Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez tényleg ENNYIRE fontos egy párkapcsolatban/társkeresésben?
Tényleg ennyire fontos a koitusz? Persze, vannak férfiak, akik csak ezért randevúznak (vagy nem is teszik, egyszerűen csak partnert keresnek ehhez), de azt is tudom, hogy azért nők között is van olyan, akit főleg ez érdekel egy párkapcsolaton belül.
Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)
Nos, az a helyzet, hogy én szeretnék párkapcsolatot, viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom. Nem szoktam emberekhez pl a kinézetük alapján vonzódni, tudom, elég szokatlan helyzet, de én csak azokról tudom, hogy helyesek vagy nem azok, akikről a barátnőim elmondták, vagy hát igazából már van néhány szempontom, amit mondtak, hogy tipikusan vonzó/nem vonzó jellemző. Szóval így tudatosan meg tudom saccolni, hogy a társadalom mennyire találhatja vonzónak az adott egyedet. De úgymond tetszeni nem szokott senki sem, sem fiú, sem lány.
Egyébként tuti, hogy nem vagyok leszbikus vagy bi, mert a lányok egyáltalán nem érdekelnek semmilyen téren (barátságként igen), sőt, nagyon-nagyon undorodom attól a gondolattól, hogy romantikus értelemben együtt lenni egy lánnyal (akár utcán kézen fogva sétálni is). (nem a látványtól undorodom, engem nem zavar, ha két lány együtt jár, felőlem aztán :D csak ne én legyek az egyik) A fiúk már inkább érdekelnek, úgy-ahogy. De vonzódni hozzájuk sem szoktam ilyen szempontból.
Az egyetlen dolog, amit kicsit is vonzónak tartok (nem feltétlenül "olyan" értelemben), és amiről el tudom képzelni, hogy egyszer majd talán úgy is tudok vonzódni, az az intelligencia (nem (csak) a lexikális tudás, inkább az okos gondolkodás, vélemények, stb).
Igazából a koitusz, mint olyan, nem is érdekel. Nem mondom, hogy hidegen hagy, mert érzelmi reakciót kivált belőlem, elég negatívakat. Minél többet tudok róla, annál rosszabb, annál kevésbé érdekel, és annál több az ellenérzésem (pl jobb volt addig, amíg csak azt tudtam, hogy mi a "fő esemény", de amióta arról is felvilágosítottak (sajnos) a barátaim, hogy mi történik még mellette, hát, egyre inkább taszít). Nevetségesnek találom a koncepciót is (hideg, puszta tényekkel ez leírva szerintem baromira röhejes. nem azon az óvodás, nevetgélős szinten hogy a fiúknak ez van, a lányoknak meg az van, inkább ha az ember komolyan belegondol ezekbe a dolgokba, hogy komolyan, TÉNYLEG ez okoz valakinek örömöt? tényleg ilyen baromi egyszerű lények vagyunk? a patkányos-egeres kísérletről meg gondolom, mindenki hallott ennek kapcsán, nem is ecsetelném). Persze, biológushallgatóként értem én a funkcióját (gyermeknemzés), meg a hozzá másodlagosan társult funkcióját is (örömszerzés), meg igazából a kettő összekapcsolása, a másodlagos funkció kialakulásának oka is egyszerű, mint a faék (egy szimpla operáns kondicionálás; ilyen szempontból zseniális evolúciós megoldás :D). Illetve hát igazából egy szempontból érdekel a dolog, a neurológiai háttere nagyon érdekes lehet (neurobiológus akarok lenni, szóval nekem kb minden dolog érdekes ebből a szempontból). De ennyi az össz érdeklődésem a téma felé.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája). Nekem például egy kézfogáshoz is bizalom kell, és csak a legközelebbi barátaimat ölelem meg néha. Nekem ehhez idő, érzelmi kötődés, meg bizalom kell, és nálam ezek nem jönnek könnyen. Tehát nekem a koitusz, mint olyan, ebben a helyzetben elképzelhetetlen, és igazából nincs is nagy kedvem ezen változtatni, nekem ez így kényelmes, teljesen oké. Ha épp ilyenről megy a témázás, akkor az rendszerint zavar, és akkor arrébb megyek/megkérem a társaságot, hogy inkább beszélgessünk erről vagy arról.
