Ha a társadalomban lenne akarat rá, akkor hogyan tudná megoldani a huszon-harmincas éveikben járó magányosok problémáját?

Befizessünk téged egy fizetős nőhöz?

Te mit teszel magadért?

Lehet nem leszek népszerű a válaszommal, de én úgy látom, hogy ez a probléma főként tátsadalmi jellegű, mintsem egyéni hiba. A kapitalista rendszer és a liberális demokrácia miatt lehet érezni ezt az elidegenült, magunkra vagyunk maradva és ezért küzdeni kell érzést.

Azt nevelik belénk, hogy versengeni kell, küzdeni, hogy ne elégedj meg alacsony presztizsű munkával, sőt ne elégedj meg semmivel, hisz ez a kapitalizmus szellemisege, és láthatjuk az árát a klíma változás miatt.

Hogy mi lenne ezek ellen a megoldás? A gondolkozás. Azokat a kérdéseket kellene feltenni önmagunkban, hogy az életnek miért kéne küzdelemből állnia? Miért állítják be az emberi természetet versengőnek mikor az ember csak szeretetre és békességre vágyik? Miért kéne követnünk a tradicionális nemi szerepeket, mikor ezek a személyes szabadságot veszik el? Satöbbi. Ezeken és több kérdéseken merengtem el és arra a következtetésre jutottam, hogyha az ember társaslény akkor verseny helyett kooperációra kéne tanítani az embereket, egyéni érdek helyett közösségre, önzés helyett szolidarításra. Liberális demokrácia helyett szociáldemokrácia lenne a minimum, amire szüksége lenne a társadalomra.

Skandinávok a szocdem szellemiség miatt a világ legboldogabb országai közé tartoznak, mert ők már túlléptek a versengés és a küzdelem szellemiségén és az erős szociális háló és a nagyobb társadalmi egyenlőség miatt boldogabbak az emberek, mint mi. Példát kéne venni róluk és a változást gondolkozással lehetne elérni és kérdeseket feltenni saját magunknak, ami inkább miérttel kezdődik.

A versenyszellem önmagában szerintem jó dolog hisz előre visz, ha nem társul azzal hogy a másik nyomorán élvezkedünk mert bebizonyítottuk hogy mi mennyire különbek vagyunk, még egy embert leelőztünk. Nálunk ciki dicsérni a másikat és felnézni a másikra. Inkább anyázzuk hogy neki mennyivel jobb dolga van anélkül hogy a dolgok mögé látnánk (mondjuk mérnök vagy orvos akik keményen küzdöttek azért hogy itt tartsanak).

Az ismerkedésben számomra (és az értelmesebbeknek) az a nehézség hogy nehezen találok olyan lányt mint én aki nem zsírdisznó, foglalkozna a testével és emellett szerény is legyen és érdekelje több minden. Hiába mondjuk ELTE-s, ott is csomó olyan van akinek a bulizás a legfontosabb és játssza az agyát mert jobban néz ki és minden napra jutna neki egy másik péló.