Ez most komoly? Ez tényleg válok?

Értem. Szóval te felsőbbrendűségi érzésnek tartod, ha valakinek véleménye van, és el meri mondani, akkor is, ha az másoknak nem tetszik. Látom, neked nagyon fáj, hogy nem állok be a sorba szegény nőket siratni, ellenben kiállok az örökké csak leszólt férfiak mellett.

Empátia? Van belőle éppen elég. De az empátia nem egyenlő a vaksággal, a süketséggel és az ostobasággal, legalábbis az én szótáramban. Én együtt érzek azokkal, akik bajba kerülnek, akkor is, ha a saját hibájukból. Éppen csak segíteni próbálok, hogy ne kövessék el újra és újra ugyanazt a hibát. Próbálom kinyitni a szemüket: önmagukra, önmagukba is nézzenek. Én nem csupán a pézsét tartom, amíg sírnak, és nem csak a vállamat tartom oda. A sírás után a probléma okát igyekszem feltárni, hogy az illető tovább tudjon lépni. Mert úgy gondolom, ez a valós segítség, és nem az, ha kórusban szidjuk a pasikat.

Veled ellentétben nem személyeskedek, ha nem tetszik, amit valaki írt, és nem fenyegetőzök privát üzenetekkel. Mocskolódni bárki tud, szóval küldheted nyugodtan, téged fog minősíteni, nem engem.

Édes ANYAnyelvünkben a fehércseléd egyébként szolgálatban álló nőt jelent. De ha hagyjuk a nyelvet, miért hozod fel?

Egyébként köszönöm a "jó"kívánságaidat, de javaslom, vigyázz velük, mert visszaszállnak.

"fehércseléd:nő vagy nők,asszonynép.A tájnyelvekben is már avuló szavunk.A fehér a falusi nők festetlen vászonból készült viseletére utal(mondtak vászoncselédet is),a nép és cseléd utólag pedig arra,hogy eredetileg gyűjtőnevek voltak,később kezdték egyes személyre érteni."De takaros fehérnép ez a Mariska!"Van fejérnép,fejércseléd alakja is."

[link]

Javaslom oltogatás helyett kezdd tanulmányozni,mert marhaságokat beszélsz.És tüntesd ki magad empátiából,mert egyetlen írásodban sem jelenik meg,hogy netalán a férfi is hibás lehet,mert nem ütni kéne a nőt,hanem szeretni,csak hogy a nő a hibás.Tehát a férfiak irányában van empátiád,az igaz.Vita vége,lehet örülni magadnak,csak egyszer meg ne bánd.

Kedves! Veled ellentétben én nem internetes értelmező szótárakat használok, hanem elsősorban a fejemet. Azért érdekelne, hogy a gúgli hányadik találata adta ki az általad megfelelőnek talált magyarázatot...

Jól ismerhetsz, ha tudod, van-e gyerekem. És örülök, hogy te látod az IP címemet, ha már ennyire tudsz azonosítani. Az oldalt arra használom, amiért létrejött: kérdések feltevésére és megválaszolására. Ja, tényleg, nem személyeskedek, ez lehet a legnagyobb hibám...

Szerinted a férfigyalázás egyébként egyenlő az empátiával? Azt melyik gúglis szótárad adta ki?

Az általad belinkelt szótár nem a Magyar Értelmező Szótár. Csupán egy internetes adatbázis, amit egy irodalomtörténész (nem nyelvész!!!) dolgozott ki. Nem nevezném hitelesnek (elárulom: az alkotója sem teszi ezt), de ha ez neked jó, hát használd.

A vitához elsősorban érvekre van szükség. Persze, hogy nem tudsz vitatkozni, ha folyamatosan személyeskedsz, más fórumokban-témákban írt hozzászólásaimat citálod elő egy teljesen más helyzetben. Az érveim 90%-ra nem is reagáltál, ellenérveket nem írtál. Egy-két mondatot kiragadva, a másikat sértegetve próbálkozol.

Mindenesetre új definíciót fogalmaztál meg a hímsovinisztára, de felhívnám a figyelmedet, hogy nőgyalázó (a szó jelentése miatt) csak férfi lehet :D

Kedves Kérdező!

"Jóban, rosszban míg a halál el nem választ..."

Ez többnyire az amerikai filmek idealista esküvői szlogenje, ahol az emberek szeretik magukra húzni a "tökéletese család, tökéletes élet" illúzióját.

De ez nem a valóság. Igen, az esküt nem azért teszi valaki, hogy később semmibe vegye azt, és mielőtt bárki a válást választaná, KÖTELESSÉGE mindent megtenni a helyzet javulásáért, a házasság megmentéséért. Ezt elismerem.

Ám ezen túl már nem megoldás az, ha valaki a mártírt játssza, mert az élet nem arról szól, hogy boldogtalanok legyünk. Ha egy házasság megromlik, arról mindkét fél tehet - meg kell próbálni helyrehozni a dolgot, de ha egyszerűen nem megy, jobb hagyni az egészet.

Főleg, ha valamelyikük nagyobb szerepet játszik a bajban. Ha az egyik fél alkoholista lesz, elkezdi bántalmazni a másikat, vagy egyszerűen kezelhetetlenné válik, nincs joga ahhoz, hogy magával rántsa a másikat, csak mert egykor rózsaszín ábrándokat szőttek a közös évekről.

Mikor az egyik fél megfeledkezik erről, a másik is éppúgy megfeledkezhet, és most tök mindegy az, hogy melyik nemről van szó.

A házasságon belüli boldogtalanságnak oka van, senki nem azért senyved egy kapcsolatban, mert az olyan jó. De a legkönnyebb úgy realizálni a dolgokat, ha magad elé képzeled egy ember boldogtalanságát, akit szeretsz.

Például - nem tudom, hogy van-e gyermeked -, de képzeld el, hogy nap mint nap sír, gyötrődik és szenved, mert egy olyan házasságban él, ami már helyrehozhatatlanul megromlott. És ő talán nem is tehet erről igazán, mert próbálkozna, de a párja nem hajlandó.

Akkor te képes lennél éveken keresztül szenvtelenül nézni a gyermeked boldogtalanságát, és csóválni a fejed, hogy ezt is vállalta? Hogy a rossz együtt jár az élettel?

Vagy az embernek talán nincs joga változtatni az életén?