Ez most komoly? Ez tényleg válok?

* jav: ott sem CSAK a nő hibája

egy csak kimaradt...

Nyílválnvalóan ez a leggyakoribb válóok, kedves kérdező. Én csak azt az egyet nem értem, hogy hova bóbiskolt el a házassági esküt letévők figyelme akkor, amikor elhangzott a "jóban rosszban, betegségben egészségben... stb" esküpont. Ugyanis a házasság egy olyan szövetség, melynek célja, nem az, hogy boldogok legyenek a tagjai és jó legyen a szex és haligali mindenki megkapja amit akar, hanem szövetségre lépnek azért, hogy egy családot hozzanak létre. Egy családban mindig vannak nehézségek, problémák, ez evidens... épp ezért léptek szövetségre, hogy ezeket a problémákat együttes erőkkel megoldják. És amikor gyermek születik, az kellene a legtermészetesebbnek lennie, hogy innentől kezdve a gyerek az első... nem 5 hónapig vagy 2 évig, hanem élete végééig, hiszen ő "a gyermek"... a család célja a gyermek. Persze közben valahogy meg kéne tartania mindenkinek a maga szerepét, de nem a saját boldogsága miatt, hanem a másikért. És amint a másik kerül előtérbe, sokkal több lesz a türelem, a megértés és a tűrés. Ezek pedig átsegítenek a hullámvölgyeken.

Sajnos azért a boldogtalanság a legtöbb vállóok, mert a legtöbb házasság, nem igazi házasság... soha életükbe nem gondolták komolyan, hogy a "holtomiglan, holtodiglan" esküt be is kell tartani nem csak kimondani. Azt gondolják az emberek, hogy ha rossz a házasság el lehet válni, pedig a házasság eredeti igaz funkciója szerint a válás csak egy legvégső döntés... és nem a boldogtalanság okozata, hanem pl olyan világnézeti különbségek kialakulásáé, amik ellehetetlenítik az egyének személyiségfejlődését, lelki egyensúlyát... nem pedig az, hogy "nem ért meg a férjem, nem szexel velem a feleségem, sosem vagyunk együtt ezért de rossz nekem".

Ez szemlélettől is függ.

Én nem vagyok vallásos, nem hiszek semmiféle ezoterikus dologban.

Úgy gondolom, az ember életének igazán egy célja van: hogy boldog legyen. Semmi más.

Ha ezt éppen a házasságom akadályozza meg, akkor bizony én is válnék. Mert a felfogásom szerint akkor már nincs miért élnem. Tehát a másik verzió, hogy a Dunába ugrom...

Én nem értek egyet azokkal akik a "holtomiglan holtodiglan" eszmére hivatkoznak és azt mondják hogy nem lehet elválni. Ezt talán akkor is szem előtt kell tartani, mikor veri a férj a feleséget. A feleség boldogtalan, tehát elválik (persze ha boldogtalan a veréssel, mert van akinek ez a boldogság)

Igen, a legigazabb válóok a boldogtalanság. Nem hiszem hogy ha az egyik fél próbál tenni kettőjükért, a másik viszont nem, akkor jogunk lenne megtagadni tőle azt, hogy boldogtalanságában ne válhasson el.

És azt sem lehet mondani, hogy a problémákat nem hajlandóak a házas felek megoldani, és inkább elválnak. Ez sem boldogtalanság. Attól hogy gondok vannak, attól még lehetnek boldogok a párok. A problémák össze is hozhatják a feleket, még boldogabbak lehetnek együtt. De ehhez is két ember kell, ha csak az egyik akarja, az mindig kevés.

Igen, a házasság és önmagában a párkapcsolat célja, mint az élet célja is az hogy boldog legyél. Mi másért lenne értelme élni. Kinek mi a boldogság. van aki gyógyítani szeret, van aki építeni... mindenki mást. Ha a házastársaddal nem vagy boldog, mert úgy érzed hogy nem szeret, akkor minek vele maradni? Miért kéne egyedül küzdeni hogy boldog lehess, ha ezt nem adja meg neked? És ez nem a körülmények változásától függ. nem azért lesz valaki boldogtalan, mert a másik mondjuk megrokkan, és már nem tetszik neki. Ettől még lehetnek boldogok együtt. De mindez habitus kérdése.

