Ez tényleg ENNYIRE fontos egy párkapcsolatban/társkeresésben?

Tényleg ennyire fontos a koitusz? Persze, vannak férfiak, akik csak ezért randevúznak (vagy nem is teszik, egyszerűen csak partnert keresnek ehhez), de azt is tudom, hogy azért nők között is van olyan, akit főleg ez érdekel egy párkapcsolaton belül.

Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)

Nos, az a helyzet, hogy én szeretnék párkapcsolatot, viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom. Nem szoktam emberekhez pl a kinézetük alapján vonzódni, tudom, elég szokatlan helyzet, de én csak azokról tudom, hogy helyesek vagy nem azok, akikről a barátnőim elmondták, vagy hát igazából már van néhány szempontom, amit mondtak, hogy tipikusan vonzó/nem vonzó jellemző. Szóval így tudatosan meg tudom saccolni, hogy a társadalom mennyire találhatja vonzónak az adott egyedet. De úgymond tetszeni nem szokott senki sem, sem fiú, sem lány.

Egyébként tuti, hogy nem vagyok leszbikus vagy bi, mert a lányok egyáltalán nem érdekelnek semmilyen téren (barátságként igen), sőt, nagyon-nagyon undorodom attól a gondolattól, hogy romantikus értelemben együtt lenni egy lánnyal (akár utcán kézen fogva sétálni is). (nem a látványtól undorodom, engem nem zavar, ha két lány együtt jár, felőlem aztán :D csak ne én legyek az egyik) A fiúk már inkább érdekelnek, úgy-ahogy. De vonzódni hozzájuk sem szoktam ilyen szempontból.

Az egyetlen dolog, amit kicsit is vonzónak tartok (nem feltétlenül "olyan" értelemben), és amiről el tudom képzelni, hogy egyszer majd talán úgy is tudok vonzódni, az az intelligencia (nem (csak) a lexikális tudás, inkább az okos gondolkodás, vélemények, stb).

Igazából a koitusz, mint olyan, nem is érdekel. Nem mondom, hogy hidegen hagy, mert érzelmi reakciót kivált belőlem, elég negatívakat. Minél többet tudok róla, annál rosszabb, annál kevésbé érdekel, és annál több az ellenérzésem (pl jobb volt addig, amíg csak azt tudtam, hogy mi a "fő esemény", de amióta arról is felvilágosítottak (sajnos) a barátaim, hogy mi történik még mellette, hát, egyre inkább taszít). Nevetségesnek találom a koncepciót is (hideg, puszta tényekkel ez leírva szerintem baromira röhejes. nem azon az óvodás, nevetgélős szinten hogy a fiúknak ez van, a lányoknak meg az van, inkább ha az ember komolyan belegondol ezekbe a dolgokba, hogy komolyan, TÉNYLEG ez okoz valakinek örömöt? tényleg ilyen baromi egyszerű lények vagyunk? a patkányos-egeres kísérletről meg gondolom, mindenki hallott ennek kapcsán, nem is ecsetelném). Persze, biológushallgatóként értem én a funkcióját (gyermeknemzés), meg a hozzá másodlagosan társult funkcióját is (örömszerzés), meg igazából a kettő összekapcsolása, a másodlagos funkció kialakulásának oka is egyszerű, mint a faék (egy szimpla operáns kondicionálás; ilyen szempontból zseniális evolúciós megoldás :D). Illetve hát igazából egy szempontból érdekel a dolog, a neurológiai háttere nagyon érdekes lehet (neurobiológus akarok lenni, szóval nekem kb minden dolog érdekes ebből a szempontból). De ennyi az össz érdeklődésem a téma felé.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája). Nekem például egy kézfogáshoz is bizalom kell, és csak a legközelebbi barátaimat ölelem meg néha. Nekem ehhez idő, érzelmi kötődés, meg bizalom kell, és nálam ezek nem jönnek könnyen. Tehát nekem a koitusz, mint olyan, ebben a helyzetben elképzelhetetlen, és igazából nincs is nagy kedvem ezen változtatni, nekem ez így kényelmes, teljesen oké. Ha épp ilyenről megy a témázás, akkor az rendszerint zavar, és akkor arrébb megyek/megkérem a társaságot, hogy inkább beszélgessünk erről vagy arról.

De az a probléma, hogy nemrégiben felhívták rá a figyelmemet, hogy ez igenis nagyon fontos partner keresésénél, és ha ebből az igényemből (miszerint nem akarok koitálni senkivel) lejjebb adnék, 10x, 20x, akár 100x nagyobb esélyem lenne partnert találni, sőt, nem csak az "akármilyen partner" találásának esélye, de a nekem megfelelő partner találásának esélye is rohamosan nőne. Volt ismerősöm, aki azt mondta, ettől kapcsolat egy kapcsolat, e nélkül szinte nem is az, volt, aki azt mondta, ez az egyetlen célja és oka egy kapcsolatnak, volt, aki szerint ez is része, ugyanolyan része, mint az összes többi dolog (pl romantikázás, beszélgetés), se nem több ennél, se nem kevesebb, volt, aki szerint ennek a helye kicsit később van, mint ahova a mai társadalom helyezi, de egy egészséges, jól működő, hosszútávú kapcsolatnak (több ember mondta ezt, valaki szerint fél év, egy év, két év, házasság...) része kell, hogy legyen, meg hogy ez az egymás iránt érzett szeretet és szerelem fizikai manifesztálódása. Bár a vélemények eltérőek voltak a jelentőséget illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos és hosszútávon nélkülözhetetlen.

Szóval a kérdéseim:

Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?

Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)

Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?

Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)

Köszönöm a válaszokat, bocsi a hosszú kérdésért, de szerintem le kellett írnom ennyit, hogy érdemben meg lehessen válaszolni a kérdést, és lássátok a problémát.

Szép napot mindenkinek. :)

20/L