Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg irreálisak az elvárásaim?
30 éves vagyok, nő. Nincs pasi, meg gyerek se. Nem akarok mindenáron párkapcsolatot, csak azért mert tágabb és szűkebb környezetem szerint mindjárt kifutok az időből, és uramistenmilesz ha nem lesz gyerekem.
Több alkalommal megjegyezték, hogy irreálisak a párkapcsolatokkal kapcsolatos elvárásaim. Közvéleménykutatási szempontból kérem a segítségetek, véleményetek, hogy valóban így van-e.
Jelzem, nem hiszek az "Igaziban", vagy abban, hogy készen kapok valakit, viszont alapszemélyiséggel szöges ellentétben álló magatartást meg se akarok próbálni "belenevelni" senkibe, én sem tűrném.
Prioritási sorrend nélkül, tehát a következők lennének fontosak:
- intelligencia: nem egyenlő az iskolai végzettséggel, hanem értem ez alatt az általános tájékozottságot a világról
- kritikai és realitásérzék, nyitottság: nem kell mindent elhinni csak azért, mert kényelmes és akkor is el kell fogadni egy tényt, ha az nem tetszik
- empátia: bele tudja magát képzelni olyan ember bőrébe, aki más élethelyzetben van, mint ő maga és ennek megfelelően tiszteletben tartani annak a nézőpontját
- csapatmunka: ha kell kézenfogva előre, ha kell hát-hátnak vetve összedolgozni
- autonómia: azért, mert egy pár vagyunk, még nem vagyunk összebilincselve; lehetnek külön programjai mindkettőnkenk mindenféle műbalhé és hiszti nélkül
- szexualitás: vegye tudomásul, hogy nem guminő vagyok és nem szexrabszolga, mert én sem biodildóként tekintek rá
Ami nem érdekel: külső (30 év múlva pont olyan ráncos szatyor lesz mint én, mégis kellene tudnunk együttélni; másrészt nem kell, hogy adonisz legyen, végülis engem sem szoktak összetéveszteni Afroditéval), autó (ha kell, majd összehozzuk közösen, én nem akarok a "kész"-be beleülni), fizetés (nem alkalmi munkából, mert eszem ágában sincs egy pénzszivattyúhoz; az nem zavar ha kevesebbet keres nálam)
Kábé ennyi, meg ezeknek nyilván mindenféle folyományai és közös pontjai.
Előre is köszönöm az intelligens és kulturált válaszaitokat!
válasza:Ahhoz képest, hogy nő vagy, meglehetősen racionális is; valahol pont ez a gyengéje is mindannak, amit leírtál. Az, hogy milyen elvárásokat támasztasz a leendő párod felé, a te dolgod, de ez olyan, mintha a párkapcsolat érzelmi része (úgy is fogalmazhatunk, hogy a biológia) nem is számítana, csak tények. Az a helyzet, hogy nem attól lesz jó a párkapcsolat, hogy objekítve ilyen tulajdonságokkal rendelkező férfit találsz - akkor max. az élet nevű projekthez találsz egy tökéletes partnert. Akkor leszel nyerő, ha olyan embert találsz, akivel kölcsönösen vonzódtok egymáshoz, majd szeretitek egymást és mindazok, amik fent vannak, maguktól jönnek. És ez a nagyon nehéz, amíg ez nem jön össze, addig csak vizsgáztatod a jelölteket.
Egyébként meg persze, az elvárásaid egyáltalán nem magasak.
válasza:
válasza:Egy picit ehhez köthető, hogy volt egy lány akinek ártatlan levelet írtam kissé ismerkedési szándékkal.
Ő erre a levélra 6 üzenetnyi tömör gyűlölettel válaszolt, hogy én vagyok Hitler 2.0. Próbáltam neki megmagyarázni hogy semmi sértő nem volt az első levelemben, akár egy harmadik fél véleményét is kikérhetjük.
