Hogyan dolgozzam fel, hogy a páromnak van egy gyermeke az előző feleségétől?

Ha tudtad, hogy zavar, akkor nem kellett volna vele kezdened.

Erőst kamunak tűnik a történet, hiszen a kifejtésedben a válasz.

Ha valós, akkor eleve

1 Semmi közöd hozzá; az édes fia, vele van összekötve életfogytig

2 Ebbe nincs belepofázás, ő az első , te mindig 2. vagy;

3 Megszoksz, vagy megszöksz;

Első nyafogásra a fiamat választanám, és neked útilapu a talpadra.

Oszt annyi.

Én a gyerek szemszögéből tudok válaszolni. Még ovis koromban váltak el a szüleim az új nő miatt. Kicsiként még nem értettem meg mindent, de utólag visszaemlékezve már igen. Mostohaanyám állandóan anyukámról kérdezgetett, féltékeny volt rá. Szerintem azt gondolta, hogy apám vissza akar menni hozzá. Gyerekük nem született. A sztori vége az lett hogy apámat, sőt még a nagyszüleimet is teljesen magához húzta és mi mintha nem is lennénk. Azóta semmilyen a viszonyom apámmal, nagyszülőkkel, évek óta nem is láttam őket. Azt még hozzáteszem, hogy mindenük mostohaanyám nevén van.

Nem tudom a mostohám pontosan hogyan érzett, de el kell fogadnod, hogy a párodnak van egy gyereke, akiről gondoskodnia kell.

Néhány évig éltem olyan férfival, aki két gyerekét egyedül nevelte. Saját gyerekem nem volt.

Imádtam, hogy van fia, lánya, gyönyörködtem bennük, hogy hűha az ő genetikaja, stb. Közös gyereket is akartunk. Szóval engem sem zavart maga a gyerek, sőt. Menőség.

Az anyjuk nem volt képben annyira, hogy engem zavarjon, sajnos erősen alkoholista volt, es talan drogozott is, de nem is tudom, valahogy nem volt józan annyira, hogy erdekelje a gyerekei. A gyerekek megsínylették, de most erre nem térek ki.

Namarmost, én őszintén örültem volna, ha az életünk része lehetett volna. De nem akart az lenni. Én szeretem a nagy családot, mozaikcsaládot, falkát, stb. De szerintem ez típus kérdése. Nem vagyunk egyformák.

Téged zavar.

Nem tudom, hogy ez normális-e, úgy tippelem, hogy nem, de őszintén nem tudom. Tenyleg javasolnám egy pszichológus tanacsát kikérni. A "nem annyira van rá", az meg a megoldható kategória, az a szint még, általaban, a kiadások átcsoportosításával megoldható.

Tippem az, hogy nem az anya létezésével van gond. Hacsak nem nezed ki belőle, hogy kokettálna az exével, akkor, szerintem, a te múltadban lehet valami, ami azt üzeni neked, tévesen, hogy ez egy nem oké helyzet.

Pedig ugye, logikusan átgondolva, te is úgy gondolod, hogy pedig oké.

Az érzéssel nem tudsz mit kezdeni, na ebben pedig a lélekturkász pszichológus, pszichiáter TUTI hogy fog tudni valami okosat mondani neked.

Erősen gyanítom hogy valami korai rossz tapasztalat, vagy trauma kelti nálad ezt a zsigeri ellenérzést.

Próbáld meg felkutatni, van-e ilyen, es akkor tudati szintre tudod hozni, es el is fogod tudni mulasztani.

(Bocs az elütésekért.)