Ha a társadalomban lenne akarat rá, akkor hogyan tudná megoldani a huszon-harmincas éveikben járó magányosok problémáját?

Én a gyökerénél fognám meg a problémát, az ismerkedésnél. Tegnap például feltettem egy hasonló kérdést, és felvetettem az ismerkedő padok lehetőségét. Majdnem az összes hozzászóló elutasította ezt elég határozottan. Gondolom nekik nincsenek ilyen problémáik.

Szerintem nincs elég ember, aki ettől igazán szenved, nem vagyunk elegen az áttöréshez. Nagyon sajnálom azt is, hogy a társkereső oldalak nem működnek jól. Pedig ez akár meg is oldhatná ezt a problémát.

Valaki írta a klónozást, szerintem ez sem lenne rossz ötlet.

"50 év felett nőtöbblet van."

Na, azokba sem szorult sok együttérzés, akik ilyeneket írkálnak, még ha igaz is ez az állítás.

Milyenek azok az ismerkedő padok?

Amúgy valamelyik nap kutyasétáltatásnál láttam az egyik budapesti játszótéren egy szem kamasz gyereket játszani, és nem is volt rajta kívül más, csak pár kutyasétáltató. Amikor én annyi idős voltam (most 34 vagyok, tehát nem öreg), nyüzsögtünk a játszótereken, most meg olyan kihalt a legtöbb, mint hogyha nem is lennének gyerekek. Pedig vannak.

Talán egyszerűbb lenne hasznos választ adnunk neked, kedves Kérdező, hogy ha vázolnád számunkra, mi a sikertelenség vélt oka, és mi a siker receptje. Mit tettél eddig a célod elérése érdekében, milyen segítségre van szükséged stb. Mindent írj meg kommentben bátran, amit fontosnak tartasz.

Figyelek rád!

(Fogadok, hogy nem fog a felvetésemre érdemeben, átgondoltan válaszolni.)