Tényleg irreálisak az elvárásaim?

@40: Remélem érzed, hogy a 30. és a 40. válaszodban felvázolt helyzetekben is végeredményben te voltál az, akinek engednie kell - az első esetben azért, mert a férfinek mondjuk gyerek kell és ezért akár továbbáll (vagy te állsz tovább, mert nem akar engedni), a másodikban pedig azért, mert a férfinek nem kell gyerek (és te inkább engedsz, tehát őt választod a gyerek helyett). Ez nekem kicsit olyan, mintha végeredményben a te döntésed, a te akaratod nem számítana - vagy rosszul érzem?

"kompromisszum készség szerintem helyzetfüggő" - értem, mire gondolsz, de szerintem nem ezen van a hangsúly, hanem azon, amit utána írsz, hogy ti. a kompromisszumkészségnek kiegyenlítettnek kell lennie, különben borul a párkapcsolaton belüli egyensúly. Az, amit a bekezdés többi részében leírtál meg nem kompromisszumkészség hanem az egyik fél akaratának érvényesülése. De ez is olyan dolog, ami idővel bukik ki és nem az első héten.

Neked végeredményben párkapcsolati téren van még valamilyen célod vagy "csak" egy parnert keresel, akivel leélheted az életed/pár évig jól érezheted magad?

Igen, sajnos az ő életében a férj és a gyerek az csak külsőség. :/ Miközben amúgy tényleg nem egy szeretet nélküli borzasztó családról van szó. A lány szereti a férjét a maga módján. Talán az a legjobb szó rá, hogy becsüli. Ők az a pár, akik nem boldogan, hanem szépen élnek.

Amúgy tök szimpatikus az értékrended. :) Nem abba akartam belekötni, csak ez a történet jutott eszembe. Az egyik válaszoló ötletében is lehet valami, hogy legyenek csak magas elvárásaid. Olyan embernek tűnsz, akinél ez nem volna aránytalan.

Nem irreálisak az elvárásaid, de nem véletlen, hogy nem nagyon találsz ilyet. 2 probléma van: Egyrészt, nem sok emberben vannak meg egyszerre ezek a jellemzők. Másrészt, jó eséllyel nem olyanok az elvárásaid, mint ahogy vázolod.

Az elvárásokról:

- Intelligencia: Ha körülnézel az oldalon, láthatod, hogy mindenki intelligensnek tartja magát, miközben olyan válaszokat pontoznak fel az emberek, amik a tündérmesékről szólnak és használhatatlanok. Az őszinte és egyenes válaszokat meg lepontozzák. Szóval, ha csak az oldal %-ait nézzük, az emberek 80%-a itt ki is esik.

- Kritikai és realitásérzék, nyitottság: Kb. ugyanaz a helyzet, mint az intelligenciával. A többség sértésnek veszi és szintén ennél az oldalnál maradva kb. az emberek 90%-a kilőve.

- Empátia: Szintén. A legtöbb ember önző és max. olyan témákkal kapcsolatban képes empátiát mutatni, amikben érintett vagy amit a média naponta a szájába rág. Egy csomó emberre jellemző problémára itt is annyi a válasz, hogy lúzer. A valóságban kb. csak egy "ó" szokott lenni.

- Csapatmunka: Necces kérdés. Rengeteg szerelmes megtesz mindent a párjáért, de rengetegen érdekemberek. De ebből még találni jó sok megfelelőt.

- Autonómia: Ez is megoldható, bár sok ember féltékeny típus.

- Szexualitás: Szintén.

- Külső: De, számít. Mindenkinek számít. Egy számodra ronda emberhez nem tudsz szexuálisan vonzódni. Nem gond ez, csak a legtöbb ember ilyen téren nem reálisan vázolja fel az elvárását. Pl. a külsőhöz tartozik az ápoltság is.

Az írásképedből az átlagnál értelmesebbnek tűnsz, ez alapján pedig tényleg nehézségekbe fogsz ütközni. Egyszerűen nem ez a szint divatos, nincs rá nagy igény és kevés emberre jellemző. Ez a kevés ember ritkán botlik egymásra, főleg úgy, hogy sokan a 30-as korosztályban már bele is fáradtak a keresésbe.

Kérdező, teljesen reálisak az elvárásaid:)

Nekem nagyon hasonlóak voltak anno (80-as évek közepén, amikor az én korosztályom ment férjhez).

Én kivártam 29 éves koromig (akkoriban ez nagy szó volt), mármint volt néhány kapcsolatom, de férjnek/páromnak egyiket sem akartam.

Megjegyzem, amit én akkor kaptam, kb. a válogatós 3,14csa volt a legszebb kifejezés. Meg majd úgyis jól rácseszek, mert aki ennyit válogat, stb....stb...

Nem adtam lejjebb, 29 évesen jött az életembe az, aki megfelelt az igényeimnek. Nem részletezem, 24 éve vagyunk együtt, és jelentem, működik. Vált vállnak vetve is, kézenfogva is, szexuálisan is, intellektuálisan is, emberileg is.

Mindenáron nem kell férj/pár/társ, ne add lejjebb az igényeidet.

Eléggé hasonlítasz rám Kérdező, mintha magam olvasnám, én is ezeket képzelem el. Mindketten ez a racionális fajták vagyunk, kicsit néha az érzelmi dimenziója a párkapcsolatnak elfeljtődik, de az is roppant fontos összetevője.

29n

24f Szerintem nem azok, csak hozza fűznék pár dolgot:

az empátia, nagyon labilis téma az hogy bele tudja képzelni magát egy élethelyzetbe az nem zárja ki azt, hogy nem ért egyet vele ( téma függvényében, szerintem vannak olyan élethelyzetek amikből ki kell törni mindenképp )

szexualitás, keress olyan párt akinek olyan a szexuális beállítottsága mint neked és ez a probléma fel se fog jönni