De az a probléma, hogy nemrégiben felhívták rá a figyelmemet, hogy ez igenis nagyon fontos partner keresésénél, és ha ebből az igényemből (miszerint nem akarok koitálni senkivel) lejjebb adnék, 10x, 20x, akár 100x nagyobb esélyem lenne partnert találni, sőt, nem csak az "akármilyen partner" találásának esélye, de a nekem megfelelő partner találásának esélye is rohamosan nőne. Volt ismerősöm, aki azt mondta, ettől kapcsolat egy kapcsolat, e nélkül szinte nem is az, volt, aki azt mondta, ez az egyetlen célja és oka egy kapcsolatnak, volt, aki szerint ez is része, ugyanolyan része, mint az összes többi dolog (pl romantikázás, beszélgetés), se nem több ennél, se nem kevesebb, volt, aki szerint ennek a helye kicsit később van, mint ahova a mai társadalom helyezi, de egy egészséges, jól működő, hosszútávú kapcsolatnak (több ember mondta ezt, valaki szerint fél év, egy év, két év, házasság...) része kell, hogy legyen, meg hogy ez az egymás iránt érzett szeretet és szerelem fizikai manifesztálódása. Bár a vélemények eltérőek voltak a jelentőséget illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos és hosszútávon nélkülözhetetlen.
Szóval a kérdéseim:
Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?
Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)
Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?
Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)
Köszönöm a válaszokat, bocsi a hosszú kérdésért, de szerintem le kellett írnom ennyit, hogy érdemben meg lehessen válaszolni a kérdést, és lássátok a problémát.
Szép napot mindenkinek. :)
20/L
válasza: válasza:Kedves #10!
Operáns kondicionálás, mert oké, az embert készteti rá valami, de végül is elvégzi a tevékenységet, koitál. A végén pedig "jutalom" várja, az örömérzet. Ha ez sokszor megismétlődik, akkor összekapcsolódik a két dolog, a kutya leül, mert előzőleg kapott jutalomfalatot, és az ember is összekapcsolja a kettőt. Végül is, ez a másodlagos funkciója, a mai társadalomban talán az elsődlegesnek is lehet már tekinteni, ez a jutalom, az örömszerzés. Az ösztönök meg rávezetnek, mit és hogyan kell csinálni. De alapvetően ez is jutalmazás, egy adott mozgás mintát jutalmaz, így kb ránevel, hogy ez a helyes mozdulatsor.
Kedves #11!
Köszönöm a javítást. :)
Kedves #13!
Sajnálom, ha irritáló, én így szoktam meg.
Kicsit talán prűd is vagyok.
Megértem, hogy ez neked fontos. :)
Kedves #14!
Igazából addig tutira nem fogom temetni az ügyet, amíg még ott tartok, hogy nem is csókolóztam pl. Nem erről van szó, csak nem érzek rá késztetést.
Egyébként ha utálnám a csokit, meg a jeges dolgokat, akkor a csoki fagyi sem ízlene, csak úgy mondom. :D
Kedves Land of Confusion nevű felhasználó!
Először is köszönöm a kifejtett hosszú választ, és főleg az időt, amit megírására szántál!
Engem nem zavar, ha valakik ezért randevúznak, nekem nincs vele bajom (bár lehet, hogy úgy hangzott, pedig nekem aztán tök mindegy, ha, mint írtad, nyílt lapokkal játszanak, és nem becsapják az illetőt. ez az igénye, nekem nem árt vele, miért lenne baj ezzel? :D)
Nagyon sok ember a környezetemben cikinek érzi amúgy, szerintem sincs ezzel semmi baj, szokatlan, oké, de nem feltétlenül probléma. Én csak ez alapján nem írnék le senkit.
Egy fentebbi válaszomban kifejtettem, hogy nem biztos, hogy aszexuális vagyok, nem vagyok benne biztos.
Családtagoktól sem nagyon szeretem (kivéve a nagyimat, őt nagyon-nagyon szeretem, tőle kb minden oké, úgy értem, ölelés meg ilyenek, azt nem szeretem, ha kiabál pl). Van 4 barátom, akit meg tudok ölelni úgy, hogy nem rossz érzés nekem, inkább neutrális, ha sokáig nem láttuk egymást, vagy olyan a helyzet, akkor akár picit pozitív is.
Nem tudom, mitől lenne akkor különleges a kapcsolat, szerintem attól, hogy együtt élnénk, meg lenne közös gyermekünk. És mondjuk olyat szeretnék, akivel nagyon hasonló a gondolkodásunk, ez egy random baráttal nem biztos, hogy működne.
Amúgy nem tudom, mennyire tudnék "fejlődni", mert ebben még nincs tapasztalatom, meg szerintem függ a másik embertől is, hogy meddig tudnánk jutni úgymond. De fogalmam sincs, első körben tuti nem ígérnék senkinek semmit ezzel kapcsolatban.
A többi kérdésre meg köszönöm a válaszod! :)
A 8,5 év miatt azért aggódom, mert még normál standardek alapján, ha kikalkuláljuk, hogy olyan kéne, aki nem akar testiséget pl, akkor is necces olyat találni, akit én megfelelőnek gondolnék magam mellé.
