Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mennyit várnátok maximum?
Sziasztok,
nemrég egy ismerősöm azt mondta, hogy egy korombeli lány (20 éves) örülhet, ha a pasi vár rá (közösülés terén) egy, másfél hónapot, és az a fiú már igazán gavallér, a srácok nagy része két hónapnál többet nem vár senkire sem. Persze, egy 20 éves lányra nagyjából 17-30 éves korú férfiak közt van kereslet leginkább.
A kérdésem az lenne, hogy ez tényleg így van? Nincs olyan srác, aki ennél türelmesebb e téren? Persze, logikus, hogy aki tapasztalt ebben és/vagy sok partnere volt ebben, az igényelné, és nyilván vannak igényei, ez tök jogos. De nekem például ez a dolog tuti nem jönne könnyen, és egész biztosan nem olyan, mint egy kézfogás, szóval nekem tutira nem működik ez 2 hónapon belül, meg ilyesmi intervallumokon belül.
A kérdésem a következő:
Lányok! Rátok meddig tudott/akart (volna) várni az udvarlótok? Mik a tapasztalataitok e téren? (kort is írjatok légyszi mindkettőtökhöz :) )
Illetve:
Fiúk! Nektek mi a maximum, amit várnátok egy lányra, és mi az, amit reálisnak éreztek? Hol szakadna el a cérna? A haverok mit mondanak, náluk mi a maximum? Életkort is írjatok, kérlek. :D
(kapcsolat szempontjából nem olyanra gondolok, ahol a felek brahiból vannak együtt, vagy azért hogy ne legyenek egyedül, komoly kapcsolatról, ahol a felek kötődnek egymáshoz érzelmileg, netán szeretik is egymást romantikus értelemben)
Köszi a válaszokat, szép napot! :)
Kedves #24!
Ezt én is így gondolom. Mármint, azzal sincs semmi baj, ha valaki rögtön beleugrik, ha neki az úgy jó, és úgy érzi, hogy ő lelkileg erre kész van, hát ki vagyok én, hogy elítéljem? :D
Kedves #28!
Huh, hát igen, ez azért rossz tapasztalat lehetett. :/ Azért ezzel sem lehet minden idiótát meg rossz embert megtalálni, de nekem a várakozással nem is ez lenne a célom.
Ez a szabály tök jó egyébként. :)
Igen,megértem az álláspontodat, és örülök, hogy megtaláltad a "te embered" :D Köszi a tanácsokat!
Kedves #29!
Nyilván 41 évesen picit más a helyzet, nem maradt már annyi ideje az embernek, hogy hónapokat várjon arra, hogy kiderüljön, vajon az a része is klappol-e a dolognak, ez abszolút érthető :)
Kedves #34!
Persze, igen, azt tudom, hogy az érintések pl elég fontosak az ismerkedés során, bár nehezen tudom átérezni alapvető jellemvonásaim miatt, és nem is annyira értem, miért fontosak. Az értelmüket értem, de hogy miért pont ezek a meghatározóak? Oké, a magyarázat biológiai szempontból érthető, de igazából a felhajtást nem értem körülötte, sokkal praktikusabb lenne megkérdezni, hogy ez vagy az oké-e ez vagy az, mint finoman puhatolózni, aztán meg megpróbálni értelmezgetni a "jeleket". Gyakorlatilag ez felesleges kódolgatás a két fél között, ami idő, energia, és nem mellesleg félreérthető is.
A határaim tágításával már próbálkozom, egészen addig jutottam, hogy kezet fogok a barátaimmal és kibírom 3 percig kézfertőtlenítés nélkül. Egyszer majd csak menni fog egy idegennel is.
Az az igazság, hogy ha már randiig jutnék valakivel, akkor őszinte lennék vele, bár ezzel vigyáznom kell, mert néha meg már túlságosan is őszinte vagyok. Szóval azt már megtapasztaltam, hogy egy friss kapcsolatot nem érdemes azzal kezdeni, hogy bemutatkozom, majd közlöm, hogy nem vagyok hozzászokva a fizikai kontaktushoz más emberekkel. Nem ez lenne az első mondatom, de okvetlenül közölném, még idejében, semmi értelme nem lenne "titkolni", többet ártana, mint használna. :D
Köszönöm szépen a jó tanácsot és a hasznos választ! :)
Kedves #43!
