Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez tényleg ENNYIRE fontos egy párkapcsolatban/társkeresésben?
Tényleg ennyire fontos a koitusz? Persze, vannak férfiak, akik csak ezért randevúznak (vagy nem is teszik, egyszerűen csak partnert keresnek ehhez), de azt is tudom, hogy azért nők között is van olyan, akit főleg ez érdekel egy párkapcsolaton belül.
Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)
Nos, az a helyzet, hogy én szeretnék párkapcsolatot, viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom. Nem szoktam emberekhez pl a kinézetük alapján vonzódni, tudom, elég szokatlan helyzet, de én csak azokról tudom, hogy helyesek vagy nem azok, akikről a barátnőim elmondták, vagy hát igazából már van néhány szempontom, amit mondtak, hogy tipikusan vonzó/nem vonzó jellemző. Szóval így tudatosan meg tudom saccolni, hogy a társadalom mennyire találhatja vonzónak az adott egyedet. De úgymond tetszeni nem szokott senki sem, sem fiú, sem lány.
Egyébként tuti, hogy nem vagyok leszbikus vagy bi, mert a lányok egyáltalán nem érdekelnek semmilyen téren (barátságként igen), sőt, nagyon-nagyon undorodom attól a gondolattól, hogy romantikus értelemben együtt lenni egy lánnyal (akár utcán kézen fogva sétálni is). (nem a látványtól undorodom, engem nem zavar, ha két lány együtt jár, felőlem aztán :D csak ne én legyek az egyik) A fiúk már inkább érdekelnek, úgy-ahogy. De vonzódni hozzájuk sem szoktam ilyen szempontból.
Az egyetlen dolog, amit kicsit is vonzónak tartok (nem feltétlenül "olyan" értelemben), és amiről el tudom képzelni, hogy egyszer majd talán úgy is tudok vonzódni, az az intelligencia (nem (csak) a lexikális tudás, inkább az okos gondolkodás, vélemények, stb).
Igazából a koitusz, mint olyan, nem is érdekel. Nem mondom, hogy hidegen hagy, mert érzelmi reakciót kivált belőlem, elég negatívakat. Minél többet tudok róla, annál rosszabb, annál kevésbé érdekel, és annál több az ellenérzésem (pl jobb volt addig, amíg csak azt tudtam, hogy mi a "fő esemény", de amióta arról is felvilágosítottak (sajnos) a barátaim, hogy mi történik még mellette, hát, egyre inkább taszít). Nevetségesnek találom a koncepciót is (hideg, puszta tényekkel ez leírva szerintem baromira röhejes. nem azon az óvodás, nevetgélős szinten hogy a fiúknak ez van, a lányoknak meg az van, inkább ha az ember komolyan belegondol ezekbe a dolgokba, hogy komolyan, TÉNYLEG ez okoz valakinek örömöt? tényleg ilyen baromi egyszerű lények vagyunk? a patkányos-egeres kísérletről meg gondolom, mindenki hallott ennek kapcsán, nem is ecsetelném). Persze, biológushallgatóként értem én a funkcióját (gyermeknemzés), meg a hozzá másodlagosan társult funkcióját is (örömszerzés), meg igazából a kettő összekapcsolása, a másodlagos funkció kialakulásának oka is egyszerű, mint a faék (egy szimpla operáns kondicionálás; ilyen szempontból zseniális evolúciós megoldás :D). Illetve hát igazából egy szempontból érdekel a dolog, a neurológiai háttere nagyon érdekes lehet (neurobiológus akarok lenni, szóval nekem kb minden dolog érdekes ebből a szempontból). De ennyi az össz érdeklődésem a téma felé.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája). Nekem például egy kézfogáshoz is bizalom kell, és csak a legközelebbi barátaimat ölelem meg néha. Nekem ehhez idő, érzelmi kötődés, meg bizalom kell, és nálam ezek nem jönnek könnyen. Tehát nekem a koitusz, mint olyan, ebben a helyzetben elképzelhetetlen, és igazából nincs is nagy kedvem ezen változtatni, nekem ez így kényelmes, teljesen oké. Ha épp ilyenről megy a témázás, akkor az rendszerint zavar, és akkor arrébb megyek/megkérem a társaságot, hogy inkább beszélgessünk erről vagy arról.
