Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez tényleg ENNYIRE fontos egy párkapcsolatban/társkeresésben?
Tényleg ennyire fontos a koitusz? Persze, vannak férfiak, akik csak ezért randevúznak (vagy nem is teszik, egyszerűen csak partnert keresnek ehhez), de azt is tudom, hogy azért nők között is van olyan, akit főleg ez érdekel egy párkapcsolaton belül.
Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)
Nos, az a helyzet, hogy én szeretnék párkapcsolatot, viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom. Nem szoktam emberekhez pl a kinézetük alapján vonzódni, tudom, elég szokatlan helyzet, de én csak azokról tudom, hogy helyesek vagy nem azok, akikről a barátnőim elmondták, vagy hát igazából már van néhány szempontom, amit mondtak, hogy tipikusan vonzó/nem vonzó jellemző. Szóval így tudatosan meg tudom saccolni, hogy a társadalom mennyire találhatja vonzónak az adott egyedet. De úgymond tetszeni nem szokott senki sem, sem fiú, sem lány.
Egyébként tuti, hogy nem vagyok leszbikus vagy bi, mert a lányok egyáltalán nem érdekelnek semmilyen téren (barátságként igen), sőt, nagyon-nagyon undorodom attól a gondolattól, hogy romantikus értelemben együtt lenni egy lánnyal (akár utcán kézen fogva sétálni is). (nem a látványtól undorodom, engem nem zavar, ha két lány együtt jár, felőlem aztán :D csak ne én legyek az egyik) A fiúk már inkább érdekelnek, úgy-ahogy. De vonzódni hozzájuk sem szoktam ilyen szempontból.
Az egyetlen dolog, amit kicsit is vonzónak tartok (nem feltétlenül "olyan" értelemben), és amiről el tudom képzelni, hogy egyszer majd talán úgy is tudok vonzódni, az az intelligencia (nem (csak) a lexikális tudás, inkább az okos gondolkodás, vélemények, stb).
Igazából a koitusz, mint olyan, nem is érdekel. Nem mondom, hogy hidegen hagy, mert érzelmi reakciót kivált belőlem, elég negatívakat. Minél többet tudok róla, annál rosszabb, annál kevésbé érdekel, és annál több az ellenérzésem (pl jobb volt addig, amíg csak azt tudtam, hogy mi a "fő esemény", de amióta arról is felvilágosítottak (sajnos) a barátaim, hogy mi történik még mellette, hát, egyre inkább taszít). Nevetségesnek találom a koncepciót is (hideg, puszta tényekkel ez leírva szerintem baromira röhejes. nem azon az óvodás, nevetgélős szinten hogy a fiúknak ez van, a lányoknak meg az van, inkább ha az ember komolyan belegondol ezekbe a dolgokba, hogy komolyan, TÉNYLEG ez okoz valakinek örömöt? tényleg ilyen baromi egyszerű lények vagyunk? a patkányos-egeres kísérletről meg gondolom, mindenki hallott ennek kapcsán, nem is ecsetelném). Persze, biológushallgatóként értem én a funkcióját (gyermeknemzés), meg a hozzá másodlagosan társult funkcióját is (örömszerzés), meg igazából a kettő összekapcsolása, a másodlagos funkció kialakulásának oka is egyszerű, mint a faék (egy szimpla operáns kondicionálás; ilyen szempontból zseniális evolúciós megoldás :D). Illetve hát igazából egy szempontból érdekel a dolog, a neurológiai háttere nagyon érdekes lehet (neurobiológus akarok lenni, szóval nekem kb minden dolog érdekes ebből a szempontból). De ennyi az össz érdeklődésem a téma felé.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája). Nekem például egy kézfogáshoz is bizalom kell, és csak a legközelebbi barátaimat ölelem meg néha. Nekem ehhez idő, érzelmi kötődés, meg bizalom kell, és nálam ezek nem jönnek könnyen. Tehát nekem a koitusz, mint olyan, ebben a helyzetben elképzelhetetlen, és igazából nincs is nagy kedvem ezen változtatni, nekem ez így kényelmes, teljesen oké. Ha épp ilyenről megy a témázás, akkor az rendszerint zavar, és akkor arrébb megyek/megkérem a társaságot, hogy inkább beszélgessünk erről vagy arról.
De az a probléma, hogy nemrégiben felhívták rá a figyelmemet, hogy ez igenis nagyon fontos partner keresésénél, és ha ebből az igényemből (miszerint nem akarok koitálni senkivel) lejjebb adnék, 10x, 20x, akár 100x nagyobb esélyem lenne partnert találni, sőt, nem csak az "akármilyen partner" találásának esélye, de a nekem megfelelő partner találásának esélye is rohamosan nőne. Volt ismerősöm, aki azt mondta, ettől kapcsolat egy kapcsolat, e nélkül szinte nem is az, volt, aki azt mondta, ez az egyetlen célja és oka egy kapcsolatnak, volt, aki szerint ez is része, ugyanolyan része, mint az összes többi dolog (pl romantikázás, beszélgetés), se nem több ennél, se nem kevesebb, volt, aki szerint ennek a helye kicsit később van, mint ahova a mai társadalom helyezi, de egy egészséges, jól működő, hosszútávú kapcsolatnak (több ember mondta ezt, valaki szerint fél év, egy év, két év, házasság...) része kell, hogy legyen, meg hogy ez az egymás iránt érzett szeretet és szerelem fizikai manifesztálódása. Bár a vélemények eltérőek voltak a jelentőséget illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos és hosszútávon nélkülözhetetlen.
