Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Ez tényleg ENNYIRE fontos egy...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

3.14159265357989 kérdése:

Ez tényleg ENNYIRE fontos egy párkapcsolatban/társkeresésben?

Figyelt kérdés

Tényleg ennyire fontos a koitusz? Persze, vannak férfiak, akik csak ezért randevúznak (vagy nem is teszik, egyszerűen csak partnert keresnek ehhez), de azt is tudom, hogy azért nők között is van olyan, akit főleg ez érdekel egy párkapcsolaton belül.

Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)

Nos, az a helyzet, hogy én szeretnék párkapcsolatot, viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom. Nem szoktam emberekhez pl a kinézetük alapján vonzódni, tudom, elég szokatlan helyzet, de én csak azokról tudom, hogy helyesek vagy nem azok, akikről a barátnőim elmondták, vagy hát igazából már van néhány szempontom, amit mondtak, hogy tipikusan vonzó/nem vonzó jellemző. Szóval így tudatosan meg tudom saccolni, hogy a társadalom mennyire találhatja vonzónak az adott egyedet. De úgymond tetszeni nem szokott senki sem, sem fiú, sem lány.

Egyébként tuti, hogy nem vagyok leszbikus vagy bi, mert a lányok egyáltalán nem érdekelnek semmilyen téren (barátságként igen), sőt, nagyon-nagyon undorodom attól a gondolattól, hogy romantikus értelemben együtt lenni egy lánnyal (akár utcán kézen fogva sétálni is). (nem a látványtól undorodom, engem nem zavar, ha két lány együtt jár, felőlem aztán :D csak ne én legyek az egyik) A fiúk már inkább érdekelnek, úgy-ahogy. De vonzódni hozzájuk sem szoktam ilyen szempontból.

Az egyetlen dolog, amit kicsit is vonzónak tartok (nem feltétlenül "olyan" értelemben), és amiről el tudom képzelni, hogy egyszer majd talán úgy is tudok vonzódni, az az intelligencia (nem (csak) a lexikális tudás, inkább az okos gondolkodás, vélemények, stb).

Igazából a koitusz, mint olyan, nem is érdekel. Nem mondom, hogy hidegen hagy, mert érzelmi reakciót kivált belőlem, elég negatívakat. Minél többet tudok róla, annál rosszabb, annál kevésbé érdekel, és annál több az ellenérzésem (pl jobb volt addig, amíg csak azt tudtam, hogy mi a "fő esemény", de amióta arról is felvilágosítottak (sajnos) a barátaim, hogy mi történik még mellette, hát, egyre inkább taszít). Nevetségesnek találom a koncepciót is (hideg, puszta tényekkel ez leírva szerintem baromira röhejes. nem azon az óvodás, nevetgélős szinten hogy a fiúknak ez van, a lányoknak meg az van, inkább ha az ember komolyan belegondol ezekbe a dolgokba, hogy komolyan, TÉNYLEG ez okoz valakinek örömöt? tényleg ilyen baromi egyszerű lények vagyunk? a patkányos-egeres kísérletről meg gondolom, mindenki hallott ennek kapcsán, nem is ecsetelném). Persze, biológushallgatóként értem én a funkcióját (gyermeknemzés), meg a hozzá másodlagosan társult funkcióját is (örömszerzés), meg igazából a kettő összekapcsolása, a másodlagos funkció kialakulásának oka is egyszerű, mint a faék (egy szimpla operáns kondicionálás; ilyen szempontból zseniális evolúciós megoldás :D). Illetve hát igazából egy szempontból érdekel a dolog, a neurológiai háttere nagyon érdekes lehet (neurobiológus akarok lenni, szóval nekem kb minden dolog érdekes ebből a szempontból). De ennyi az össz érdeklődésem a téma felé.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája). Nekem például egy kézfogáshoz is bizalom kell, és csak a legközelebbi barátaimat ölelem meg néha. Nekem ehhez idő, érzelmi kötődés, meg bizalom kell, és nálam ezek nem jönnek könnyen. Tehát nekem a koitusz, mint olyan, ebben a helyzetben elképzelhetetlen, és igazából nincs is nagy kedvem ezen változtatni, nekem ez így kényelmes, teljesen oké. Ha épp ilyenről megy a témázás, akkor az rendszerint zavar, és akkor arrébb megyek/megkérem a társaságot, hogy inkább beszélgessünk erről vagy arról.