De az a probléma, hogy nemrégiben felhívták rá a figyelmemet, hogy ez igenis nagyon fontos partner keresésénél, és ha ebből az igényemből (miszerint nem akarok koitálni senkivel) lejjebb adnék, 10x, 20x, akár 100x nagyobb esélyem lenne partnert találni, sőt, nem csak az "akármilyen partner" találásának esélye, de a nekem megfelelő partner találásának esélye is rohamosan nőne. Volt ismerősöm, aki azt mondta, ettől kapcsolat egy kapcsolat, e nélkül szinte nem is az, volt, aki azt mondta, ez az egyetlen célja és oka egy kapcsolatnak, volt, aki szerint ez is része, ugyanolyan része, mint az összes többi dolog (pl romantikázás, beszélgetés), se nem több ennél, se nem kevesebb, volt, aki szerint ennek a helye kicsit később van, mint ahova a mai társadalom helyezi, de egy egészséges, jól működő, hosszútávú kapcsolatnak (több ember mondta ezt, valaki szerint fél év, egy év, két év, házasság...) része kell, hogy legyen, meg hogy ez az egymás iránt érzett szeretet és szerelem fizikai manifesztálódása. Bár a vélemények eltérőek voltak a jelentőséget illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos és hosszútávon nélkülözhetetlen.
Szóval a kérdéseim:
Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?
Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)
Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?
Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)
Köszönöm a válaszokat, bocsi a hosszú kérdésért, de szerintem le kellett írnom ennyit, hogy érdemben meg lehessen válaszolni a kérdést, és lássátok a problémát.
Szép napot mindenkinek. :)
20/L
Kedves #1!
Igen, ezt mondjuk megértem. Ha lenne annyi ezresem, ahányszor őt hozta fel valaki példának velem kapcsolatban... hát rémesen gazdag lennék.
Egyébként én azért hívom így, mert bár a sorozatot csak jóval később ismertem meg, de igazából negyedikben is beszéltek magáról a dologról a suliban, én meg nem tudtam, hogy nevezni, szóval úgy hívtam, hogy "az esemény, amely ahhoz szükséges, hogy a spermium megtermékenyítse a petesejtet és zigóta legyen". Ezt megelégelte a szomszéd "néni" (egy ötnevessel idősebb nálam, sokáig az egyetlen barátom volt), és azt mondta, ha mindenképpen tudományosan akarom nevezni, akkor kikeresi nekem a latin szótárban, hogy erre mi a pontos kifejezés, és akkor használjam azt, az kevésbé lesz kellemetlen, kényelmetlen. Szóval azóta így hívom, ennyi. :)
Én nem ismertem eddig a koitusz szót, ezek szerint kevés Agymenőket néztem, viszo t rágugliztam, éljenek az internet csodài :D
Kérdésedre válaszolva: léteznek aszexuális emberek, biztosan közöttük is lehet párt találni ;) Viszont szerintem ne írd le teljesen a dolgot, ha még egyszer sem próbáltad ki, nincs kizárva, hogy esetleg tetszeni fog a dolog, ha megtalálod hozzá az ideális partnert... nem tudhatod, hogy nem szereted a csoki fagyit amíg soha még se csokit se fagyit nem ettél :D
Alapvetően fontos a koitálás ehhez kétség sem fér..
Szerintem nincs semmi gond azzal, hogyha valakik csak azért randevúznak, mert történetesen koitálni szeretnének. Meg kell hozzá találni a megfelelő partnert és nem lesz gond, ha mind a két fél nyílt lapokkal játszik.
"Sok srác gondolja úgy, hogy bizonyos kor felett "ciki" nulla tapasztalattal rendelkezni e területen. (ezt annyira nem tudom átérezni, én lány vagyok)"
Alapvetően nem ciki, de ezt nem úgy kell felfogni, mintha az alsóban lennénk ahol divat volt valakit kicikizni mert neki nem volt meg valami ami a többieknek igen. Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos kor felett igen csak nagy teher tud lenni a szüzesség és az is, ha nem volt az embernek normális kapcsolata. Gondolj csak bele, hogy egy 25 év körüli férfiről ilyesmi derülne ki akkor a legtöbben valószínűleg előítéletesek lennének vele szemben, ugyanis nem természetes dolog, vagy csak nem megszokott, hogy ilyen sok idő alatt valaki ne találjon magának párt vagy kapcsolatot. Bár én nem szeretem az előítéleteket csak tudom, hogy egy létező és ráadásul elég gyakori dolog is..
