Ha a társadalomban lenne akarat rá, akkor hogyan tudná megoldani a huszon-harmincas éveikben járó magányosok problémáját?

Szerintem minden baj forrása ez a versengésbe vetett hit és az életet küzdelemként felfogni. Sokkal előrébb tartanánk, hogyha nem lenne ez a küzdelmi állapot, hanem helyette szolidárisabb, egyenlőbb társadalomban élnénk.

Nagyon nagy probléma az, hogy az ismerkedés is le van rontva a kapitalizmus konstrukcióira és sajnos ezt kevesen veszik észre. Az ismerkedés szerintem ne abból álljon, hogy megküzdök a másikért, hanem csak megismerjük meg egymást, és ha szimpatikusak vagyunk, akkor megy minden a maga útján. Semmi szükség nincs olyan süketelésekre, mint "megérteni" a nők nyelvét, hát ez is egy társadalmi konstrukció, mivel nincs nagy különbség a férfiak és a nők között. Nem felcserélni kell a nemi szerepeket, hanem feloszlatni őket, hogy senki se érezze azt, hogy most meg kell harcolni a férfiasságáért és a nőiességéért. Nekem ezért lett szimpatikus a gender, mert erről a témáról már régóta elszoktam merengedni és örülök neki, hogy többen foglalkoznak ezzel és még jobban örülnék annak, ha olyan kormányunk lenne, ami támogatná ezt és nem ellenezné, mivel mindenkinek jó lenne egy újfajta szellemiség.