Hogy is van ez? Sírnak nők, hogy nem kellenek "senkinek", de egyébként meg nagyon sok próbálkozót ők ráznak le?

Olvastam az R.Kelényi Angelika könyveit, ahogy képről látszik, ez az ember egy vállalható kinézetű nő.

Pont az ilyenek szokták húzni a szájukat, ha nem elég jó kinézetű a férfi, aki probálkozik.

Leírja a nő, hogy mennyi "szerencsétlen" pasija volt, de a sztorikban mindig ott van annak az ecsetelése, hogy AZÉRT TETSZETT, MERT:

- magas volt

- jóképű

- nagyon szép volt

a "vicces és szórakoztató" mindig csak egy mellékes zönge a leírásokban.

Továbbá több fickóval azért kínlódott, mert azok kedvesen voltak hozzá.

És ugye ez az írónő a tipikus vénlány 40-es jelenség megtestesítője.

Szegénykéim kergetnek valamilyen ideált, amíg még csak meg sem tudnak határozni. Közben meg elfelejtik észrevenni, hogy mindig hasonló pasikkal kerülnek össze, akik szöges ellentettjei az egyébként megfoghatatlan ideáljuknak.

Mondhatnám "ezt vonzzák be" ---> tehát a probléma nem a köcsög pasikkal van, hanem ezekkel a nőkkel. Csak ugye a társadalom irányából megerősítést kapnak, hogy ők csak egy áldozatok.

Sajnos én nem vagyok a nők által még ösztönösen sem preferált férfi típus, minden barátnőt és kalandot az intelligenciámmal és saját erőmből kellett összehozzak. Nekem nem voltak olyan kapcsolataim, amikbe csak úgy belesodort az élet. Mindig nekem kellett keresgélni és utánamenni a dolgoknak.

És folyamatosan küzdök azzal, hogy látom a nőkön, hogy vonzódnak hozzám -valamiért- de a beképzelt ideáinak meg nem felelek meg, mert nem vagyok az álompasi, de még csak jóképü semy ezért megpróbálnak elrugdosni.

Nyilván bátran teszik, mert tudják, hogy a pasi fogyóárú és tömött sorokban állnak és jönnek megállíthatatlanul. Közben meg sírnak, h nem kellenek senkinek?

Ez alapján azt is gondolhatnám, hogy a pasi szó alatt csak a jó pasikat értik.