Igen, Sheldont sokszor felhozzák, látom is kb az összehasonlítás alapját, bár abban igazad van, hogy én egyáltalán nem vallom magam "kockának".
De ha pl nem lenne teljesen ellenemre a dolog, csak nem is érdekelne annyira? Szóval mondjuk neutrális lenne, és úgymond ebből tudnék engedni cserébe azért, amiért nyilván a másik ember is engedne bizonyos dolgokban? Egyelőre nem neutrális, távol vagyok tőle, ez mindössze elméleti sík. De egy párkapcsolatban kompromisszumokat kell kötni, mit nézzük a tv-ben, milyen színű legyen a fal, mikor legyen (legyen-e?) házasság, stb. Talán tudnék kompromisszumot kötni.
Vizsgáltasd ki magad - najó, ez nagyon magas labda, nem mondom, hogy édesanyám kivizsgáltatott, nem vagyok őrült. :D De közel van hozzá. Kis koromban (ugyan nem ezzel, hanem a mindennapi életben lévő rugalmatlanságaim, illetve furcsaságaim miatt) elvittek pszichológushoz, háromhoz is,mind papírt adott arról, hogy normális a gyerek, nincs semmi baj vele.
De most télen is elmentem valakihez, erről is volt szó többek között, ő azt mondta nekem, hogy mivel esetleg vagyok szociális szituációkban és sokszor nem értem őket (ez mind igaz, erről én is tudok), ezért ebből akad az ellenérzésem e felé, mert hogy ez egy abszolút, tisztán szociális szituáció, úgymond minden szociális helyzetnek a netovábbja, a leginkább szociális dolgokon alapuló dolog. És valamilyen szinten igaz is, ez is egy plusz nehézségi faktor benne, csakúgy, mint az érintések, az általános "méla undorom" ezzel kapcsolatban, meg ilyesmi.
Amúgy azt kb tudom, miért félek ettől és miért "nem tetszik" nekem ez az egész, volt kiskoromban 4 kisebb sokkélményem a témával kapcsolatban (semmi komolyabb, nem kell olyan nagy megrázkódtatásra gondolni), szóval én ezt már összeraktam magamnak. Tehát tudom az okát. Más kérdés, hogy nem tudom, hogyan kéne ezen változtatni vagy mit kéne ezzel kezdeni. Ennyi.
Nagyon köszönöm a hosszú és roppant hasznos választ még egyszer! :)
Kedves #17!
Ha pénzt kapnék azért, akárhányszor valaki hozzájuk hasonlít... hát, mesésen gazdag lennék.
válasza:Kedves #18!
Igen, átmentem. :D Nem vagyok gép. Bár egyszer kitöltöttem egy EQ tesztet, nagyon próbálkoztam jó válaszokat adni, és a végén kiírta, hogy legyek szíves nem szórakozni a teszttel mert nem jó nekik statisztikai okokból, ha viccből kihozom nullára... szóval erről ennyit.
Hát igen, a nullához konvergálás elég nagy probléma, mert nyilván nem az a célom, hogy örökre egyedül maradjak.
Nem írom le a koituszt, hiszen nem tudom, milyen. Nem írtam, hogy rossz, csak azt, hogy nem értem, és hogy így hideg tényekkel, szavakkal leírva a dolog nekem nevetségesnek hat. De nem ítélek el senkit vagy tartok kevesebbre senkit, aki műveli és szereti, csak azt állapítottam meg, hogy nekem ez így elég idegen dolog.
És oké, látatlan, ez tény, de hogy is mondjam, nekem nem nagyon van időm ezzel kísérletezni, idegenekkel kezet sem fogok, nem kényelmes, és szerintem sok idő lenne, mire erre a szintre eljutnék valakivel, és ahogyan itt az oldalon olvasom, meg a barátaimtól hallom, nem nagyon várnak ebben a korban, főleg a srácok, 3-4 hónapnál többet. Én meg nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyesmibe bele tudjak menni ennyi idő után. (pacsizni az új barátaimmal olyan 3-4 hónap után kényelmes, hát ezekkel a paraméterekkel talán könnyebb olyat találni, aki teljesen kizárja a lehetőséget, mint olyat, aki esetleg vágyik rá és vár nagyon minimum fél évet, ráadásul úgy, hogy benne van a pakliban, hogy utána azt mondom, köszi, elég volt ez a 4-5 alkalom, ez nekem nem)
Nem tudom, én sajnos így nőttem fel, szeretek mindent, ami tudományos, és reflexből használom. A szociális interakciókat is többnyire valami tudományos párhuzammal értem meg, szóval úgymond ezeket nonstop használom, és elég fura lenne fejben folyamatosan, kimondva alig használni őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!