Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Ez tényleg ENNYIRE fontos egy...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

3.14159265357989 kérdése:

Ez tényleg ENNYIRE fontos egy párkapcsolatban/társkeresésben?

Figyelt kérdés

Tényleg ennyire fontos a koitusz? Persze, vannak férfiak, akik csak ezért randevúznak (vagy nem is teszik, egyszerűen csak partnert keresnek ehhez), de azt is tudom, hogy azért nők között is van olyan, akit főleg ez érdekel egy párkapcsolaton belül.

Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)

Nos, az a helyzet, hogy én szeretnék párkapcsolatot, viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom. Nem szoktam emberekhez pl a kinézetük alapján vonzódni, tudom, elég szokatlan helyzet, de én csak azokról tudom, hogy helyesek vagy nem azok, akikről a barátnőim elmondták, vagy hát igazából már van néhány szempontom, amit mondtak, hogy tipikusan vonzó/nem vonzó jellemző. Szóval így tudatosan meg tudom saccolni, hogy a társadalom mennyire találhatja vonzónak az adott egyedet. De úgymond tetszeni nem szokott senki sem, sem fiú, sem lány.

Egyébként tuti, hogy nem vagyok leszbikus vagy bi, mert a lányok egyáltalán nem érdekelnek semmilyen téren (barátságként igen), sőt, nagyon-nagyon undorodom attól a gondolattól, hogy romantikus értelemben együtt lenni egy lánnyal (akár utcán kézen fogva sétálni is). (nem a látványtól undorodom, engem nem zavar, ha két lány együtt jár, felőlem aztán :D csak ne én legyek az egyik) A fiúk már inkább érdekelnek, úgy-ahogy. De vonzódni hozzájuk sem szoktam ilyen szempontból.

Az egyetlen dolog, amit kicsit is vonzónak tartok (nem feltétlenül "olyan" értelemben), és amiről el tudom képzelni, hogy egyszer majd talán úgy is tudok vonzódni, az az intelligencia (nem (csak) a lexikális tudás, inkább az okos gondolkodás, vélemények, stb).

Igazából a koitusz, mint olyan, nem is érdekel. Nem mondom, hogy hidegen hagy, mert érzelmi reakciót kivált belőlem, elég negatívakat. Minél többet tudok róla, annál rosszabb, annál kevésbé érdekel, és annál több az ellenérzésem (pl jobb volt addig, amíg csak azt tudtam, hogy mi a "fő esemény", de amióta arról is felvilágosítottak (sajnos) a barátaim, hogy mi történik még mellette, hát, egyre inkább taszít). Nevetségesnek találom a koncepciót is (hideg, puszta tényekkel ez leírva szerintem baromira röhejes. nem azon az óvodás, nevetgélős szinten hogy a fiúknak ez van, a lányoknak meg az van, inkább ha az ember komolyan belegondol ezekbe a dolgokba, hogy komolyan, TÉNYLEG ez okoz valakinek örömöt? tényleg ilyen baromi egyszerű lények vagyunk? a patkányos-egeres kísérletről meg gondolom, mindenki hallott ennek kapcsán, nem is ecsetelném). Persze, biológushallgatóként értem én a funkcióját (gyermeknemzés), meg a hozzá másodlagosan társult funkcióját is (örömszerzés), meg igazából a kettő összekapcsolása, a másodlagos funkció kialakulásának oka is egyszerű, mint a faék (egy szimpla operáns kondicionálás; ilyen szempontból zseniális evolúciós megoldás :D). Illetve hát igazából egy szempontból érdekel a dolog, a neurológiai háttere nagyon érdekes lehet (neurobiológus akarok lenni, szóval nekem kb minden dolog érdekes ebből a szempontból). De ennyi az össz érdeklődésem a téma felé.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája). Nekem például egy kézfogáshoz is bizalom kell, és csak a legközelebbi barátaimat ölelem meg néha. Nekem ehhez idő, érzelmi kötődés, meg bizalom kell, és nálam ezek nem jönnek könnyen. Tehát nekem a koitusz, mint olyan, ebben a helyzetben elképzelhetetlen, és igazából nincs is nagy kedvem ezen változtatni, nekem ez így kényelmes, teljesen oké. Ha épp ilyenről megy a témázás, akkor az rendszerint zavar, és akkor arrébb megyek/megkérem a társaságot, hogy inkább beszélgessünk erről vagy arról.

