Jót tenne a társadalomnak, ha az állam, az önkormányzatok nőket utalnának ki a rászoruló, nagyon frusztrált és magányos férfiaknak?

"Miért ne küldhettem volna el azt, aki nem kell, de rám nyomult, erőlteti, nem ért a jelekből? Volna valami dolgom vele?"

Engem a "nem kell"-része az, ami foglalkoztat. Mert nekem az a benyomásom, hogy nektek 95% semmi szín alatt nem kell, ami szerintem nem normális, ugyanis 5%-nál sokkal több normális férfi van. Nektek a világon semmi nem elég jó."

Akikről én írtam, azok irritáló zaklatók voltak, akik rám akaszkodtak önzőn, és nem vették tudomásul, hogy NEM. Nem volt igényem rájuk. fel se merül, hogy elég jó-e, metrt nincs olyan igényem, ahol ő szóba jöhet. Nem érted? Nem vagyok gyógypedagógus.

Én, veled ellentétben, nem a mohó, csakis erre kihegyezett társkeresés állapotában vagyok: nem érdekel ez a téma ennyire, nem ekörül forgok. ezt nem érted te.

Nem kell = nem tartok rá igényt, nem érdekel, nem az én dolgom, hogy ő jól érezze magát. Nekem a szakmám a dolgom, a gyerekeim, a barátaim, az életem, nem idegenek nyomora társadalmi probléma címén rám erőszakolva. Amit ők tudnának nekem adni, az nekem vagy nem kell, vagy kevés.

Senki nem szólhat bele abba, kivel beszélgetünk, szexelünk, kapcsolódunk, ez a magánügyünk. Te is inkább magaddal foglalkozz. Nevetsége saz elméletgyártás. Szakadj le a nőtémáról.

Egy csomó férfi annyira közepes, lapos, röhejes, hogy nélkülük sokkal minőségibb az élet. Aki nem ilyen, az benne van az életemben. Nem kell keresnem, lesnem, erőltetnem az alkalmat az emberi kapcsolódásra. A pénzt megkeresem én, nem szorulok snekire. Egész életemben dolgoztam, nem voltak nagy igényeim. Nem vagyok olyan, aki unatkozik egyedül, folyton programok vannak, alkotok valamit, színházba járok, sportolunk, utazom.

"A legtöbb általatok lenézett férfinak..." Nem nézem le, hanem nem érdekel. Nem az én dolgom, hogy neki mi hiányzik, én se mások csikarásával oldom meg az életem. Miért kéne ismeretlenek igényeivel törődnöm?

Fordítsuk meg egy kicsit a szituációt. :D

"Ez a fiúk szava ám: friend zone. A fiú csalódott, nem azt kapja, amit várt, őt a barátzónában tartják, ő a kedves, rendes, de a királynő mással fekszik le, másra ragyog.

Hát olyan nagy baj, hogy valaki a barátod?

Úgy értem, olyan nagy baj, hogy csak a barátod?

Jobb volna, ha ő senkid sem lenne, a barátod sem?"

----

Szexkapcsolat. A lány csalódott, nem azt kapja, amit ő várt, őt szeretőként tartják...

Hát olyan nagy baj, hogy valakivel csak szexelsz?

Úgy értem, olyan nagy baj, hogy csak a szeretőd?

Jobb volna, ha ő senkid sem lenne, a szeretőd sem?

"Nem vagyok 56 éves, de lehetnék akár az is, vicces volt, hogy azonnal besorolsz a még családalapítás előtt álló, diadalmas csajok közé,"

Nem soroltalak be sehova. Így, ahogy írsz, valami 35 körüli naiv turbófeministának képzellek el (a fanatikus emberek sose túl okosak), de őszintén szólva már lövésem nincs, hogy itt ki kicsoda, mert a százalékok ugyan eltérnek, de nagyjából egyikőtök épp olyan, mint a másik az írások alapján. Nem tudom, te voltál-e az, aki itt azzal jött, hogy a férfiak nélküli világ a cél, nincs kedvem visszakeresni, de láthatóan mind ugyanabból a zárt osztályból szöktetek ki.