A legtöbb dologhoz ilyen a hozzáállásom, igen. Igen, a rokonaim is említik, hogy nem lehet könnyű a családomnak. Igen, a családom is említi, hogy nem könnyű együtt élni velem. Egyéb kérdés? :)
15 évesen szexuálisan bántalmaztak. A párom megértette ezt amikor osszejottunk, és olyan tempóban haladtunk, ahogy én szerettem volna, nem sietettett semmit, megértő volt. Fel év után úgy éreztem, hogy komoly lesz ez a kapcsolat, és meg tettük. Nem bántam meg egyébként. Két éve vagyunk együtt.
Róla el tudtam volna, és el is tudom képzelni, hogy vár egy évet a szexel az én 'kedvemért'.
Kedves #47!
Sajnálom, ami veled történt. (bár gondolom mindenkitől ezt hallod, akinek említed, bocsi, ha én is idegesítelek vele)
Ez nyilván ugye egy speciálisabb helyzet, mint mondjuk az, hogy valaki azt mondja, hogy bár akarná és semmi nem gátolná, de neki 2 hónap a lélektani határ, akkor is, ha úgymond "ki kell bírnia".
Az nagyon pozitív és reménykedésre ad okot, hogy vannak még ilyen srácok a világban. :) Köszi, hogy írtál!
Becs szó el akartam olvasni a válaszokat,de kb 5nél kiakadtam.
Legalább nem adod magad könnyen. -tetszene.Szeretek udvarolni teperni leudvarolni egy nő bugyiját.
Tapasztalat az első szex után,az lesz a kapcsolat központja. Imádom a jo szexet de... a közös programokat is. Olyan vagyok a párom a legjobb lány barátom is.
Első szexet nem tervezni kell (15-20 évesek szokták),hanem egyszer megkìvánja egymást két ember és megtörténik. Akár 1 éjszakás kalandból is lehet kapcsolat.
Nekem volt egy veled egy korú szűz barátnőm. 3hónapis évfordulón volt a szülinapja akkor elvesztettük együtt a szüzességünket. Ugy indúlt ünnepeltünk ünnepeltünk jó volt a hangulat egymásra hangolódtunk megtörtént.
Volt egy másik csaj jártunk is meg nem is de ha szüneteket kivonom kb fél év után és csak majdnem volt szex. Sokszor belekezdtem de csak,hagyta hogy ujjazzam nyögdécselt de mint egy darab fa feküdt... elment a kedvem tőle. Ekkor jöttek a szünetek.
Nem értem mi ez a "várás". Oké ha 15-6 évesek vagytok de 18-20 körül már nem téma a várás. Mindketten el tudjátok dönteni hogy kívánjátok-e másikat. A szex nem egy dolog amibe idővel rá kell venned magad a pasi kedvéért mert különben elhagy. Az mindkettőtök érdeke. Ha megismerkedsz valakivel,akivel megvan az összhang,vonzódsz hozzá,bízol benne akkor nem kétséges hogy idővel le is fekszel vele.
Ha gondjaid vannak a bizalommal,a fizikai érintéssel és nem tudsz vonzódni,azon a várás se biztos hogy enyhít. Neked kell tudni mi okozza ezeket,fel kell dolgozni,és nyitni. Ha komolyabb trauma,természetesen pszichológus segítségével. De ez már nem átlagos eset.
Átlagos esetben az emberek akkor fekszenek le egymással amikor úgy érzik hogy itt az ideje.
Van aki fél évig,van aki két hétig vár.
Az én esetemben a 3. randi után történt meg a dolog és azóta együtt vagyunk,nem volt mire várni. Én is akartam,ő is,jól éreztük magunkat egymással,nem is volt kétséges hogy bízhatok benne,mert pár hónap alatt kiismertem annyira hogy láttam hogy oda van értem.
Ha nem bízol a pasiban,nem vonzódsz hozzá,akkor talán nem ő az aki hozzád való. Az akivel tényleg összeilletek és akar téged,az megértő ls tisztelettudó lesz veled,nem fog kihasználni.Csak épp ezért tartsd nyitva a szemed hogy ne "olyanokat" válassz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!