De az a probléma, hogy nemrégiben felhívták rá a figyelmemet, hogy ez igenis nagyon fontos partner keresésénél, és ha ebből az igényemből (miszerint nem akarok koitálni senkivel) lejjebb adnék, 10x, 20x, akár 100x nagyobb esélyem lenne partnert találni, sőt, nem csak az "akármilyen partner" találásának esélye, de a nekem megfelelő partner találásának esélye is rohamosan nőne. Volt ismerősöm, aki azt mondta, ettől kapcsolat egy kapcsolat, e nélkül szinte nem is az, volt, aki azt mondta, ez az egyetlen célja és oka egy kapcsolatnak, volt, aki szerint ez is része, ugyanolyan része, mint az összes többi dolog (pl romantikázás, beszélgetés), se nem több ennél, se nem kevesebb, volt, aki szerint ennek a helye kicsit később van, mint ahova a mai társadalom helyezi, de egy egészséges, jól működő, hosszútávú kapcsolatnak (több ember mondta ezt, valaki szerint fél év, egy év, két év, házasság...) része kell, hogy legyen, meg hogy ez az egymás iránt érzett szeretet és szerelem fizikai manifesztálódása. Bár a vélemények eltérőek voltak a jelentőséget illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos és hosszútávon nélkülözhetetlen.

Szóval a kérdéseim:

Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?

Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)

Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?

Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)


Köszönöm a válaszokat, bocsi a hosszú kérdésért, de szerintem le kellett írnom ennyit, hogy érdemben meg lehessen válaszolni a kérdést, és lássátok a problémát.

Szép napot mindenkinek. :)

20/L



2018. aug. 18. 22:33
1 2 3 4 5 6 7
 31/67 anonim ***** válasza:

Nem is annyira ritka szó ez a "koitusz", dalokban is előfordulxD én meg nem vagyok művelt


https://www.youtube.com/watch?v=xx2-bpC7Sjw


https://www.youtube.com/watch?v=z74ijXt73CQ

2018. aug. 19. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/67 peca1000 ***** válasza:
36%

Kedves kérdező.


Ha egyszer valakivel egy szenvedélyes, forró szexben részesülnél (pardon koituszizálnál :) eldobnád a nézeteidet, megvilágosodnál, és azt mondanád: de hülye voltam, hogy ettől féltem, istenem, hogy ez milyen jó dolog!

2018. aug. 19. 09:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/67 A kérdező kommentje:

Kedves #4!


Nem vagyok biztos benne, hogy aszexuális vagyok. Ismerem a szó jelentését, tudom, mit takar, utánanéztem. De még nem "döntöttem el", hogy az vagyok-e. (oké, tudom, nem döntés kérdése a dolog, mert egy meleg sem azt választja csak úgy. jobb párhuzam lehet, amikor valaki eldönti, hogy az egyik nemhez tutira vonzódik, a másik meg kérdéses, szóval még nem döntötte el, hogy biszexuális-e) Ezt még nem tudom, meg nyilván utánanéztem, és ez egy skála, az meg biztos, hogy nem vagyok a "heteroszexuális-aszexuális" skála bal szélén (ha úgy képzeljük el a skálát, ahogyan leírtam). Hogy ezen belül hol, fogalmam sincs. Az is csoda, hogy egyéb lehetőségeket kizártam, és csak azért lehetséges, mert annyira taszít a dolog (átélése, nincs bajom semmilyen LGBTQ+ emberrel, köszönöm). (esetleg még a demiszexualitás esélyesnek tűnik)

Egyébként én már így amatőr önelemzésemben arra is gondoltam, hogy van ez az enyhe (ehm, hát, jó, legyen közepes) 'félelmem' a témával kapcsolatban, aminek az eredetével tisztában vagyok, és talán ez a félelem kicsit gátat is szab annak, hogy legyen bármiféle ilyen vágyam. Mármint, ha ezeket a félelmeim miatt úgysem tudnám megélni, akkor minek? Szóval lehet, hogy például ugyanúgy blokkolódik ez, mint ahogyan a jutalmazó pályarendszerek működése blokkolja a felszálló fájdalomérző pályákat. (persze tudom, más agyi területek, de erre a mintára, analógiára épülve talán meg is történhet, hogy a felsőbb szabályozó központok emiatt visszafogják a primitívebb, érzelmi/hormonális alapú régiókat. vagy mit tudom én, lehet egy pszichológiai gát is)

Az önismereti részeket próbálom fejleszteni, amit lehet, én már kizártam, utánanéztem, de tényleg nem tudom, hogy hol helyezkedem el.

Igen, sejtettem, hogy fontos. Csak nekem a vonzalom is olyan kínai néha, van-van, mint a gyakran emlegetett "szikra", de hogy pontosan mi, azt nem tudom, mert szerintem ilyet még nem éltem át.

2018. aug. 19. 10:01
 34/67 A kérdező kommentje:

Kedves #5!


Én sajnos alapból képtelen vagyok a hazugságra. :D Ha mégis hazudni, titkolózni próbálok, hát, kevés ember csinálja nálam feltűnőbben. Szóval kb magamat gáncsolom ki, ha nem a teljes igazságot mondom. Ebből fakadóan erre az elterelés dologra is képtelen lennék (az én csomagomból sajnos (?) lemaradt a hazugság képessége), de megértem, hogy ez felmerülne a másik emberben... azért ez van annyira szokatlan, "gyanús", hogy elkezdjen valaki spekulálni.

