Ti mennyit várnátok maximum?

Kedves #56!

És ha nekem nincsenek ilyen vágyaim egyáltalán? Ettől még nem vagyok nem normális, köszönöm, és nem hiszem, hogy ezen egy szakember tudna változtatni. (a melegeket is szakemberhez küldenéd pl?)

Tudom, hogy a közösülés nem bűn (nem vagyok különösebben vallásos meg ilyenek), és legtöbbször nem is elvárás és a legtöbb ember nem undorodik tőle. Ezt én mind tudom és tisztában vagyok vele. De ha nekem erre így nincs igényem erre, hát, arra nem tudom, mit lehet mondani.

Kedves #57!

Köszönöm szépen a hasznos választ. :) Igen, tudom, a párkapcsolat sikere nem feltétlenül ezen múlik, azonban nekem mindenképpen jobb lenne olyannal belekezdenem valamibe, aki tényleg türelmes e téren, mert az tuti, hogy én pl egy hónapon belül erre nem lennék képes a gátlásaim, korlátaim miatt.

Mindenesetre örülök, hogy neked jól sültek el a dolgok! :D

Kedves #62!

Ez a baj, hogy nem tudom, hogy aszexuális vagyok-e. Az, hogy még nem igazán tetszett senki sem, még nem jelenti azt, hogy soha nem is fog (kissé össze vagyok zavarodva e téren, az utóbbi időben meglehetősen... én már nem is tudom, hogy mi van velem e téren, de nagyon örülnék, ha kiderülne valahogyan). Pl. lehetek demiszexuális (=csak akkor akar valamit, ha megvan a mély érzelmi kötődés és/vagy egy stabil romantikus párkapcsolat). Csak ugye ennyire és ilyen módon még soha senkihez nem kötődtem, ergo nem tudom, hogy változnának-e így a dolgok. Illetve vannak olyan aszexuálisok, akik a partnerük kedvéért képesek kompromisszumra e téren, pl ahogy a másik fél nem kimondottan rajong a túrázásért vagy a filmnézésért, mégis megteszi a partnerével, mert végül is vele van, és ha vele van, az már eleve jó neki, szóval kb mindegy, mint csinálnak. (sőt, igazából vannak olyan aszexuálisok, akik adott esetben még élvezik is ezt a tevékenységet, csak maguktól nem lenne rá igényük; pl megeszik a csokitortát, ha eléjük rakják, és finom, ízlik nekik, de maguktól nem állnának neki sütni) Az egész titka szerintem a megfelelő kommunikáció. Az én problémám viszont az, hogy tényleg halvány fogalmam sincs, hogy hova tartozom ezen belül; mindazonáltal nem ez volt a kérdés, az összezavarodásomnak van egy másik kérdés is igazából. (de a lényeg: ha annyira biztos lennék ezzel kapcsolatban valamiben, akkor nyilván nem rugóznék ennyit rajta, de hát mivel úgy konkrétan fogalmam sincs (20 éves koromra addig jutottam, hogy a lányokat így ebből a szempontból kizártam, az állatokat is, a gyerekeket, a hullákat, a tárgyakat, stb; szép teljesítmény :'D), hogy most mi van, ezért nem tudom, hogyan lehetne kideríteni vagy akármi; rettenetesen zavar, hogy nem tudok megoldani egy problémát, pedig általában minden sikerül...)

Kedves #63!

1.) Az aszexualitás nem betegség, ne sértegess senkit sem azért, mert nem érdekli egy tevékenység (én is mondhatnám, hogy az átlagos intelligenciaszint felettiek az egészségesek, de ez nyilván nem igaz). Szóval légy szíves, ne aszexuálist és egészségeset különböztess meg (vagy a melegek sem egészségesek szerinted?), hanem valahogy másképp fogalmazd meg, mert ez szerintem baromi sértő, pedig én még azt sem tudom, hogy van-e közöm az aszexuálisokhoz vagy nincs.

