Szerintetek van ilyen, hogy a személyiségem egész egyszerűen nem kompatibilis a nők nagy részével?

#14: Elolvastad egyáltalán azt, hogy mit írtam? Úgy kezdődik, hogy "A nőknél az ismerkedési fázisban...", tehát nem magáról a párkapcsolatról írtam. A kettőt összekeverni pedig nem jó. A párkapcsolat során (a megtartáshoz) nyilván már nem elég a marketing szöveg. Itt lesz annak jelentősége, hogy a marketing mennyire fedi a valóságot. A példánál maradva, ha arról a porszívóról kiderül, hogy bár nem annyira főnyeremény, mint a bemutatón látszott, de azért jól használható (tehát az ügyfél nem érzi magát átverve), akkor kapunk egy viszonylag elégedett ügyfelet. Nem túl bonyolult ez.:)

A válaszod többi része pedig totál félre ment, úgyhogy arra nem is reagálnék.

#19: Igazad van, de az a baj, hogy így ez egy elég megbízhatatlan rendszer. A nő elvárja, hogy a férfi ne csak összehazudja magáról, hogy mekkora főnyeremény, hanem tegyen azért, hogy valójában az legyen. Közben ő maga egy bizonyos szinten tartja az elvárásait, viszont ezeknek az elvárásoknak első körben elég csak szóban megfelelni (a külsőt leszámítva). Legtöbb esetben ha a külső szimpátia megvan a nő részéről, akkor a hinni akarás nagyon el tudja homályosítani a valóságot.

Férfiként a feladatunk (ha sikeresek akarunk lenni), hogy elhitessük az adott nővel: 100 férfiból minimum az első 5-ben benne vagyunk. A valóságban viszont általában elég, ha csak az első 30-ban, de ha így megy oda valaki egy nőhöz (tehát teljesen őszinte), akkor biztosan sikertelen lesz. Azt pedig nem nehéz beismerni, hogy a valóságban nem tartozhat mindenki a legjobb 5 közé, míg az első 30-ba már könnyebb bekerülni.

"A nő elvárja, hogy a férfi ne csak összehazudja magáról, hogy mekkora főnyeremény, hanem tegyen azért, hogy valójában az legyen."

Nem. Én azt várom el, hogy ő ALAPBÓL olyan legyen. Ha valakinek nincs meg a személyiségében valami, azt csak miattam ne erőszakolja magára. Ezért lenne jó az őszinteség, mert akkor azonnal búcsút lehetne mondani. Csak a férfiak ezt kudarcnak élik meg. Olyan, mintha nekik mindegy lenne, hogy az a nő szereti-e azt az embert, akik valójában ők.

Mondok példát. Nem főzök. Nem érdekel, untat, ki lehet kergetni vele a világból. Egy pasinak sem fogom azt hazudni, hogy minden este elé rittyentek valami hú, de finomat, azt sem, hogy hétvégenként kotyvasztok, de meg sem ígérem, hogy oké, majd együtt elpacsmagolunk, mert ismerem magam annyira, hogy tudom, hogy ez hazugság. És ha egy férfi emiatt nem akar velem összejönni, azt nem negatívumként élem meg, hanem úgy, hogy mi nem illünk össze, és megspóroltunk egy csomó időt, amíg arra várunk, hogy a másik változzon. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy "ó, ha hazudtam volna, összejött volna velem", mert nem akarnám, hogy olyannak szeressen, amilyen nem vagyok.

"Nem az őszinteséggel van gond, hanem hogy nem tudsz a nők érzelmi nyelvén beszélni!"

Magyarul hogy nem tudsz hazudni a nőknek.

24-es könnyű úgy nőként őszintét adni ,miközben sorba állnak a férfiak udvarolni,az ergya, hisztérika béna csajnál is, és csak kegyesen inteniük kell egynek ,hogy na jöhet.

Tehát feléjük kb semmi elvárás nincs ,(maximum annyi hogy ne zabálja vágósúlyba magát)de ők meg hatalmas elvárásokat állítanak a férfiakkal szemben. Persze hogy ki fogják játszani a férfiak a védelmi rendszerüket .Igen ,azért hogy lyukhoz jussanak,mert náluk ez egy fontos dolog .

A profi férfi meg úgy eljátsza az őszintét egy nőnek, hogy közben minden szava hazugság és simán átmegy a radar alatt,mert pontosan tudja mit akar a másik hallani. Ez egy ilyen evolúciós játszma.Ezért vannak az ilyen menő csávók mindig 3-4 nővel,az őszinte lúzer meg marad a marokmarcsinál.

Nálam nem állnak sorba. Ha kell, egyedül döglöm meg, de nem változok vagy hazudok.

Igaz, ahogy mondod, nekem nem fontos a baszás. És elérkeztünk oda, hogy szar embernek mindig meg kell játszania magát, különben senki és semmi.

Az őszinteséget értékelik a nők, viszont nem mindegy, hogy hogy adod elő. Például ha egy lány megkérdezi, hogy hogy tetszik neked a ruhája, de szerinted rosszul áll neki, akkor nem kell hazudni és azt mondani, hogy gyönyörű rajta ez a ruha, hanem meg lehet mondani az igazat. Viszont két út van: vagy bunkó vagy és úgy mondod meg neki, hogy "szerintem rohadtul kövérnek nézel ki ebben a ruhában, fel ne vedd többé" vagy pedig helyette úgy mondod, hogy "szerintem a másik ruhád, tudod az a kék színű, sokkal jobban áll neked, ráadásul a kék szemeidhez is jobban illik az a ruha" vagy valami ilyesmi. A lényege mindkettő mondatnak ugyanaz: nem tetszik a ruhája, de az első sértő, a második kifejezetten építő kritika lehet (rámutatsz, hogyan tudna előnyösebben öltözködni, mi az ami jól áll neki). Szóval nem hazudni kell a nőknek, hanem tapintatosan kell közölni az igazságot.

A bókolásról meg annyit, hogy az minden normális kapcsolat része; jó esetben adok-kapok oldalról, tehát a nő is bókol a férfinek, nem csak fordítva. Természetesen itt sem kell hazudni, túlozni, bőven elég, ha tényleg azokat a dolgokat dicséred meg benne, ami neked tetszik. Mondjuk szép a mosolya, vagy jókat lehet vele hülyéskedni, nevetni, jól érzed magad vele, stb. Azért ha soha egyetlen bókot sem mondasz soha egy nőnek, abból az jön le neki, hogy nem vonzódsz hozzá egyáltalán, márpedig akkor nyilván le fognak lépni. Mégis ki akarna olyan emberrel lenni, akit látszólag nem is érdekel? :S

33/N