2018. aug. 19. 11:48
 35/67 A kérdező kommentje:

kedves #6!


Igen, értettem, hogy mire gondolsz. :)

2018. aug. 19. 14:23
 36/67 A kérdező kommentje:

Kedves #7!


1. Nem attól félek, hogy kevésbé fogok intelligensnek tűnni. Én ezt a szót nem tudom leírni, sem kimondani. Nem vagyok rá képes. Úgy igen, hogy pl aszexuális, heteroszexualitás, stb, de így magában nem. Kívül esik a komfortzónámon.

2. Az a baj, hogy belőlük kevés van, és amúgy sincs sok olyan hím nemű, amilyet én szeretnék, ezzel meg nagyon csökkennek az esélyek. :/ És mint feljebb kifejtettem, nem biztos, hogy aszexuális vagyok. Nem tudom még.

3. 8,5 év múlva 29 éves leszek. Ha akkor járni kezdünk, 30 évesen jöhet legkorábban az eljegyzés, 31 évesen házasság, és akkor kb rögtön jönne a babaprojekt, ha még 32-33 évesen szeretnék szülni. Azért kéne aránylag hamar valaki. (vagyis hát nem akárki, valaki megfelelő. nem tökéletes, csak megfelelő.)

2018. aug. 19. 17:18
 37/67 A kérdező kommentje:

Kedves #8!


Jaj, de kedves vagy :) Köszönöm szépen, bár nem tudom pontosan, hogy ki vagy. :) (amúgy szerintem senki nem utál itt, random netes embereket nem szokás 3-4 kérdés alapján utálni :D)

Igen, tisztában vagyok azzal, hogy megvannak a magam érdekes "elvárásai".


Én olyan emberrel még nem találkoztam, Nem mondom, hogy nem is fogok (tudós leszek, nyitottnak kell lennem), de egyelőre valószínűtlennek tartom.

2018. aug. 19. 19:24
 38/67 anonim ***** válasza:
100%

#32:


"Kedves kérdező.


Ha egyszer valakivel egy szenvedélyes, forró szexben részesülnél (pardon koituszizálnál :) eldobnád a nézeteidet, megvilágosodnál, és azt mondanád: de hülye voltam, hogy ettől féltem, istenem, hogy ez milyen jó dolog!"


Vagy, ha a kérdező véletlenül tényleg aszexuális (amit ugye, egyelőre nem tudunk biztosan), akkor egy saját magára erőltetett szexuális élmény egy életre traumatizálhatja. Itt is volt egy erről szóló hozzászólás, de pl. a Dívány c. webmagazinra évekkel ezelőtt Steiner Kristóf készített egy interjút egy igazi aszexuálissal, akivel szintén ugyanez történt. Mindenki mondta neki, hogy jaj, milyen jó lesz, plusz sajnos a rá nehezedő csoportnyomás miatt KEVESEBBNEK IS ÉREZTE MAGÁT szexuális élmény nélkül (tehát nem hallgatott a saját belső jobb meggyőződésére, még egyszer mondom: csoportnyomás hatására), belement egy ilyenbe, és az interjú idején egy még mindig ki nem hevert trauma volt számára az "élmény". Úgyhogy szerintem ha lehet, kicsit több felelősséggel biztass bármire is itt bárkit.

2018. aug. 19. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/67 anonim ***** válasza:
87%
Remélem azt tudod, hogy a "babaprojekt" hogy működik. Sokan évekig próbálkoznak nagyon szorgalmasan, hogy összejöjjön, csak elég megnézned az oldalon a teherbeesés kategóriát. Nem akarlak bántani, de biztos vagy benne, hogy a "maximum szájrapuszi" és a "babaprojekt" össze tud majd férni? Nem mondom, hogy lehetetlen, de én így hirtelen nem tudom elképzelni a megoldást.
2018. aug. 19. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/67 A kérdező kommentje:

Kedves #9!


Az aszexuálison gondolkodom, de még nem biztos. Gyermekként nem bántalmaztak, legalábbis én nem tudok róla (létezik, hogy valakinél ezek az emlékek el vannak fojtva, gyakorlatilag ez így bárkinél lehetséges, így nálam is, mindazonáltal nem emlékszem ilyesmire).

Bár az tény, hogy gyerekkoromban sok nem kívánt testi kontaktus volt rám kényszerítve (anyu barátai puszit adtak meg megöleltek, a barátaimat is "meg kellett ölelnem", mert anyukám azt mondta, hogy ne legyen nem normális). Egyébként meg volt 4 kisebb gyerekkori traumám ezzel kapcsolatban (tényleg kisebb, nem megerőszakoltak vagy ilyesmi, nem így kell elképzelni). Inkább sokknak mondanám, nem traumának.

Azt tudom, hogy a nők sem muszájból csinálják, a barátaim ezt is elmagyarázták. :D

De ha én senkihez nem vonzódom? Akkor hogyan döntöm el, hogy ki a barát és ki a "több"?

2018. aug. 19. 20:22
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!