

Ha anyuka pénztelen, akkor apuka mondjom le a gyerekről is meg az egész vagyonáról is, hogy a pénztelen anyuka elhesse tovább a gondtalan életét, és apuka meg...nem tudom, éljen, ahogy akar?

A gyereket nevelje az, akinek telik rá, ez ilyen egyszerű. Ha együtt maradnak, és mindennap veszekednek, ordítoznak, utálják egymást a gyerek előtt, az sem jobb.

Ha gyereket hoztak a világra, aki még kicsi, akkor ne pattogjanak es váljanak! Gondolom mikor gyereket vállaltak ketten, felelősen végiggondolták, hogy nem léphetnek akármikor ki, hanem tekintettel kell lenni a gyerekre!

Ha nincs vita es cirkusz akkor kibírják még együtt egy darabig!

Ha szülő az ember akkor nem a nemiszerve a legfontosabb már !

Persze, most biztos a gyerek 5-6 éves, belefasultak a hétköznapokba, es most megint futni keresni a “bódosságot”!

Hogy es mikor fog így egy felnőtt ember felelősséget vállalni??? Ha mindig megfutamodik ha kicsit unalmas lesz??

Mindig új családokat fog alapítani es otthagyni pár éves gyerekeket, mert hívja a nemiszerve új kalandokra???

Ügyvéddekkel, mert akarta a kva kocsit amit én vettem neki. végül az is el lett adva és felezve az összeg, amit kaptunk érte.

Hogy valami hasznosat is tegyek hozzá: családsegítőtől, gyermekjóléti szolgálattól kérhettek segítséget. Vannak anyaotthonok is, de azok ennél rosszabb helyzetben lévőknek vannak fenntartva, ahol az egyik fél jelenléte közvetlen veszélyt jelent.

Jogos amit mondanak, nem a nagyszülők szülték a gyereket, de ha már megvan mégis mit lehet csinálni? Komolyan érdekelne ezeknek a kommentelőknek a véleménye. Az a szerencsétlen poronty aztán igazán nem tehet arról hogy ilyen helyzetbe született és kell nevelkednie. Bajban egy szerető család összetart. Valamelyik fél költözzön a szülőkhöz, vagy találjatok ideiglenesen gyámot családon belül. Keressetek rendes munkát mindketten. Ha már a válás az asztalon van, a lehető legrosszabb amit tehettek, hogy együtt maradtok a "gyerek érdekében". Ez még soha sehol nem sült el jól.

Remélhetőleg legalább a CSOKot nem vettétek fel, mert akkora szopórollerből nem tudom hogy lehet kikeveredni.

Már megírtam hogyan tovább!

Nem lehet úgy dönteni, mintha gyerektelen pár lenne, ripsz ropsz, egó sérül, válás!

Mivel gyerek van, muklesz es arra koncentrálni, hogy holnap oviba kell vinni, es mire van szüksege!

Aludjanak külön ha nem bírják nézni egymást!

Oldjak meg! A gyerek az első, amíg nagyobb nem lesz!

Igen, en ha nagymama lennék, fogadnám a lanyom es az unokám!

Nem erről van szó, hogy szégyenszemre kullogás, hanem hogy MOST MÁR nem lehet gyorsan pattogni! Ha nem verekednek otthon es civilizált a hangulat, akkor bírják ki még egy darabig!

Az nem opció, hogy nem elválni?

- hazugság, hogy "a gyereknek mindegy mi van, csak anya-apa legyen boldog". NEM! Az életszínvonal egy dolog, az anyagi stabilitásból fakadó lehetőségei egy másik dolog, az meg, hogy bármelyikőtöknél van, a másik szülőjét konstans hiányolni meg egy harmadik dolog.

-"most jobb a gyereknek folyamatos veszekedésben felnőni, mint boldog, de külön szülőkkel?" Nem. De bakker nem vagytok ti felnőtt emberek, akik egyszer anno szerették egymást? Elvileg intelligensek? Ez a két véglet van, hogy konstans veszekedés és pillangós szerelem?

Arról nem is beszélve, hogy egy olyan anyával felnőni, aki folyton ideges a fizetnivalók miatt, stresszel, hogy mikor rúgják ki a betegeskedő gyerek miatt, biztos, hogy nem jobb a gyereknek, mint az, ha anya-apa együtt, békében, érett felnőtt módján viselkedve felneveli őt.

- apropó, "elég volt". És a feleségeddel vajon mizu, neki nem volt elég? Vagy neki is, de ő az anyja, ő nem léphet le csakúgy? Lehet, hogy ha partnerként viselkedtek, csapatként, egymást támogatva (amiről elvileg a házasság is szól), akkor könnyebb lesz mindkettőtöknek?

Persze ha bántalmazás van az más, de ha jól értem, itt csak "elég volt."

Légyszi gondold át ezt. Itt már nem a ti boldogságotok kellene legyen az első (értem itt a pillangók a gyomorban szerelmet) és legfontosabb szempont, aminek alárendelitek azt, hogy a gyereketek hogy nő fel.