2.) Ki mondta, hogy én meg akarok vezetni bárkit is? :( Hazudni, titkolózni, na azt nem tudok, még akkor is lebukok, ha valami apróságot nem mondok el valakinek, amihez esetleg köze lenne. Nem tudok embereket hitegetni, maximum színészkedni, de az is csak akkor megy, ha pl színházi előadásban veszek részt, mert ha tudom, hogy ártok valakinek vagy hazudok, és a másik meg nem tudja, hát, akkor gyakorlatilag önmagamat gáncsolom ki, szerintem egy napig sem tudnám eljátszani, hogy az vagyok, ami nem (próbáltam, nem ezzel kapcsolatban, egyéb "furcsaságaimmal" kapcsolatban, de állítólag csak annyit értem el, hogy tudták, hogy itt valami nem kerek, de hogy mi, arról fogalmuk sem volt. tehát ilyen kvalitásokkal nem hinném, hogy nagy sikerem lenne ferdítésben, még ha akarnám sem :D a másik meg, hogy megtanultam, ez se nem becsületes, se nem járható út). Persze, nyilván első találkozásnál nem mondanám el (hacsak fel nem merülne valahogy; általában felmerül valami, ami oda vezet, de az első pár találkozásnál igyekezném kerülni a dolgot). De hónapokig, évekig? Addig biztos nem tartanám magamban, már ne is haragudj, az ilyet illik néhány hét után közölni, és én így is tennék. Nem tudom, honnan veszed, hogy én heteroszexuális úriemberek megvezetését tervezem, de ne feltételezz már rólam ilyet. :D :D :D

(ja, nyilván nem ismersz, de nem kell mindig a legrosszabbra gondolni)

3.) Korábbi válaszban is írtam, hogy nem biztos, hogy aszexuális vagyok, könnyen lehet, hogy csak egy türelmes és megfelelő ember kell mellém. Lehet, hogy még az se szükséges. Lehet, hogy az életben ezen soha semmi nem változtatna. Ez az, hogy nem tudom és így nem tudok partnert keresni, mert mi van, ha pl "megtalálom a tökéletest" egy aszexuális netes társkeresőn, aztán pár hónap múlva rájövök, hogy óóó, dehogy vagyok én aszexuális, a másik ember meg minden pillanattal egyre biztosabb a dologban? Vagy mi van, ha olyannal találkozom, aki abszolút nem aszexuális, de hajlandó várni, nagyon türelmes és minden egyéb szempontból is tökéletesen megfelelő, aztán kiderül, hogy mégsem lennék képes ilyen dolgokra? Persze, jó dolog a világos kommunikáció, de mielőtt bármibe belemegyek, biztosnak kéne lennem néhány dologban. Viszont ahhoz, hogy biztos legyek valamiben, talán az kéne, hogy kipróbáljam a párkapcsolatot. Szóval ez egy ördögi kör, és nem tudom, hogyan oldhatnám fel.

4.) Ennélfogva tudom én, hogy mik nekem jelen pillanatban az igényeim, de hogy mi lesz 1 hét, 2 hónap, 5 év, három évtized múlva? Fogalmam sincs. És ez a nehéz benne.

Amúgy ebben a kérdésben csak arra vagyok kíváncsi, hogy átlagban a másik nem mennyire türelmes e téren, mert még ha el is döntöm, hogy igen, bele tudok menni ilyesmibe egyszer, ez nálam tutira nem 1-2 hónap lenne egyéb gátlásaim miatt. (nagyon nehezen szokok meg magam körül embereket) És azért nem árt tisztában lenni, hogy mire számíthatok.

Kedves (? ebben már nem vagyok biztos, de végül is, ez a formális megszólítás) #67!