De az a probléma, hogy nemrégiben felhívták rá a figyelmemet, hogy ez igenis nagyon fontos partner keresésénél, és ha ebből az igényemből (miszerint nem akarok koitálni senkivel) lejjebb adnék, 10x, 20x, akár 100x nagyobb esélyem lenne partnert találni, sőt, nem csak az "akármilyen partner" találásának esélye, de a nekem megfelelő partner találásának esélye is rohamosan nőne. Volt ismerősöm, aki azt mondta, ettől kapcsolat egy kapcsolat, e nélkül szinte nem is az, volt, aki azt mondta, ez az egyetlen célja és oka egy kapcsolatnak, volt, aki szerint ez is része, ugyanolyan része, mint az összes többi dolog (pl romantikázás, beszélgetés), se nem több ennél, se nem kevesebb, volt, aki szerint ennek a helye kicsit később van, mint ahova a mai társadalom helyezi, de egy egészséges, jól működő, hosszútávú kapcsolatnak (több ember mondta ezt, valaki szerint fél év, egy év, két év, házasság...) része kell, hogy legyen, meg hogy ez az egymás iránt érzett szeretet és szerelem fizikai manifesztálódása. Bár a vélemények eltérőek voltak a jelentőséget illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos és hosszútávon nélkülözhetetlen.

Szóval a kérdéseim:

Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?

Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)

Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?

Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)


Köszönöm a válaszokat, bocsi a hosszú kérdésért, de szerintem le kellett írnom ennyit, hogy érdemben meg lehessen válaszolni a kérdést, és lássátok a problémát.

Szép napot mindenkinek. :)

20/L



2018. aug. 18. 22:33
1 2 3 4 5 6 7
 51/67 anonim ***** válasza:
100%

#18-as vagyok


Hát ebben az esetben, akkor tényleg nem tudsz mit tenni, mint valaki olyat keresni, aki szintén nem érdeklődik ebbe az irányba. Vagy egy nagyon introvertált, félénk srácot, akivel kényelmesen lassú tempóban haladhattok, ha mégis szeretnétek gyakorlati tapasztalatra szert tenni.

Sok sikert!


A leírtak alapján az EQ-teszted eredményén(?) meg nem vagyok meglepve :D

2018. aug. 29. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/67 A kérdező kommentje:

Kedves #19!


A Bridget Jonesban is volt egyébként a szó. :D

Sokat gondolkodtam rajta, hogy aszexuális vagyok-e, de eddig még konklúzióra nem jutottam. Az autistát meg eddig nem igazán mondta senki így, ebben a formában. Bár az tény, hogy a barátaim meg gyakran emlegették velem kapcsolatban az aspergert, ami csak egy formája a dolognak, tehát tulajdonképpen mégis említették. De igazából még egyetlen szakképzett pszichológus sem mondta ezt nekem, akiknél kiskoromban voltunk kivizsgáláson (pont emiatt küldtek el az óvónénik), azok írásba is adták hogy nincs velem semmi gubanc. (szóval van 3 papírom arról, hogy normális vagyok...)

Ami a válaszod többi részét illeti, örülök, hogy valamennyire át tudod érezni a helyzetemet. "de ha van ott valaki, akivel érdemes, akkor értelmet nyernek" <-- ez a része meg sajnos (?) hiányzik, soha nem is volt, ezért nem is tudom, hogy aszexuális vagyok-e, mert sosem volt senki, akihez ennyire és ilyen értelemben kötődtem volna.

"te vagy a többségtől eltérő, és a többség e téren nem rossz, nem hibás" utóbbit soha nem is állítottam. :D Attól még, hogy a többség helyzetét nem tudom átérezni, és viccesnek tartok bizonyos dolgokat, még nem mondom, hogy rosszabbak nálam. Csak azt, hogy nekem ez picit érthetetlen, de nekik meg én vagyok az, ez alapján nem lehet rossznak meg jónak kategorizálni egymást és magunkat, és nem hiszem, hogy a többiek felett állok emiatt vagy ilyesmi. Ettől egyáltalán nem érzem magam többnek másoknál, bár az tény, hogy néha örülök, hogy ezzel nekem nem kell vesződnöm (de vissza is kapom, mert mindig el kell magyaráznom, hogy én nem érzek ilyet, hát de fura, igen, fura, stb, illetve időnként el is gondolkodom rajta hogy pontosan hogyan állok e téren). De összességében igazából az a tendencia, hogy az eltérőségem miatt inkább érzem magam kevesebbnek, mint többnek.

2018. aug. 31. 20:53
 53/67 A kérdező kommentje:

Kedves #21!


Így már érthető, de akkor is, fogalmazhatna pontosabban. De neked meg köszönöm a pontosítást :)

2018. szept. 2. 13:28
 54/67 anonim ***** válasza:
100%
#13: baromi művelt lehet, ha a koitusz szó számodra értelmezhetetlen volt.
2018. szept. 3. 17:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/67 anonim ***** válasza:
51%
Bennem most felmerült egy gondolat: Az aszexualitás tekinthető fogyatékosságnak?
2018. szept. 3. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 56/67 anonim ***** válasza:

Nocsak, nocsak :)

Mintha én írtám volna ezt a kérdést kb. 1 évvel ez előtt. ( 1 évet csak azért írtam, mert egyéb események, szocalizációs folyamatok hatására ma már sokkal egyszerűbb nyelvezetet használok, és tömörítem is a szöveget, mert senki nem olvassa el, kapásból tovább kattintanak, és sokat kell várni a válaszokra.)