32/N

"Ha a házastársaddal nem vagy boldog, mert úgy érzed hogy nem szeret, akkor minek vele maradni?"

Na ez az egyik kritikus pontja a kérdésnek. "úgy érzed hogy nem szeret"... a legtöbb "boldogtalansági ügy" ebből adódik... elvárásokat támasztunk a másik felé, ettől reméljük a boldogságunkat, és a ha másik nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk máris boldogtalanok vagyunk. Pedig a boldogságunkat magunk teremtjük meg, nem a másik.

09:32-esnek pedig: Az oké, hogy neked más a szemléleted a házasságról, ezért nem tartod fontosnak a házasság elveit... de gondolom éppen ezért nem is mondod ki az "igent" arra az esküszövegre, hogy holtodiglan, holtomiglan, ugye?! Mert amint kimondtad az esküt, mindegy, hogy mi az egyéni szemléleted, esküt tettél! Persze manapság, amikor a hazugságnak nagyobb az értéke, mint az igazságnak érthető, hogy sokan az esküt is semmiségnek tartják.

Csak ez egy furcsa ellentmondásos dolog. Az ember learatná a házasság gyümölcseit, boldog akar lenni annak minden hiper szuper jó velejárójával, ugyanakkor az alapvető emberi méltóság és tisztesség kiveszett belőlünk, és az igenünk nem igen, a nemünk pedig nem: nem. Esküszünk, de közben hátul keresztbetesszük az újjunkat?

Közben pedig kimegyünk tüntetni, és marha nagy magyarok vagyunk pl október 23-án és tisztelgünk őseink előtt. Pedig az ő esküjük még eskü volt...

Ilyen alapon teljesen fölösleges a házasság. Manapság nincs társadalmi nyomás, ami erre kényszerít. Minek megy hát oltár elé az, akinek a szemlélete mást mond, mint az eskü, amire igent mond?

08:52-es voltam.

A "Jóban-rosszban,betegségben-egészségben,míg a halál el nem választ". Nekem ez az eskü azt jelenti,hogy:

rosszban: pl.anyagi válság,katasztrófa a családban stb.

betegségben: egyértelmű.Ha a házastársunkat komoly betegség éri,akkor vele maradunk

Ezeket az ember megfogadja,mert szereti a párját és vele akar élni.De ebben az esküben nincs benne,hogy akkor is,ha a férj egy agresszív alkoholista,aki veri a családját,csalja a feleségét stb.

Amikor már az egyik fél napi szinten alázza a másikat,az már nem jogosítja fel arra,hogy az orra alá dörgölhesse,hogy de az esküd.Az eskü a "rossz" és a "betegség" olyan dolog,ami egy amúgy egymást szerető párt érhet és dacolva ezekkel ők kitartanak egymás mellett és együtt megoldják.Ahol viszont az egyik már emberként is nulla és nem,hogy nem szereti,de nem is tiszteli a házastársát,az ne várja el,hogy vele maradnak majd.És igen,a boldogság a legfontosabb.Ezért dolgozunk,ezért keressük a szerelmet,ezért élünk,hogy egy harmónikus és boldog életünk legyen.Ha erre esélyünk sincs,akkor azon változtatni kell.Ha ehhez válásra van szükség akkor arra.

11:58-as:

"Az oké, hogy neked más a szemléleted a házasságról..."

Nem a házasságról, hanem általában az élet értelméről. Ez egy kicsit magasabb rendű, mint a házasság.

És valóban nem mondtam még igent az örökkére senkinek. Nem azért, mert nem kértek még meg. Hanem pontosan azért, mert nem találkoztam még olyannal, akivel vel tudom képzelni, hogy ha elmúlik a nagy szerelem, akkor is boldogan élünk majd együtt. Akkor meg inkább nem házasodom, de tönkretenni nem fogom magam!