"hogy ennyire ráfeszülsz erre a témára, ennyire csak a "szex" (valójában: hatalomgyakorlás, rákényszerítés)"

Na, pont erről beszélek. Szex, mint hatalomgyakorlás. Megáll az eszem. Persze én monomániás meg ostoba vagyok, ha a nőket "diadalmasnak" vizionálom (nem azok szerintem, csak simán q**vára el vannak kényeztetve), vagy ha a kapcsolatokt tranzakcióként tekintem, de kérdés nélkül fogadjam el a te alapvetésedet, miszerint a szex elnyomó hatalmi játék. Lószart. Te ugyanúgy rá vagy feszülve egy tévképzetre, mint szerinted én.

Senki nem fogja neked leszállítani a csajodat.

"Akinek nem lesz úgy párja, hogy éli az életét, és egy valós helyzetben összevillan valakivel a szeme,"

A te lányregényiedben biztos így lesz valakinek párja. Ha ezt egy férfi olvassa, akkor röhög az egészen. Egy óvodás szintjén állsz az elképzeléseidben, és azért van így, mert nem kellett felnőnöd a társkereséshez. Nem tapasztaltad meg, milyen sorozatosan elutasítva lenni, milyen érzés az önvád, a csökkenő önértékelés, a megfelelési kényszer, a remény, a koppanás, milyen érzés agyalni, hogy mit rontottál el, amikor egy nagydumás szélhámos melletted megszerezte annak a lánynak a figyelmét, akire te pályáztál, miért ér nálad többet egy lecsúszott gitáros, aki szarul tanul és hülyeségeket beszél, de tud egy hangulatot teremteni maga körül, stb. Tudod, olyan ez, mintha én jól táplált európaiként olyannak magyaráznék a helyes táplálkozásról, aki napi 14 órát kell, hogy szántson, hogy kajához jusson és úgy sincs neki elég. Olyan, mintha te az a nyugati nő lennél, akinek elég leugrania a bevásárlóközpontba húsért, és olyannal beszélnél, aki vadászattal szerzi meg a húst. Ő tudja, mivel jár elejteni egy vadat. Neki meg kellett tanulnia a puskát használni, célozni, álcáznia magát, ki kellett ismernie a vad járását, az erdőt, képesnek kell lennie stratégiailag gondolkozni, becserkészni a vadat, meg kell tanulnia a fejével gondolkodni, igazodnia kell a szélhez, és még így is 10 próbálkozásból kilencszer nem sikerül neki. Neked meg a hús annyi, hogy lemégy a henteshez, és ott van készen. És közben magyarázod a vadásznak, hogy húshoz jutni könnyű, csak meg kell találni a jó hentest, és egyébként is ne sírjon-ríjon azért, mert nem jut mindig, mert nem csak hússal él az ember, milyen udnorító ösztönlény már, hogy csak azon jár az esze. Na kb. ilyenek a viszonyok.

Nem tudok mást írni, mint hogy nem tapasztaltad meg a rázósabb, keményebb oldalát annak, amiről írsz. Veled ezek csak megtörténnek, neked ez az egész egy kipárnázott, könnyed, laza dolog. És a saját buborékvalóságodból általánosítasz, mert hát mi másból. Nyilván másnak is ugyanolyan, mint neked. Hát nem.

Állandóan azt halljuk például, hogy dolgozzunk magunkon. De ennek ellenére nem azt látom, hogy az lesz sikeres, aki "dolgozik magán", hanem valamiért egyszerűen mondjuk be nem áll a szája, és mellette jól néz ki. Na, belőle lesz a sikeres csajozó. Ez nem egy emberi kvalitás, nem lesz nagyobb jellem attól, hogy le tudja dumálni a bugyit a nőről, mert mindent összehord neki, amit az hallani akar. Én semmi olyat nem mondtam neked, amit hallani akarsz, mert nem akarlak meghódítani, de minden, amit írtam, őszinte volt. Na, ez az, ami nem működik a csajozásban, vagy csak a nagyon kimunkált, érett lelkivilágú nőknél. Amúgy a hülyítés az, ami működik. És leszarom, ha lepontozol mert láthatóan ebben éled ki magad, és az se érdekel, ha nem értesz egyet velem, akkor is így van, csak te ezt nem látod. Kérdezz meg 10 férfit, mind azt fogja mondani, hogy igaz, amit írok. Ez a valóság. Amit te írsz, az nem valóság, hanem az a PR. A marketing. Amilyennek szeretnénk hinni a valóságot. Amit a gyerekeinknek mesélünk, meg az egyszerű lelkeknek, mert az igazsághoz fel kell nőni. NEM egyszerű nőzni és nem annak lesz jó csaja, aki hős lovag és a becsületesség meg az egyenesség mintaképe. Az boldogul, aki alkalmazkodik, aki opportunista, aki behazudik ezt-azt, néha kicsit manipulál, néha kicsit s**gfejkedik, de mindenképpen feltűnő és felkelti az érdeklődést.