Ő objektíven meg tudta állapítani, hogy gonosz ember vagyok, mindenféle érzelmek nélkül és nem kellett ehhez neki a harmadik személy sem...:D
A lényeg ugyebár itt az objektíven lenne.
válasza:Tessék, meg is kaptam. :D A többség a mellét verve bőszen helyesel, hátha a kérdező majd benne látja meg a megfelelő hímet, aki pedig szembesítene, azt meg lenyomják. Bravó!
(21-es válaszoló)
#21 Nem én voltam! :) Én szívesen fogadom a kritikát is. És igazad is van, csak ezek nem a biológiát kizáróan (vonzódás, szerelem) fennálló dolgok, hanem azon túlmutatóan, valóban az élet nevű projekt végigviteléhez szükségesek. Erősen jövő orientált a gondolkodásom, valószínűleg ezért ilyen fontosak bizonyos személyiségjegyek.
És nem mondom, hogy soha nem volt egyéjszakásom, de a helyén kezeltem, annak ami. És bizony ott a fenti listát erősen szabadosan kezeltem, dominált a "biológia" :D
válasza:Kérdező ,tanuld meg, hogy Magyarországon egy nőnél már azt megszólják, ha egy pici intellektust is elvár.
Viszont ha egy férfi elvár egy neki jóval fellettibb szintet, az normális, "mert a férfi vizuális". Kb. ilyen kombinációra gondolok csúnya férfi és szép nő alatt.
Szerencsére ez a visszataszító kettősmérce kezd kikopni a mai húszasokból.
válasza: válasza:@25: Alapvetően nem rád gondoltam, hanem a közösségre.
"ezek nem a biológiát kizáróan (vonzódás, szerelem) fennálló dolgok, hanem azon túlmutatóan" - de még mindig egyoldalú a dolog. Én pont arról beszélek, hogy ha találsz egy olyan férfit, aki ugyanúgy szeret téged (tehát érzelmi és szexuális síkon is szinkronban vagytok), akkor a fentiek kvázi maguktól jönnek, nincs szükség a listát pipálgatni. Jónéhány napja járt itt egy fiatal lány, aki negyvenvalahány kérdést rakott össze, ami alapján kereste az "igazit", akivel családot alapíthat. Nekem kicsit olyan a kérdésed, mintha te is ilyesmi lennél; nem pont ilyen, de ilyesmi. Félreértés ne essék, mindenkinek vannak elvárásai a keresett személlyel kapcsolatban, de részemről ezek nem ilyen merevek, sokkal inkább az adott személyt, mint egészet nézem.
"volt egyéjszakásom, de a helyén kezeltem, annak ami" - gondoltam, hogy nem kezdted el tesztelni az empatikus képességeit. :D "
válasza:Amit reagáltál kérdező, az alapján akkor nincs gond veled. Szerintem csak idő kérdése.
31/f
Ez a lista abszolút ad hoc keletkezett. Soha nem írtam le korábban, és még csak képzeletben sem pipálgatom beszélgetés közben. Sőt, talán kicsit kusza is. :D De azért valahogyan csak meg kell fogalmazni egy irányvonalat, hogy mit tartnék elfogadhatónak.
Nyilvánvaló, hogy az elsődleges szempont a párkapcsolat szempontjából a szerelem. De az elmúlik. Vagy legalábbis átalakul. És kezdenünk kell valamit egymással akkor is, amikor a közmondásos rózsaszín köd felszáll. Az egy dolog, hogy belezúgunk valakibe, mert megnyerő, mert tud udvarolni, mert jó a humora stb. De aztán jön a feketeleves és kiderül például, hogy tök cuki dolognak tartja, hogy teljes munkaidőben dolgozó diplomás nő vagyok, de hát azért mégiscsak arra teremtődtem, hogy gyereket szüljek. De máris. Mert kifogyok az időből. És nem érdeklik az én ezzel kapcsolatos millió apró szorongásom, csak legyint rá és mondjuk ultimátumot ad (helló empátia, helló autonómia). Na eddig tart a szerelem ereje. Ez csak egy kiragadott példa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!