De lényeg a lényeg, nekem is voltak hasonló kérdéseim korábban, ha érdekel esetleg belinkelhetem, érkeztek többé-kevésbé hasznos válaszok is.


Hogy válaszoljak is:

Ha nem is ennyire szélsőségesen szemlélem a témát, mint te, de valamelyest hasonló véléménnyel vagyok a dologról, igen, ahogy eddig észre vettem a kapcsolatok ingen nagyrészének ez a mozgatórugója, de láttám már olyat is ahol nem, szóval esély még talán van arra hogy találj olyat, akivel hasonlóak az igények.

De ha az igények hasonlóak is lehet, külsőre, belsőre éppen nem teszik, összefogalalva valóban sok a feltétel, főleg ha kizárólagossággal tekintünk rájuk.

Én sem találtam még olyat, aki minden szempontból megfelelő lett volna.


Egyébként - ezt lehet inkább privátban lenne jobb megbeszélni, szóval, ha gondolod ott is válaszolhatsz - miért szeretnél kapcsolatot?

2018. szept. 3. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/67 A kérdező kommentje:

Kedves #22!


Igen, értem. Nem tudom, nem vagyok olyan típus, akire rá lehet erőltetni valamit, ha én nem akarom. Vagy nem vagyok legalább minimálisan kíváncsi. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy ha én úgy döntök, és csak akkor, ha én alaposan átgondolom és úgy jutok el erre az elhatározásra, csak ebben az esetben megyek bele bármi ilyenbe is. Ki tudja, lehet, hogy tetszene (nem zárom ki; tudós leszek, nem zárhatok ki lehetőségeket), az is lehet, hogy totál közömbös lenne, meg az is, hogy gyűlölném. De ez mindaddig kérdés marad, amíg én úgy nem döntök, nem fog rám erőltetni senki semmit. :D

2018. szept. 3. 22:46
 58/67 A kérdező kommentje:

Kedves #23!


Sejtésem szerint a kommented nem igazán nekem szól, de csak leírnám, hogy én nem érzem magam olyannak, aki a kisebbség, de ennyivel is több a többségnél. Szerintem az állapotom nem ad semmi pluszt, nem érek emiatt többet másoknál. (ha őszinte akarok lenni, bár tudom, hogy nem kéne, de gyakran úgy érzem, hogy emiatt kevesebb vagyok. pedig amúgy tudom, hogy valaki szexuális orientációja nem ront és nem javít az adott emberen, semmi negatív vagy pozitív értéket nem képvisel, egyszerűen csak VAN, aztán kész. rengeteg csodálatos, meg kevésbé csodálatos, meg egyenesen gusztustalan ember is került már ki minden körből, ez nem indikátora semminek... legalábbis nem ilyen értelemben.)

Nem gondolom, hogy bárkivel baj lenne, sem a többséggel, sem a kisebbséggel, és nem akarom, hogy mindenki elzárkózzon tőle. Nekem ez egyéni állapotom, szerintem mindenki tegye azt ezzel kapcsolatban, amit kényelmesnek érez, amit jónak lát, ami neki tetszik (de azért a negatív szabadság szabályain belül, szóval egészen addig, amíg mások szabad döntését és kényelmét a témában nem befolyásolja negatívan és nem sérti). Ártani egymásnak felesleges, és amíg engem nem érint, otthon, zárt ajtók mögött mindenki azt csinál, ami neki kényelmes, én ezért nem fogok senkit sem elítélni. Viccesnek tartok ezzel kapcsolatban bizonyos dolgokat, ja, röhejesnek találom a koncepciót, igen, de biológiailag belátom, hogy miért szükséges és miért fontos, miért jó a többségnek. Röhejes, de egyben full logikus is, márpedig a logikával nem lehet vitatkozni.

2018. szept. 4. 00:32
 59/67 A kérdező kommentje:

Kedves #24!


Teljesen átérzem, a többségtől eltérőnek lenni legtöbbször nem élvezetes.

2018. szept. 4. 20:26
 60/67 A kérdező kommentje:

Kedves #25!


Eddig egyik kommentből sem éreztem amúgy, hogy bárki radikálisan meg akarná változtatni a szemléletemet. Egyébként valóban nem vagyok olyan, aki bárkit is azzal hitegetne, hogy ez vagy az márpedig lesz, miközben halovány rá az esély. Persze biztos nem ez lenne valaki felé az első mondatom, de előbb-utóbb tuti szóba kerülne, tagadni meg nem szoktam, ferdíteni pláne nem, ha rákérdeznek, ha nem is ilyen részletességgel, de elmondom az igazat. Mondjuk az tény, hogy random így senkivel nem hozom fel a témát, hogy "figyu már, haver, én ettől meg attól undorodom, akarsz róla beszélni?", de az még szerintem is fura lenne. :D

2018. szept. 5. 11:16
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!