"Barátzóna.

egy mítosz, amikor nem tudod elfogadni, hogy a másik nem kíván téged, és sajnáltatod magad.

menj csak férfiak által kommentelt oldalakra, mert különben a nők, akiknek a te önző, infantilis, valóságidegen követelőzéásed riasztó és nevetséges, ezt meg is fogják írni a számodra."

Elárulok neked egy különbséget köztük: én tudom, hogy gondolkodnak a nők. Pont azért vagyok ilyen kritikus, azért fogalmazok ilyen élesen és maróan, mert nem kívánok asszisztálni a tévhiteitekhez. Te viszont nem ismered eléggé a férfiakat. Van egy feminista buborékod, amiben élsz, és soha az életbe nem helyezted át magad a másik nézőpontjába. Mindenre van valami jól hangzó bullshit dogmád, azt hiszed, mindent tudsz ezekről a dolgokról. Eleve nem is érted, hogy mi az egyáltalán, hogy vonzást kelteni. Azt hiszed, ez nekünk is úgy működik, mint nektek, hogy elég LÁTSZANUNK, és akkor majd valakinek megtetszünk előbb-utóbb. És az a baj, hogy ez az ostoba feminista logika lépten-nyomon megerősít a tévképzeteidben, ki se látsz mögüle. Olyan vagy, mint egy vallási fanatikus.

„Minden férfi ismeri a barátzóna fogalmát, mind megtapasztaltuk már.”

Komolyan azt gondolod, hogy aki női testbe született, azt sosem érte kudarc, mindig mindenki kért a közeledéséből, akit ő kiszemelt saját magának, bármikor talál magának párkapcsolatra olyan pasit, amilyet csak óhajt (függetlenül attól, hogy ő maga mit képes nyújtani), illetve nem kell eladnia magát az ő természetétől idegen viselkedésminták felvételével, hogy vonzó legyen a számotokra? Csak mert kb. ez jön le abból, amit mondasz.

"Én, veled ellentétben, nem a mohó, csakis erre kihegyezett társkeresés állapotában vagyok: nem érdekel ez a téma ennyire, nem ekörül forgok. ezt nem érted te."

De, hogyne érteném. Egyszerűbb lett volna, ha annyit írsz, hogy "én, veled ellentétben NŐ vagyok".

Egy egyedülálló huszonéves férfi mire pörögjön rá, ha nem a karrierjére és a magánéletére? Mindenki ezekkel küszködik, akár bevallja neked, akár nem.

"Nekem a szakmám a dolgom, a gyerekeim, a barátaim, az életem, nem idegenek nyomora társadalmi probléma címén rám erőszakolva."

Akkor minek jársz még ide, hogy vitatkozz velem, meg lepontozz?

"Egy csomó férfi annyira közepes, lapos, röhejes, hogy nélkülük sokkal minőségibb az élet. Aki nem ilyen, az benne van az életemben. Nem kell keresnem, lesnem, erőltetnem az alkalmat az emberi kapcsolódásra. A pénzt megkeresem én, nem szorulok snekire. Egész életemben dolgoztam, nem voltak nagy igényeim. Nem vagyok olyan, aki unatkozik egyedül, folyton programok vannak, alkotok valamit, színházba járok, sportolunk, utazom."

Oké. Akkor most menj el egy klinikára, és kérj egy harminc percig ható teszoszteroninjekciót. Majd meglátjuk, azután is ilyen könnyednek, habosbabosnak látod-e a világot.

A lányt nem fogják "tartani sehogy", vétójoga van. Az ő teste, az ő döntése. Neked is vétójogod van olyankor, amikor te nem akarsz lefeküdni valakivel. Nemet mondhatsz a "barátzónázó" lány barátságára is, nem kell a közelében lenned. Csak hát te koldulsz, ugye.

Ha ezt nem érted, megérdemled, hogy bottal se piszkáljanak meg. Ez egy olyan 0, minimumszint, ami alatt a pokol van. Ha nem akarja a szexet, a másik mégis rábírja valahogy, az nemi erőszak.