"viszont a koitusz lehetőségét egyáltalán nem biztos, hogy garantálni tudom... " (nem másolom be az egész ide tartozó részt, de egészen addig tartana az idézőjel amég arról beszélsz, hogy a fiúkhoz sem szoktál vonzódni. )
Ez alapján meg kell, hogy kérdezzem tőled, hogy esetleg aszexuális vagy?
Igen, a testiség és a vágyak beteljesedése tényleg okoz egyfajta testi és lelki örömöt is. Furcsa belegondolni, de nem vagyunk robotok és a szexualitás jelentős szerepet játszik az emberek életében.
"Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azt sem nagyon bírom, ha random emberek hozzám érnek (az idegenekkel gondolom a legtöbbeknek van problémája)."
Én sem szeretem, ha hozzámérnek, bár ez nem biztos, hogy mindig ugyan arra utal. Én történetesen azt sem szeretem, ha olyan ér hozzám aki családtag vagy ilyesmi.. Ezzel igazából még úgy önmagában nincs is semmi gond, ha valaki nem szereti annyira, ha megérintik és azzal sincs, hogyha neki nagyobb bizalom kell az érintéshez, mint mondjuk másnak. Ebből kifolyólag nyilván a szexhez is több idő fog kelleni és a testiséghez.. Én még igazából azt sem gondolnám, hogy ezzel bármiféle baj lenne. Nem vagyunk egyformák. Az viszont a helyedben számomra picit aggasztó lenne, hogy semmiféle szexuális vágyom nincs úgymond és csak a társadalmi szokások vagy innen onnan hallott dolgok alapján tudnám eldönteni valakiről, hogy ő vonzó egyed-e vagy pedig nem..
Azt kell mondjam, hogy partner keresés szempontjából elengedhetetlen a testiség előbb vagy utóbb. Lényegében a párkapcsolat ezért párkapcsolat, mert a másikkal együtt vagyunk testileg és lelkileg is támogatjuk egymást és megbízhatunk egymásban és úgymond a párunk az a személy akivel mindent meg kellene osztanunk. Belegondolva az általad leírt dolgokba mit tudna megadni számodra egy olyan férfi akivel párkapcsolatban vagy történetesen amit mondjuk egy nagyon közeli férfi barát nem tud? (Testiség egyikkel se történne ugye, így tulajdonképpen talán csak az változna, hogy az egyikkel mondjuk együtt laknál a másikkal pedig nem) Bár nem tudom, hogy pontosan hogyan képzelted el ezt, de az biztos, hogy olyan kapcsolatot nem nagyon fogsz találni ahol a partnered számára elfogadott lesz az, hogy te egyáltalán nem szeretnél vele testi kapcsolatba lépni. Erre igazából csak úgy van esélyed, ha olyan felfogású embert találsz magad mellé mint amilyen te magad is vagy.
Eddig csak a leírt dolgaidra reagáltam, de most a kérdéseidre is válaszolok.
"Nektek ez mennyire fontos, tudnátok nélküle élni egy párkapcsolatban?"
Számomra nagyon fontos. Szeretnék csókolózni és együtt lenni azzal akit szeretek és megélni vele azokat a dolgokat közösen amikre vágyunk, bár ez egyenlőre úgy tűnik, hogy csak amolyan álom marad, de még nem dobtam el teljesen ennek a lehetőségét. Én személy szerint nem tudnék olyan kapcsolatba lenni ahol egyáltalán nem lenne testiség, hiába nincs semmi gondom azzal, ha valakinek mondjuk időre van szüksége és nem tud szinte majdnem nulla ismeretség nélkül valakivel ilyen kapcsolatot létesíteni. Én sem tudok.
