Mi a jobb, egy szinte szex nélküli(havi 1) házasság gyerekekkel, családban, ahol mindenünk megvan jól érezve magam(csak a szexmentesség ami mérgezi az egészet) vagy elválni és egyedül megpróbálni új életet?

A férfiak azt nem veszik figyelembe, hogy mindenki öregszik, még a nők is. Ez egy természetes folyamat, el kell fogadni, és tudni kell vele együtt élni.

Nem tudom ki hány éves a történetben, de minden nő szervezetében időnként hormonális változások történnek. Ilyen egy gyerekszülés, szoptatás vagy később a klimax is. Persze ez nem azt jelenti hogy ilyenkor egy nőnek meg kell szűnni nőnek lenni, de a hosszabb kapcsolatokban, házasságokban általában annyi teher hárul egy nőre, hogy a hormonrendszerét teljesen elhanyagolja (tisztelet a kivételnek). Figyelni kellene arra, hogy kinél okoz libidócsökkenést a fogamzásgátló használata, vagy kinek van esetleg valamilyen nőgyógyászati vagy hormonális problémája. Csakhogy ezt az esetek többségében sosem vizsgáltatják ki, mert van elég bajuk így is a napi teendőikkel.

Arról nem is beszélve, hogy van amikor a férfi miatt történik elhidegülés a nő részéről. A férfi elhanyagolja magát, elhízik, cigizik, alkoholizál, nem udvarol, nem kedves, nincsenek randik kettesben, nincs minőségi idő együtt, nincs jó kommunikáció a felek között. Szépen ellaposodik a kapcsolat, belefásulnak a mindennapokba.

Nem kell csodálkozni azon ha egyszer csak nem lesz szex. A hormonális problémákra kivizsgálással megoldást kell találni, aki elhanyagolja magát az sportoljon, fogyjon le, és mindketten törődjenek a kapcsolattal.

Ha az erre való hajlandóság csak az egyik félben van meg, a másik sz@rik az egészre, akkor nincs értelme a kapcsolatnak/házasságnak.

Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell (mindkét félnek). Nem akarásnak nyögés a vége, ahogy a mondás tartja.

Az nem a szerelem kimutatása, hogy dolgozol. És? Az alap, hogy pénzt keresel, hogy elmész a saját gyerekedért te is a suliba vagy hogy elmosod a saját tányérod. Ezeket ha nem lenne párod is csinálnád, nem?

Ez a "nincs szex, pedig megállapodtunk", meg pont ugyanolyan, mint amikor a férfiak kifejtik, hogy nem indulnak be arra, ha asszony azzal fut utánuk, hogy mutassa már ki a szeretetét (mittudomén ölelgesse, mondjon szépeket, hozzon virágot), mert annak úgy magától kellene mennie, ha ők ajándékba adják és legyen már türelmesebb. Nahát a nők tipikus válasza az igénybejentésre is ugyanez, hogy annak úgy magától kellene mennie és nem akkor, amikor te kéred, hanem amikor nekem kedvem van hozzá, különben erőszakos vagy és nem indulok be tőle. Meg kell tanulni azt adni a másiknak, amit az szeretne ahhoz, hogy megkapjuk, amit mi szeretnénk. Ha hiába adsz, akkor meg el kell válni. Viszont X idő után a spontaneitást elvárni hülyeség, hatalmi harcot csinálni belőle meg öngól - mert egy csapatnak kellene lennetek, s ha az egyikőtök győz a másikon, már nem lesztek azok.

#41: ha apjok lelép, utána sem változnak meg. nézd meg az FB társkeresőjében a fényképeket. 80%-uk elhízott vagy súlyosan elhízott, 2-4 gyerekkel. mosolytalanok, egyet se látsz mosolyogni (depresszió és szorongás pipa), a kóros túlsúly is eleve hormonális problémákra utal. NEM fognak megváltozni.

ez a morgus hungaricus, mert szlovák nőket is feldob a távolság miatt, ott befordult/kövér egy sincsen. voltam Izraelben többször, ott elhízott ember egy se volt, mindenki tette a dolgát, pörögtek ezerrel.

#43:

De ez férfiaknál is jelen van, mármint a kóros elhízás. Ez is probléma, meg leginkább az, hogy aki belekerül a tutiba, megvan az anyagi biztonság, az onnantól kezdve sz@rik az egészre. Mert megteheti.

Egyik a másikat sakkban tartja valamivel. Pénz, gyerek, ingatlanok stb.

A házasságok nagy százaléka (tisztelet a kevés kivételnek) manapság csak gazdasági életközösség, mert együtt könnyebb magasabb színvonalon élni. Megy a játszmázás, hogy ki tud a másikból több olyan dolgot "kizsarolni" amivel neki jobb lesz az élete. Mindenki csak kivenni akar az életből, de betenni már kevesebbet akarnak.

Vagy már el sem tudják viselni a másikat és inkább a munkába menekülnek, és így elmondhatják magukról, hogy milyen önfeláldozóak, mert mennyit dolgoznak a családért, van pénz dögivel. Közben meg azért van mindenféle meló elvállalva, hogy ne kelljen annyit együtt lenni a házastárssal. De azért szex az legyen, mert az biológiai szükséglet...

Be kéne tudni ismerni, ha egy kapcsolatnak/házasságnak befellegzett.

Ha már megtettek mindent ami megtehető, akkor tudni kellene továbblépni és nem szexért kuncsorogni.

De a nagy magyar valóság az, hogy az önös érdekeik miatt sokan benne maradnak egy sz@r házasságban és csak panaszkodnak, hogy nincs szex. Egy csomó lusta ember van aki rohadtul el van kényelmesedve minden téren.

Nem kell ápoltnak lenni, nem kell kedvesnek, figyelmesnek lenni, nem kell kezeltetni a hormonális problémákat, nem kell lefogyni, nem kell kettesben időt tölteni, mert minek. Így is van hol lakni, van mit enni, van munkahely, van fűtés, bele lehet kényelmesedni.

Maximum az veszi észre magát aki alól kirántják a fene nagy jólétet egy válás/szakítás alkalmával. Addig meg megy a siránkozás.

Ez mind szép és jó, hogy dolgozz sokat, legyél jó apuka, udvarolj, és mosd meg magadat a nehezen elérhető helyeken is, és akkor majd lesz jó minőségű, és gyakori szex.

A nagy francokat!

Nehogy ennek bárki is bedőljön, mert csak annál jobban lenézi majd a párja, ha ezt bekajálja. Szép lassan papucsot csinálnak belőlünk (illetve abból aki hagyja), aztán persze, hogy nem gerjednek ránk.

Nem azt mondom, hogy ne tedd meg a kötelességedet, de legyél férfi, és életed középpontjába ne azt helyezd, hogy mi lenne jó a nőnek.

Van is erről irodalom, mozgalom: Red Pill. Keresd a férfihangon.

Lehet, hogy ezután sem lesz szex, de legalább a büszkeségedet megőrizted, és kezedbe veheted a saját sorsodat.

És azokat is megértem (ilyen vagyok én is), akik azt mondják, mi a jó fenének kezdjem újra 50 pluszosan az életem, amikor minden kapcsolat ugyanoda jut a végén, ha teszel érte, ha nem. Ezt már megtanultam.

És azt is: A nőnek nincs olyan hogy elég, vagy elég jó. Tegyél bármit is, előbb-utóbb te is kevés leszel...