Akik szeretik Edgar Allan Poe novelláit és az egész művészetét azok miért? Miért kell jó példának beállítani a fiatalok előtt egy embert, aki alkoholista és a művei tele vannak gyilkossággal? Ezáltal fejlődik az én személyiségem?

Nem számít milyen ember volt a magánéletben. Karl Marx pl. egy részeges disznó volt, aki molesztálta a nőket, de ennek ellenére a 19. század egyik legzseniálisabb filozófusa volt.

A gyilkosság meg nem öncélú dolog egy könyvben. Csupán egy eszköz az író kezében, amit használ.

Egyetértek az előzőekkel.

Szerinted a fiatalok személyisége fejlődik az olyan fércművekkel, mint a Harry Potter, Gyűrűk Ura, Csillagok háborúja? Pedig a legtöbb fiatal ezeket olvassa. Poe nevét még nem is halloták.

Tele vannak gyilkossággal?

Ember, olvastál-láttál te már Shakespeare-t? :)))

1. Poe életét ki állította be jó példának?

2. Poe művei igen is korszakalkotóak voltak. Ha ő nincs, nem lett volna Sherlock sem Poirot. Nem is beszélve a hátborzongató műveiről.

3. A te személyiséged "Trónok Harcával" meg "Harry Potterrel" sem fejlődik, mégis mindenki azt olvassa.

4. A mai fiatalok nagy része azt sem tudja, hogy ki volt Poe. Sajnos.

5. Miért, lehet úgy horrort/krimit írni, hogy nincs benne gyilkosság?

Nem vagyok egy HP rajongó (egyáltalán), de szerintem csomó ember egészen egyszerű dolgokból is tanul valamit. Például már az valami erkölcsi tanulsák a GYU-ban, amikor azon vitatkozom az egyik legjobb barátommal, hogy jogos-e, hogy Frodó a Gyűrűhordozó, amikro szerinte Samu csinált meg helyette mindent, szerintem meg Sancso Panza sem követeli, hogy Cervantes mért nem őt tette a címbe. Azt épp ma olvastam az IPM-ben, hogy a HP-olvasók elfogadóbbak lesznek, elvileg a HP az előítéletekről szól. Csak kevésbé szájbarágós "épp itt az erkölcsi tanulság", mint egy Az emlékek őre...

Egyébként Poe műveiben a gyilkosságnak nem az a lényege, hogy folyik a vér. A Dupin-novellákban (az elveszett levél, a Morgue utcai kettős gyilkosság és társai) az emberi elme gondolkodásmódja a lényeg. A leveles novellában az például, hogy egy olyan helyre dugnak egy levelet (spoiler), ahol teljesen szem előtt van. Mindent felforgatnak érte, de az asztalon lévő levéltartót nem. A perverzió démonában meg sem jelenik a gyilkosság, az utána lévő érzéseiről szól a gyilkosnak (szégyellje hát magát Dosztojevszkij is), míg A fekete - ami az általam olvasottak közül az egyetlen, ahol tényleg kivájt szemeket és hasonlóakat láthatunk - macska arról, hogyan tud elzülleni egy ember, és arról, hogy a végén a gyilkos csak azért bukik le, mert egyszerűen dicsekednie kell azzal, milyen ügyes volt, és elszólja magát. Azóta a Gyilkos elmékben is 600x felhasználták az ötletet, csak éppen nekik rendelkezésre állnak pszichológiai írások, és a tudomány felhasználása, vagy legalább annak álcája. Poe idejében a pszichológia nagyon gyerekcipőben járt, hisz most is igazából.

Ezek az általam olvasott Poe-novellák, remélem, sikerült elmagyarázni a dolgot. Versek közül 1-2-t olvastam, és alig emlékszem rájuk, azokról most nem beszélnék.