"Szerintetek hosszútávon működőképes egy ilyen kapcsolat? (a koitálást nélkülöző, főleg intellektuális alapokon nyugvó kapcsolatra gondolok, nekem ez lenne az ideális)"
Ezt a fentebbi mondandómban már érintettem. Szerintem egy ilyen kapcsolat csak akkor tudna hosszútávon működni, hogyha a partnered is teljesen hasonlóan gondolkodik erről és történetesen ő sem vágyik szexualitásra. Más esettben szerintem semmiképp nem tudna működni csak baráti kapcsolat szintjén.
"Szerintetek van reális esélyem partnert találni ilyen feltételek mellett 8,5 éven belül?"
Igen, nyilván nem te vagy az egyedüli ember aki hasonlóan van ezzel. Kicsit olyannak tűnsz számomra mint egy női Sheldon csak kevésbé vagy kocka.
"Vagy esetleg mennyit kéne változnom hozzá, mennyiben kéne engednem, hogy legyen reális esélyem? (amit tudok mondani, az az, hogy esetleg a szájrapusziig el tudnék jutni egy partnerrel, legalábbis megpróbálnám mindenképpen; persze tudom, ez azért elég kevés...)"
Nem megoldás az, hogyha ellenedre van a dolog, hogy azért mész bele dolgokba, mert úgymond muszáj. Mert abból csak sérülés, konfliktus, bonyodalom és még számos más kellemetlen dolog fog származni.
Igazából azt tudnám tanácsolni, hogy menj el ezzel pszichológushoz és vizsgáltasd ki magad, mert véleményem szerint ezzel kellene valamit kezdened. Nem túl jó dolog, hogy hagyod magad így teljesen és csak elvagy mint a befőtt. Legalábbis én a helyedben ezt tenném, hogy megtudjam mi áll ennek a dolognak a háttérben és miért nincs semmiféle vágyam a szexualitásra és az intimitásra más emberekkel.
Szép estét!
Kedves #2!
Ezt nem tudom értelmezni.
Ha átmentél a Turing-teszten, akkor utána irány a pszichológus!
Van reális esélyed ilyen paraméterekkel párt találni, már csak az a probléma, hogy ez erősen konvergál a 0-hoz.
Én a helyedben nem írnám le ennyire a szexet, különösen addig, amíg nem problátam. És igen, fontos részét képezi egy párkapcsolatnak, páronként változó mértékben. Ha neked erre egyáltalán nincs igényed (még látatlanban sem), akkor olyat kell találnod, aki szintén így van ezzel, és problem solved.
Mondjuk, ha már ezt az erőltetett tudományos szóhasználatot a felére redukálnád, már akkor is fényévekkel nagyobb előnnyel indulnál a párkeresésben. Nem azt mondom, hogy az ilyen nyelvezetnek nincs helye a beszédben, csak azt, hogy indokolatlan helyen használva modorosnak hat.
A koitusz szót eddig egyszer hallottam: [link]
A leírtak alapján valószínűleg aszex vagy. Ez nem baj. Sanszos, hogy autista is (vagy valami kísérlet, ahol ezeket előadod). Ez sem baj. De tényleg. Valamennyire én is az vagyok, néhány dologban hasonlóan vagyok, néhányban meg nem. Én sem szeretem, ha hozzámérnek, ölelkezni mondjuk egyáltalán nem szoktam, én sem kufircolnék bárkivel, sőt, önmagában belegondolva a dolgokba tényleg kissé nevetséges, de ha van ott valaki, akivel érdemes, akkor értelmet nyernek. Azt sem gondolom, hogy ez lenne egy kapcsolat egyetlen célja, de az tuti, hogy szerves része, elvégre a szokásos esetben az ember egyvalakivel van párkapcsolatban, és egyvalakivel hempereg, ideális esetben ez a két személy ugyanaz. Tehát olyan dolgokat csináltok, amiket mással nem. Aztán meg jön az egész valódi értelme, a gyermekcsinálás ugye, ezt a részt le is írtad.
S persze vannak egyéni különbségek, biztos van olyan, aki pont arra vágyik, amire te, csak nehezebb lesz megtalálni. De ami a lényeg: te vagy a többségtől eltérő, és a többség e téren nem rossz, nem hibás. Te sem vagy rossz, sem hibás, de ne érezd magad a többnek másoknál emiatt. Nálad így jöttek össze a gének. Evvan.
Kedves #3!
Már miért lennék beteg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!