Igen, ez egy tevékenység a sok közül. Szerintem semmivel sem fontosabb, mint egy tartalmas beszélgetés, közös nevetés, vagy akármi más. (ha meg valakinek ez a legfontosabb, engem aztán nem zavar, csak az illetővel valószínűleg nem illenénk össze amúgy sem)

Közölném egyébként, hogy nagyon nem vagyok félresikerült. :D Sőt. Oké, lehet, hogy itt most én egy csomó negatívabb dolgot leírtam magamról (merthogy feljött a téma), de szeretném a figyelmedbe ajánlani, hogy nem ismersz, ily módon nem tudod, milyen esetleges jó (vagy semleges, vagy még több rossz) tulajdonságaim vannak még az itt leírtakon kívül. Bárkire lehetne akár totál tévesen következtetve is leírni dolgokat néhány sor alapján (pl mondhatnám, hogy ítélkező vagy, türelmetlen, felszínes, nagyon pesszimista, béna hobbi pszichomókus, de szerintem messze járnék a teljes igazságtól, ezért nem is sértegetek itt senkit, lehet, hogy nem egyezik a véleményünk, de amúgy meg egy tüneményes ember. vagy épp szörnyű ember, de ez meg nyilván az ő gondja, és ezt tudatja is vele a környezete, ha így van; akár azzal, hogy nincs senkije, ez nem az én dolgom). Tény, hogy a kérdés rólam szól, de tudod, én egész életemben borzasztó sértő voltam, sőt, vagyok is, igazából tök akaratlanul, de tudod, mit? Nagyon odafigyelek és minden nap keményen dolgozom azért, hogy minél kevesebb embert bántsak meg és minél kevesebb kínos helyzetet indukáljak. Az eredmény, bár csekély, de van, és épp ezért nehéz számomra megérteni, hogy miért vannak emberek, akik keményen dolgoznak azért, hogy másokat (jelen esetben ismeretlenül) bántsanak. Nem értem, miért jó ez neked, sajnálom, de borzasztóan illogikusan viselkedsz.

Nem azt mondtam, hogy senkit nem tudok szeretni... a családomat nyilván szeretem. És van 4 barátnőm, akik annyira közeliek, és olyan sokat jelentenek nekem, hogy más szóval nem is tudnám illetni az irántuk való kötődésemet, mint szeretet. Alapvetően ja, önző vagyok, meg néha azt hiszem, körülöttem forog a világ (pedig amúgy nem), de megtanultam, hogy vannak emberek, akikért megéri áldozatot hozni, akkor is, ha nekem az éppen nem kényelmes vagy nem tetszik, vagy megoldhatnánk máshogy is. Pl. vannak kevésbé közeli barátaim, akikhez nem szeretek hozzáérni, mégis, időről-időre megteszem ezt értük, mert tudom, hogy ez mennyit jelent nekik. (és akkor én vagyok a rideg? nem is értem)

Egyébként meg örülnék, ha legközelebb kissé világosabban fogalmaznál, és használnál írásjeleket, meg ilyesmit, mert így elég nehéz dekódolnom a mondanivalódat (de próbálkozom, látod :D).

Nagyon-nagyon sok mindennek tudok örülni egyébként, de most komolyan, azért lennék én rossz embert, mert bizonyos dolgokra nem vágyom (jelenleg; s abban sem vagyok biztos, hogy mi van velem e téren), és mert nehezen jön az érzelmi kötődés, és meg kell küzdenem azért, hogy közel érezzek magamhoz embereket, és nem megy azonnal? Tényleg? Oké, hogy vannak hiányosságaim, de nem azért nem kötődöm emberekhez, mert nem akarok, hanem mert nekem ez idő, meg bizalom kérdése, és ez egy hosszú folyamat, amit próbálok én sürgetni és próbálom én pótolni a hiányosságokat, tehát próbálkozom... Akkor ezek szerint ha valakinek nincs pl keze, de próbálkozik ezt pótolni, az is rossz ember, mert hiányzik belőle alapvetően valami? Én szeretnék néha olyan lenni, mint a többek és könnyedén szeretni mindenkit. Nekem nem megy, csak bizonyos idő után, ez van.

(az érzelmi életem olyan, mint egy tanári fizetés: az éhenhaláshoz túl sok, a jóléthez túl kevés. néha azt kívánom, bár éhen halnék, néha azt, hogy bár jól élhetnék, de ez szerintem akárki számára érthető, aki valamivel kapcsolatban hasonló helyzetben van)

Vicces, mert egyébként a családom pont nem érzelemmentes, van itt minden: szeretet, gyűlölet, utálat, szerelem, boldogság, szomorúság. A családomnak szerintem nem sok köze van hozzá, hogy nekem milyen az alapbeállításom, ahhoz már inkább, hogy nem tanították meg helyesen kezelni az érzelmeket.

