Ez most komoly? Ez tényleg válok?

A válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnapelőtt 23:03

"De ebben az esküben nincs benne,hogy akkor is,ha a férj egy agresszív alkoholista,aki veri a családját,csalja a feleségét stb."

Szerinted hogyan jut el egy férfi idáig? Kedves, szeretetreméltó feleséggel? Aki legalább annyit megtesz a házasság érdekében, mint amennyit a férje? Az alkoholizmusról egyébként úgy tudom, betegség. Félrelépés? Juj. Azért tán ennek is vannak előzményei.

"És igen,a boldogság a legfontosabb.Ezért dolgozunk,ezért keressük a szerelmet,ezért élünk,hogy egy harmónikus és boldog életünk legyen."

A gond itt "csak" azzal van, hogy a boldogság alatt a saját boldogságodat, az egyéni boldogságot érted. Egy párkapcsolatban ezt önzésnek nevezik. Addig, amíg arról beszélsz, hogy téged boldoggá tesz-e valaki, nem szereted igazán. Ha azon gondolkodsz, hogyan teheted őt boldoggá, van esélye, hogy tényleg szereted.

De a válaszokból kiderül, hogy a tisztelet, a szeretet, az önzetlenség vagy a kitartás nem divat. Vagyis inkább az értékelésekből. Jól lehúztatok mindenkit, aki egy kicsit is arra buzdított, hogy a valódi értékekre figyeljetek, ne az egyéni érdekekre. Aki nem érti a különbséget, annak őszinte részvétem. Tessék lepontozni nyugodtan.

A válasz írója 66%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 23:41

Szóval férfi vagyok. Vagy annak indultam. Érdekes. Az, hogy nem egyoldalúan látom a dolgokat, valóban a férfiakra jellemző? Hogy nem csak és kizárólag a pasikat látom a válások okának, már férfivá tesz? Az még nem jutott eszedbe, hogy létezik önkritika? És ezt nő is gyakorolhatja? Sőt, más nőben is megláthatja a hibát? Vagy legyünk pontosabbak: egy másik emberben?

A szófogadó nők verésére utaló kérdést már megválaszolta helyettem a kérdező. A hárpiákra vonatkozóan azért megsúgom: vagy kap verést, vagy azért menekül el a férfi a közeléből, hogy ne kelljen megvernie.

Kedves előző férfi. Én nő vagyok, és valóban igazad van, általában azokat a nőket verik, akik egyébként se mernek megmukkanni sem. A kedves hölgyek meg esetleg elővehetnének egy pszichológiáról szóló könyvet. Ugyanis ez egy uralkodási vágy, amit máshogy nem tudnak kicsikarni az említett férfiak, csak veréssel. Rettegésben tartják az egész családot. Ez a nagy átlag az ilyen férfiaknál. Természetesen az is előfordul, hogy ha felidegesítenek egy pasast, hisztivel vagy szájalással, akkor egy pofonnal ad nyomatékot a mondandójának, de ez a férfi nem rendszeresen verekszik, ez alkalmi eset.

És az a nő, aki nem függ a férfitól, se lelki se anyagi tekintetben, kellően határozott, az otthagyja ezt a pasast, és vele többet azért nem fog előfordulni ez, mert nem hagyja.

Ez a verekedés abból ered, hogy hatalmaskodhat büntetlenül, mert senki nem állítja meg, mert tudja hogy megteheti. Aztán meg ha esetleg kiderül, bizonygatja hogy mennyire szereti a feleségét. Ezt lehet hogy komolyan is gondolja. Torzult a személyisége.

"A kedves szófogadó nőket nem kell verni, mert pontosan hogy szóból is értenek"

Jól elkanyarodtunk a témától, de nem bírom szó nélkül megállni, hogy ne jegyezzem meg. Neked fogalmad sincs a családon belüli erőszak kialakulásáról, a motivációkról, az egész helyzetről.

A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 08:56

Érdemes lenne azért azokat a pszichológiáról szóló könyveket alaposabban forgatni. Több dolgot nem értek ebben a kérdésben. Valóban, vannak torzult személyiségek, de mióta kötelező hozzámenni feleségül egy ilyen emberhez? Vagy miért nem derül ki a házasság előtt? Ma már nem ritka a hosszú jegyesség, sőt az együttélés sem. Számtalan lehetőség adódik rá, hogy kiderüljön, az illető milyen férfi, vagy milyen nő. A problémát itt abban látom, hogy sokan azt hiszik, ők majd megváltoztatják a párjukat. A kapcsolat kezdetén csak szemet hunynak a nekik nem tetsző tulajdonságok felett, abban a hitben, hogy majd megváltozik. Aztán több évi házasság után, mikor a kapcsolat már romokban hever a sikertelen megváltoztatási kísérletek és az eredetileg fennálló összeférhetetlenség miatt, ott állnak, és néznek, hogy "nem ilyen lovat akartam." Szeretném jelezni azért, hogy ebben az esetben szó sem volt arról, hogy a másikat hibáival együtt fogadnánk el, csupán úgy tettünk, mintha.

"És az a nő, aki nem függ a férfitól, se lelki se anyagi tekintetben, kellően határozott, az otthagyja ezt a pasast, és vele többet azért nem fog előfordulni ez, mert nem hagyja."

Tedd hozzá, hogy az a nő, aki lelkileg nem függ a férfitól, az nem is szereti. És ez igaz a férfira is.

Ki mondja, hogy a házasság holtomiglan-holtodiglan? Nekem volt esküvőm, de semmi ilyesmiről szó nem volt a szertartáson.

Ki az a nemnormális, aki nem változtat az életén, ha évekig van valami benne, ami nem stimmel?