Szóval a kérdéseim:
Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?
Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)
Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?
Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)
Köszönöm a válaszokat, bocsi a hosszú kérdésért, de szerintem le kellett írnom ennyit, hogy érdemben meg lehessen válaszolni a kérdést, és lássátok a problémát.
Szép napot mindenkinek. :)
20/L
Én teljesen egyetértek a kérdezővel! Mintha magamat olvastam volna...
Ha elfogadsz egy jó tanácsot egy idősebbtől, akkor soha ne hagyd magadat mások által befolyásolni, és ne akarj olyan lenni, mint a többség. Igen, szerintük a koitusz - ahogy Te hívod - a legfontosabb, vagy majdnem legfontosabb, s rájuk vonatkozóan ez igaz is. De Te más vagy és jogod van emellett kitartani. Sajnos nekem nagyon sokan tömték a fejemet, hogy nem utasíthatok el valamit, amit nem próbáltam és majd megjön a kedvem közben. Megtettem, mindenki örülhet, csak én nem tudom feldolgozni azóta sem, olyan traumaként éltem meg... Utálom magamat miatta!
Találhatsz párt, ha szükséged van rá, csak egy hozzád hasonlót kell találnod, semmiképp sem olyat, aki a olyan, mint a többség.
"Igen, szerintük a koitusz - ahogy Te hívod - a legfontosabb, vagy majdnem legfontosabb, s rájuk vonatkozóan ez igaz is."
Senki nem írta, hogy ez a legfontosabb, de nyilván is különlegesebbnek állíthatod be magad, te vagy a "kisebbség, aki ennél több".
A szexualitás ugyanúgy az élet része, mint sok más dolog, sok oka és következménye lehet, hogy és ha nem éli meg az ember. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a "többséggel" van a baj, mert belátja, hogy igenis erre is szüksége van és az a normális, ha teljesen elzárkózik tőle.
"A szexualitás ugyanúgy az élet része, mint sok más dolog, sok oka és következménye lehet, hogy és ha nem éli meg az ember."
Te meg ezzel állíthatod be magadat "normálisnak"... Legyél boldog vele!
"Különlegesnek" lenni - ahogy Te írtad - nem akkora buli. De aki egy vágányon gondolkozik, annak lehet úgy tűnik...
"Te meg ezzel állíthatod be magadat "normálisnak"... Legyél boldog vele!"
Meg mondjuk a pszichológia szerint is így működik az egészséges ember általában (nem állítom, hogy nincs kivétel), meg sok mentális betegségnél is lehet ok és tünet is a szexualitás hiánya vagy valami ilyen jellegű trauma.
Nem akarok én átnevelni senkit és nem én kezdtem el összehasonlítgatni - lásd. a 22-es választ: "ne akarj olyan lenni, mint a többség". Kívánom, hogy sok év múlva se legyen problémája se a kérdezőnek, se a kedves válaszolónak ebből a dologból, viszont azért nem ártana az sem, ha esetleg elgondolkoznának, hogy mi van mögötte a saját életükben, mindössze preventív jelleggel. Valamint ha a saját privát szféráját érintő dologgal kapcsolatban kérdez itt valaki, szerintem nem kellene csodálkozni, mikor valaki reagál rá.
Nagyon sok embernek fontos. Láthatod néhány válaszból, hogy még páran, akik elfogadóbbnak bizonyulnak is, azt írják, hogy nem az a helyes, a normális, ahogyan te gondolkozol, és ezért pszichológust kellene felkeresned. Holott nem bűn másképpen gondolkozni, eltérni az átlagtól. Persze az igaz, hogy így jóval nehezebb lesz számodra ideális párt találni, mivel azok vannak többen, akik a párkapcsolat természetes részének tekintik a közösülést, de ez nem azt jelenti, hogy reménytelen lenne a helyzeted, és soha nem ismerhetnél meg egy olyan férfit, aki hasonlóan vélekedik a párkapcsolatban a szexualitás szerepéről, mértékéről, mint te.
Csak annyira változz, amennyire neked kényelmes, amennyire igényed van. Azért ne menj bele valamibe, amire nem vágysz, hogy ezáltal elfogadjanak, hiszen emiatt, ilyen esetekben általában csak rossz élményeket szerezhetsz, és elmehet a kedved attól is, hogy bármilyen interakcióba lépj egy ellenkező neművel, vagy pedig hosszabb távon szenvedésre ítéled magadat, ha te egyáltalán nem érzel késztetést arra, hogy testileg, szexuálisan is közeledj valakihez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!