Nem vagyok emberi roncs. Persze, vannak hiányosságaim, de pl szellemi képességekben ezeket bőven visszakaptam, nem érzem úgy, hogy kitolt velem az élet. Kb 30 barátom (közelebbi, 2-3 naponta mindegyikükkel beszélek) és úgy 40 haverom (távolabbiak, havonta tartjuk a kapcsolatot) van, egyikük szerint sem vagyok emberi roncs, ha így lenne, nem barátkoznának velem. Jó, oké, mindenki szerint kissé furcsa vagyok, de ezzel megtanultam együtt élni.

Rossz hírem van egyébként: pont nem vagyok ámokfutó típus, egyáltalán nem vagyok indulatos, vagy haragos, vagy agresszív fajta. Talán egyszer pofoztam fel életemben valakit (aki "gilisztát" rakott a hajamba, holott ezektől halálosan rettegek; később kiderült, hogy csak fonal meg föld volt), annak is az lett a vége, hogy én bőgtem, hogy milyen rossz ember vagyok, és még a "sértett" fél is egyetértett abban, hogy ezt bőven megérdemelte. Szóval ennyit az ámokfutásról, én nem is értem, miről zagyválsz, komolyan mondom. :D

Nem hinném egyébként, hogy lelki sérült vagyok, és azt sem értem, miért tekinti mindenki rossz tulajdonságnak, hogy kissé visszafogott az érzelmi életem. Ettől nem vagyok rossz ember, nem szoktam embereknek alátenni, elárulni másokat, bántani a többi embert, nem csalok-lopok-hazudok, akkor mégis mi alapján lennék rossz ember? Ha utilitaristán szemléljük, lehet, hogy okozok károkat, de alapvetően jószándékú vagyok és hamar helyrehozom a dolgokat (sőt, igazából legtöbbször még én segítek másoknak, még akkor is, miután pl átvertek; tudom, naivság, de képtelen vagyok elhinni az emberekről, hogy alapvetően romlottak). Ha pedig tényleg a szándékot nézzük, akkor meg nem is értem, hogy lehetne belekötni az erkölcseimbe. :D

Szerintem itt te nagyon tévúton jársz a lélekelemzésemben, és messze nem vagy elég intelligens, hogy átlásd a helyzetet, de azért én próbálkozom veled megértetni, mert végül is nem baj, hogy van hiányosságod, mindenkinek van. Ez a tiéd, az meg az enyém, de ettől szerintem nem vagy rossz ember, csak valahogy nem egészen értjük egymást.

Kedves #69!

Oké, akkor most segítek egy picit megérteni a helyzetet, vannak úgynevezett tételmondatok, ezek ilyen kulcsmondatok, ez a lényege annak a néhány mondatos szekciónak, passzusnak. Ezeket én neked így fogom jelölni, ez a lényeg, erre koncentrálj: !!![mondat]!!! (szóval előtte és után is lesz 3 db felkiáltójel)

Én elhiszem, hogy a te kommunikációs képességeiddel egy kapcsolat alapján ez képezi, de szerintem egy komoly, hosszútávú kapcsolatban a jó kommunikáció sokkal fontosabb (persze ha néha összejár két ember, akkor ez mellékes, de az nem az én terepem, arról én nem szólok egy szót sem, nem akarok részt venni ilyenben és nem érdekelnek az ilyen barátság extrákkal dolgok). Én elismerem, hogy a legtöbb párkapcsolatnak döntő része, de hogy ez lenne az alapja? Biztos van olyan is, de nem vagyok biztos benne, hogy az egy stabilabb kapcsolat lenne.

Pl egy aszexuálisnak sem biztos, hogy kényszer, lehet, hogy szereti a tevékenységet, csak magától nincs rá igénye. Ez is egy verzió. Én nem tudok véleményt mondani róla, mert még nem volt benne részem, de jelen pillanatban úgy látom, hogy nem vagyok rá kíváncsi. !!! Persze ez idővel lehet, hogy változni fog, lehet, hogy nem, még nem tudom. !!!

