Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan dolgozzam fel, hogy a páromnak van egy gyermeke az előző feleségétől?
Mikor megismertük egymást, akkor még mindketten házasok voltunk. Egyikünknek sem működött jól a házassága már jó ideje, ezt csak segített belátni az, hogy idővel egymásba szerettünk. Ezután mindketten elváltunk.
Neki van egy gyermeke az előző házasságából (7 éves), nekem nincs. Az elején is tudtam, hogy ez okozhat gubancokat a fejemben és azt is, hogy ezen sokat kell majd dolgoznom, hogy ne fájjon ennyire.
Nem a gyerek megléte zavar, hanem hogy általa örökre össze van kötve a párom egy másik nővel, még ha nem is szereti már, akkor is. Nem úgy, mint én, aki elváltam és innentől soha többé nem kell találkoznom a volt férjemmel, mert nincs miért.
Szeretném felnőttként kezelni a helyzetet, a gyermeket én is szeretem, de borzasztóan fáj az, hogy neki ez a csoda mással adatott meg, nem velem és hogy hiába vált el, ez egy örök kapocs marad kettejük között...
A párom mindent megtesz azért, hogy ez ne zavarjon engem, mindent megtenne értem, de mégis...nagyon nehezen dolgozom ezt fel, hogy a volt felesége mindig az életünk része lesz.
Nincs belőle vita, megértek mindent, belül mégis nagyon szenvedek ettől és szeretnék ezen túllépni valahogy.
Egy biztos, a gyermek az első, ezt mindig észben tartom.
Szívesen olvasnék tanácsokat, hogy mások, akik hasonló helyzetben voltak, hogyan sikerült feldolgozniuk ezt.
Előre is köszönöm.
válasza:Igy lehet:
Lesz egy gyereketek,
elvalsz tole,
ujragazasodsz es akkor megfogod erteni a parod, addig nem sorry.
válasza:Én egy elvált férfi felesége vagyok. Mikor megismerkedtünk 7 éves volt a lánya.
A kérdésed és a válaszok alapján azt látom hogy 2 féle ember van, akit ez zavar és akit nem. Soha egy percig nem voltam féltékeny sem a helyzetre, sem az exre vagy a kislányra. Bennem ez úgy játszódott le, hogy az nem működött, nekem is volt előtte nagy lángoló szerelmem, de az is elmúlt. Most a jelen van és a jövő és nekünk lesz közös, aki a szerelmünk gyümölcse.
Kb ez olyan, hogy a főiskolás barátnőm féltékeny volt a pasijai mellett és én meg nem. Tudtam, hogy ha velem van egy fiú ,akkor én kellek neki. Itt sem érzem hogy én kevesebb vagyok, mert később talákoztunk.
Csak annyit figyeltem meg ismerkedés alatt, hogy milyen a szülők között a viszony. De mivel nem volt feszült, nem volt háború, intelligensen viselkedtek így ez a része is rendben volt. Amúgy ha a helyzet adja, el tudok beszélgetni a volt feleségével is, bár idegesítő de azon a pár percen kívül nem fordítok rá energiát.
Azóta van saját gyermekünk. Mindig várjuk a nagyot, jókat játszunk. Kihívás volt vele a kamaszkor de azon is túl vagyunk. Kamasz kora óta nem alszik itt, és nekem hiányzik. Csoda lány lett belőle is, büszke vagyok rá.
Ha te ezt így zsigerből nem érzed egy tiszta helyzetnek akkor szerintem nem méllyedj el benne, mert valóban jelen van a másik család is elég rendesen az életünkben. Pokoli lesz ha ezt neked el kell viselni és nem közömbös ill. Nem várod a nagy gyermeket. Ha zavar hogy beszél a férjed az exxel telefonon.
Nálunk a véleményét is kikeri és minden eseményt tudunk a másik családjáról. Sőt, hívtam már fel saját dolgomban, segítség kérés miatt de ő is. Neki is van amúgy új férje, gyermeke.
Olyan mint egy ismerős. Nekem inkább az a furcsa h ők régen egy család voltak, mert annyira nagyon más személyiségek.
válasza: válasza:Ha nem lenne közös gyermekük, nem fájna, hogy előttem házas volt, hiszen én is az voltam őelőtte. De ebben a helyzetben úgy érzem, nem tudom tiszta lapnak tekinteni az új életünket és nem tudom 100%-osnak érezni a válásukat, mert oké, papír már nem köti őket össze, viszont a gyermek egy örök életre és a kapcsolatot is tartani kell a volt feleséggel rendszeresen. Ez nagyon zavar, nem tudom, mást hogy nem. Ezt szeretném megérteni, más hogy tekint erre a helyzetre, hogy nem zavarja...szeretném ezt a gondolkodásmódot elsajátítani és felnőni a helyzethez.
Mindeztt mondom úgy, hogy szeretem a kisfiút, egy az egyben a páromra ütött, nekem/nekünk nincs még saját gyermekem, talán nem is lesz, nem tudom...lehet, hogy épp ezért irigykedem és vagyok féltékeny. Mert az exfeleség olyat adott a páromnak, amit nem lehet überelni...
Plusz erős önértékelési problémáim is vannak, holott a párom miattam vált el...
Tudom, hogy nem helyes, amit érzek, ezért szeretnék ezen változtatni. Mert tudom, hogy butaság. Csak hiába tudom az eszemmel, ha másképp érzem...
válasza:Itt szerintem Kérdező kicsit vizsgálódj magadban is, hogy miért érzed te értéktelennek magad? Mert igenis ez az önbecsülés hiánya valahol, hogy ez gondot okoz neked. Kicsit áss mélyre, hogy mi lehet nálad az értéktelenség érzésének oka.
#6
válasza:#23 miért romlott meg a kapcsolatotok?
#25 akkor te talán attól félsz, hogy nem tudsz neki gyereket szülni. Plusz ugye a volt felesége is szült, mégis hiába mert annak ellenére elváltak. Szóval veled "ennyije" sincs. Nem bántásból írom ezeket, hanem próbálok rájönni, hogy milyenek a félelmeid
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!