Tényleg irreálisak az elvárásaim?

30 éves vagyok, nő. Nincs pasi, meg gyerek se. Nem akarok mindenáron párkapcsolatot, csak azért mert tágabb és szűkebb környezetem szerint mindjárt kifutok az időből, és uramistenmilesz ha nem lesz gyerekem.

Több alkalommal megjegyezték, hogy irreálisak a párkapcsolatokkal kapcsolatos elvárásaim. Közvéleménykutatási szempontból kérem a segítségetek, véleményetek, hogy valóban így van-e.

Jelzem, nem hiszek az "Igaziban", vagy abban, hogy készen kapok valakit, viszont alapszemélyiséggel szöges ellentétben álló magatartást meg se akarok próbálni "belenevelni" senkibe, én sem tűrném.

Prioritási sorrend nélkül, tehát a következők lennének fontosak:

- intelligencia: nem egyenlő az iskolai végzettséggel, hanem értem ez alatt az általános tájékozottságot a világról

- kritikai és realitásérzék, nyitottság: nem kell mindent elhinni csak azért, mert kényelmes és akkor is el kell fogadni egy tényt, ha az nem tetszik

- empátia: bele tudja magát képzelni olyan ember bőrébe, aki más élethelyzetben van, mint ő maga és ennek megfelelően tiszteletben tartani annak a nézőpontját

- csapatmunka: ha kell kézenfogva előre, ha kell hát-hátnak vetve összedolgozni

- autonómia: azért, mert egy pár vagyunk, még nem vagyunk összebilincselve; lehetnek külön programjai mindkettőnkenk mindenféle műbalhé és hiszti nélkül

- szexualitás: vegye tudomásul, hogy nem guminő vagyok és nem szexrabszolga, mert én sem biodildóként tekintek rá

Ami nem érdekel: külső (30 év múlva pont olyan ráncos szatyor lesz mint én, mégis kellene tudnunk együttélni; másrészt nem kell, hogy adonisz legyen, végülis engem sem szoktak összetéveszteni Afroditéval), autó (ha kell, majd összehozzuk közösen, én nem akarok a "kész"-be beleülni), fizetés (nem alkalmi munkából, mert eszem ágában sincs egy pénzszivattyúhoz; az nem zavar ha kevesebbet keres nálam)

Kábé ennyi, meg ezeknek nyilván mindenféle folyományai és közös pontjai.

Előre is köszönöm az intelligens és kulturált válaszaitokat!