"ne hazudj másnak magad mint ami vagy" - Őszintén, leesett az állam. Te ezt mégis honnan a bús fenéből szeded? Hol olvastál olyan szegmenst, ahol én ezt mondom, hogy másnak hazudom magam, mint ami vagyok? Komolyan érdekelne, másold ki, kérlek, mert én ilyenre nem emlékszem (márpedig elég jó a memóriám, köszönöm szépen). Én nem hittem el, amikor a gimnáziumi magyartanárom azt mondta, hogy a magyartanítás és a közoktatás nagy bajban van, de ez az oldal egyre inkább az ő véleményét támasztja alá, miszerint az emberek többsége funkcionális analfabéta, ami a következőt jelenti. !!! Az emberek ugyan tudnak olvasni, meg írni, ennélfogva nem analfabéták, de a szövegek értelmezésével komoly problémájuk van, nem képesek azt felfogni, értelmezni, (helyes) következtetéseket levonni belőlük. !!! Ez a jelen beszélgetés a közoktatás csődjének interpretációja.

Tessék, másolom, hogy én mit írtam az egyik kommentemben a hazugságról, meg ilyenekről:

"2.) Ki mondta, hogy én meg akarok vezetni bárkit is? :( Hazudni, titkolózni, na azt nem tudok, még akkor is lebukok, ha valami apróságot nem mondok el valakinek, amihez esetleg köze lenne. Nem tudok embereket hitegetni, maximum színészkedni, de az is csak akkor megy, ha pl színházi előadásban veszek részt, mert ha tudom, hogy ártok valakinek vagy hazudok, és a másik meg nem tudja, hát, akkor gyakorlatilag önmagamat gáncsolom ki, szerintem egy napig sem tudnám eljátszani, hogy az vagyok, ami nem (próbáltam, nem ezzel kapcsolatban, egyéb "furcsaságaimmal" kapcsolatban, de állítólag csak annyit értem el, hogy tudták, hogy itt valami nem kerek, de hogy mi, arról fogalmuk sem volt. tehát ilyen kvalitásokkal nem hinném, hogy nagy sikerem lenne ferdítésben, még ha akarnám sem :D a másik meg, hogy megtanultam, ez se nem becsületes, se nem járható út). Persze, nyilván első találkozásnál nem mondanám el (hacsak fel nem merülne valahogy; általában felmerül valami, ami oda vezet, de az első pár találkozásnál igyekezném kerülni a dolgot). De hónapokig, évekig? Addig biztos nem tartanám magamban, már ne is haragudj, az ilyet illik néhány hét után közölni, és én így is tennék. Nem tudom, honnan veszed, hogy én heteroszexuális úriemberek megvezetését tervezem, de ne feltételezz már rólam ilyet. :D :D :D

(ja, nyilván nem ismersz, de nem kell mindig a legrosszabbra gondolni)"

Ha gyakori kérdéses logikával nézzük, akkor így áll a helyzet. !!! Én nem veszem el senkitől a pasikat, mert úgyis férfitöbblet van. !!! De egyébként meg ha valakinek nagyon nem oké az, amilyen vagyok, azt ezer lánccal sem tudom magamhoz kötni (és nyilván nem is akarnám, mert minek), tehát nem tudom, miről beszélsz. Annyira nem vagyok szép vagy csinos, hogy ezt ellensúlyozzam vagy ilyesmi.

