Ha a társadalomban lenne akarat rá, akkor hogyan tudná megoldani a huszon-harmincas éveikben járó magányosok problémáját?

"Pedig szerintem elég nagy probléma, és annyira nem is kevés embert érint."

Te ne haragudj de nem érted hogy ez egy olyan típusú probléma ami társadalmilag nem megoldható !

Olyan típusú jótékonyság meg nincs is hogy adomány barátnő. Egy emberi kapcsolat nem húzható le egy szendvics v egy takaró szintjére.

"Na, azokba sem szorult sok együttérzés, akik ilyeneket írkálnak, még ha igaz is ez az állítás."

Ezzel azt akarod mondani, hogy szívből sajnálnunk kellene azokat, akiknek nem áll módjukban kefélni?

"a földi értelemben vett luxust nem tartom semmire"

A jólétet sem?

"mert érdemben nem foglalkoznak a kérdésben megfogalmazott problémával, nem tartják nagy problémának sajnos. "

Meg tudod nevezni kik azok a valakik, akik nem foglalkoznak vele? A tul altalanos es megfoghatatlan tarsadalmon kivul? Felsoroltam ket szereplot is, akit foglalkoztat: az allamot es az egyhazakat. Legkozelebb menj el Pal Feri egyik eloadasara aztan szedj fel valami kereszteny lanyt, problema megoldva.

29-es vagyok, és örülök, h ha meglehetősen provokatív módon, de választ kaptam :D

Ezt írod, kedves Kérdező:

"Sikertelenségem oka: Nem azonos a gondolkodásom, értékrendem a korombeli hölgyekkel. Azt látom, hogy a korombeli (huszonpár éves) nőket a szórakozás, utazgatás érdekli, továbbá a luxus, kocsik, ház, miegymás. Én viszont ezekkel az "értékekkel" ellentétben egy filozofikus beállítottságú egyén vagyok, a földi értelemben vett luxust nem tartom semmire. A korosztályomban viszont sajnos azt látom, nincsenek ilyen lányok. De amúgy sem találom velük a közös hangot, randiig sem jutok el velük, ők koptatnak le.

Az én és sorstársaim problémájának megoldását abban látnám, hogyha(nyilván nem ingyen!) létezne egy olyan szolgáltatás, ahol nőkkel lehetne beszélgetni, megvitatni velük például a kérdésben említett problémát

is. Senki más nem tudja jobban, mi kell egy nőnek, mint egy nő. De sajnos jelen pillanatban a pszichológusokon kívül semmilyen szolgáltatás nem létezik, ami közelebb vihetne a probléma megoldásához.

Lelki segélyszolgálatokat ne tanácsoljátok, mert érdemben nem foglalkoznak a kérdésben megfogalmazott problémával, nem tartják nagy problémának sajnos. Pedig szerintem elég nagy probléma, és annyira nem is kevés embert érint."

Ha nem azonos a világlátásod a korodbeli hölgyekkel, prioráld újra a vágyaid! Mi szeretnél lenni, egyedül élő filozófus, vagy társas életet élő férfi? Tudod, az anyagiak megvetése úgy jön át egy nő számára, hogy sem nem tudod sem nem akarod a családodnak megteremteni a szükséges javakat. Ajánlom figyelmedbe G. Miller: A párválasztó agy c. művét. Filozófiai szempontból be kell lásd, hogy a különbözésed az egyedüllét ára. Ha nem vagy annyira kiemelkedően intelligens csodabogár, mint bizonyos Hamvas Béla, akkor mivel kívánod vonzani a nőket? Avval, hogy lenézed a dolgokat, amik őket mozgatják? Mit gondolsz, működni fog?

E kijelentésd alapján: "De amúgy sem találom velük a közös hangot, randiig sem jutok el velük, ők koptatnak le." fel kell tennem az adekvát kérdést, kedves Kérdező. Hogy is állsz a szociális kompetenciákkal saját belátásod szerint? Mit tartasz vonzónak magadban? Mik a személyes értékeid? Mit tudsz megosztani másokkal? Mitől jobb veled a világ?

E meglátásod: "Senki más nem tudja jobban, mi kell egy nőnek, mint egy nő." fog kivezetni téged a bajodból, amiben most épp vagy. Kutass, készíts közvéleménykutatást, olvass, járj utána a dolgoknak. Apropó, a következő nekifutásod előtt olvasd el G. Chapman: Az öt szeretetnyelv c. munkáját.

Fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy vannak ingyenes és fizetős legetőségek arra, amik a benned élő férfit segítenek átminősülni a félénk gyerek állapotából a felnőttségbe. Járj nyitott szemmel! Apropó, akinek nem ér meg semennyi anyagi kiadást az, hogy élete e fontos kérdésében (ha nem is recepteket vagy tökéletes válaszokat) fogódzókat, iráynmutatást kapjon, azt az embert én nem tudom komolyan venni.

Apropó, mi a gáz a pszichológushoz hárással? És a pszichológusnőhöz járással? Fejtsd ki!

Az egész kérdésedből süt a türelmetlenség. Elutasítod, azt, ami van, és sietteted azt, amire még nem vagy elég érett. Miért teszed ezt?