Nagy hátrány, ha valaki nőként nem tud sütni-főzni, és nem is akar ilyesmivel foglalkozni, mert nem érdekli?

#71

Miért gondolod, hogy gondoskodás = kajacsinálás? Akkor a férfi a klasszikus, sokak által ideálisnak mondott családi modellben nem gondoskodik a feleségéről és a gyerekeiről? Előteremteni a rendszeres étkezés anyagi feltételeit a család számára ezek szerint nem gondoskodás? Értem én, hogy tőle nem várjuk el a főzni tudást, de ha ettől függetlenül elhisszük neki, hogy szereti a nőt, akkor a főzni nem szerető nőnek miért nem hihetjük?

Meg kellene érteni, hogy ha permanensen olyasmit csináltatsz valakivel, amit rühell, mint a szart, abban nem szeretet meg gondoskodás lesz, maximum azt éred vele el, hogy kényszerítve és érzelmileg zsarolva érezze magát az illető. A nagyszüleinek festő unoka nem gyűlöl festeni alapvetően, kézzel készített karácsonyi ajándékkal sem kell minden délután előrukkolni; ha így volna, esélyes, hogy egy idő után nem sokan lelnék élvezetüket az alkotásban (az ugye tiszta, hogy a kérdés a rendszeres főzőcskézésre vonatkozik, nem arra, amikor sütök egy tortát a férjem születésnapjára?).

#72

Nagyon jó, tehát most, hogy tisztáztuk, hogy az önfenntartásban nem gátol a hiányos főzőtudásom, ráadásul még egészségtelenül sem táplálkozom, marad az az érv, hogy így nem vagyok elég önellátó, hiszen valakinek, aki nem én vagyok, meg kell főznie a kajámat. :D Tudod mit? Te meg azért nem vagy önellátó, mert más nevelte fel a baromfit, aminek a húsát eszed, más termesztette meg a növényt, gabonát, amiből köretet készítesz, ráadásul még a házadat/lakásodat sem egyedül, egymagadban építetted fel és rendezted be. Ennyi az értelme annak, amiről hadoválsz.

Sosem írtam, hogy akkor sem főznék a gyereknek, ha muszáj lenne, vagy ha rákényszerítenének a körülmények. Sőt, még azt sem, hogy senki kedvéért ne lennék hajlandó megerőltetni magam olykor. Csupán azt, hogy ameddig adódik lehetőségem megoldani másképpen a mindennapos étkeztetést (a sajátomat, a páromét, a családomét, értsd, ahogy akarod), addig azzal élni fogok, mert nem látom, miért ne élhetnék. Ha megváltoznak a körülmények, alkalmazkodom hozzájuk, és kész.

Arra reagáltam, amit a #75-ös válaszoló írt, te idióta. Egy szóval nem mondtam, hogy TE nem csinálsz semmit a háztartás vezetésén kívül, megjegyeztem, hogy ÁLTALÁNOSSÁGBAN nem gondolok semmi rosszat arról, aki így él.

Ti ugattatok le, Mami, ha nem vetted volna észre. Egy eldöntendő kérdést tettem fel, amit a férfiak, AKIKNEK SZÓLT, képesek voltak korrekt módon megválaszolni, nem fűzték hozzá, hogy gáznak tartanak-e, vagy hogy szerintük érdemes vagyok-e többnél egy baszásra.

Add is fel, mert már az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy nem jobb belátásra bírni jöttél ide, hanem hangot adni az ellenszenvednek, amit pusztán azzal a ténnyel sikerült kiváltanom belőled, hogy nem főzök, ameddig nem szorulok rá. Érved sincs már, csak kötözködsz.