Jó, rendben, fogadjuk el nullhipotézisként, hogy ez egy betegség. Ez alapján, azt mondod, hogy aki ezt nem szeretné, nincs rá igénye, az beteg, mert eltér a normálistól. Oké. Na de miért is mondhatunk valamit betegségnek? Mert mondjuk ez egy olyan tevékenység, aminek nem végzése csökkenti a túlélésre való esélyt és/vagy a sikeres szaporodásra való esélyt. Oké, ez esetben az is beteg, aki nem akar gyereket, az is beteg, akinek nem lehet gyereke, sőt, igazából csak az a férfi nem beteg, aki folyamatosan más nőkkel van (hiszen ugye ott az lenne a cél, hogy minél több nőstényt termékenyítsen meg a hím, tehát beteg, aki hosszú távú, monogám párkapcsolatban él valakivel és hűséges hozzá), a nőnek meg az lenne a célja, hogy a legkiválóbb hímegyeddel szaporodjon, tehát az a nő is beteg, aki nem a környezetében fellelhető legkiválóbb hímegyeddel szaporodik és nem tőle esik teherbe (sőt, beteg dolog fogamzásgátlást is használni). Betegek a melegek, meg mindenki, akit nem a szaporodás vezérel.

Természetesen ez így egy nevetséges elképzelés és borzasztó állatias megközelítés, ennél fajunk szerencsére fejlettebb (már aki). !!! Ezzel csak azt akartam megmutatni, hogy hova vezet, ha a betegség szót szubjektíven használjuk !!! (ahogy Te tetted).

Egyébként betegség inkább az, ami teljesen meggátol a túlélésben és/vagy a szaporodásban, az aszexualitás nem gátol meg benne, ez nem impotencia vagy terméketlenség, az ember képes rá, csak nem szeretné (vagy mondjuk szeretné, de csak egy személlyel, vagy nagyon ritkán, vagy minden egyéb variáció).

Szerencsére nem minden betegség, amire egy random ember az interneten azt írja, hogy az. :) Érvelhetnél például, vagy mondhatnál olyan dolgokat, amikkel alátámasztod (pl. én folyamatosan ezt csinálom, látod), vagy cáfolhatnál, vagy akármi, de ez meg szerintem szintén az oktatást minősíti, 10 emberből 9 nem tud értelmesen vitatkozni (és ezen eseteknek köszönhetően jobban megbecsülöm azt az egyet, aki tud, köszönöm neked :) ).

De oké, jó, linkelhetsz nekem jó kis cikket (tudományosat, lehetőleg nem valami gagyi lapból, azért legyen értékelhető impaktfaktora is a lapnak), amiben alátámasztják tudományosan, hogy az aszexualitás betegség, kíváncsian várom. :)

Addig is, tessék, parancsolj, Wikipédia, mert népszerű, közismert, és ugyan nem a legmegbízhatóbb, viszont abban biztos vagyok, hogy egyszerű nyelvezetét még te is megérted:

"Az aszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája. A kifejezés azokat a személyeket jelöli, akik ritkán vagy egyáltalán nem éreznek szexuális vonzódást mások iránt. Melléknévi alakja az aszexuális, avagy "aszex". Angol nyelvterületen használatos rövidítés még az "ace".

Az aszexualitás nem azonos a cölibátussal, az önmegtartóztató életmóddal, szemérmes viselkedéssel, vagy az impotenciával (nemzőképtelenség, merevedési zavar). A kifejezésben szereplő szexualitás szó a nemiségre utal, az „a” pedig fosztóképző.

Aszexuálisnak azokat az egyéneket nevezzük, akik egyébként képesek volnának a szexuális tevékenységre, de nem kívánják azt."

Illetve:

"Az aszexualitás nem szexuális zavar, hanem a szexuális vonzalom teljes vagy részleges hiánya. Rengeteg aszexuális ember érez (romantikus, plátói, esztétikai vagy érzéki) vonzalmat, ellenben nincs belső késztetésük, hogy a vonzódást szexuálisan is megéljék valakivel. Vágyat inkább mások megismerése, másokhoz való közel kerülés iránt éreznek, tapasztalnak. A legtöbben fizikailag képesek az orgazmusra, és vannak, akik rendszeresen maszturbálnak, bár esetenként arról is említést tesznek, hogy normálisan működő fizikai reakciójukkal képtelenek érdemben mit kezdeni, zavarba hozza őket."

Bővebben:

[link]

Egyébként most már meg kell kérdeznem: te csak viccelődsz velem, és tesztelni akarsz, meg próbára tenni, esetleg szórakozni velem? Vagy te azokat tényleg komolyan gondolod, amiket ide leírsz és közzé teszel?