Mit tegyek ha egy osztálytársam aki utálja a személyiségem, megutáltatott egy-két emberen kívül az egész osztállyal?

Megverheted, de akkor mindenki őt fogja sajnálni téged meg gyűlölni fognak.

Az, hogy egy "barátot" elvesz valaki az meg nem volt barát. Magyarán át kell gondolni, hogy mit mért csinál mért utál téged és meg kell keresni azokat akik nem nyalják az ő seggét és azokkal megpróbálni barátkozni.

Akkor arra az egyre kell támaszkodni.

Inkább legyen az embernek 1 erős, stabil, megbízható barátja, mint 10 másik akik semmire se jók. Tudom jól néz ki facebookon hogy jön a képre 500 like meg mindenki köszön, de felesleges. Pár normális, stabil ember kell, többi azt csinál amit akar.

Az lesz, hogy az egy szem barátodra vigyázol és megbecsülöd. De nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem rendesen. Ha nem akkor meg egyedül kell végigcsinálnod. Bár a stílus alpári, de sok igazság van az egyik előttem szólónál.

Alakíts ki olyan személyiséget (apámtól kb. évente kaptam egy pofont, ha hülyeséget csináltam, aztán 14 évesen azt mondta, hogy most már magamat kell nevelni, ha kell fordulhatok hozzá, szóval 16 évesen Te is elkezdheted) amilyet szeretnél. Azt azért tudni kell, hogy olyan nem lesz akit mindenkit szeret. Ha ilyet szeretnél akkor inkább most ásd el magad. Ha meg olyan szeretnél lenni mint ez a nagyképű azt is megteheted, csak legyen mire. Ha meg más akkor másfélére. Hihetetlenül sok mindent tudunk magunkon átalakítani. Persze nem hipp-hopp csettintésre, mert ez minimum olyan kemény meló mint a gyúrás.

Dehogy lesz vége. Ez olyan minta, ami minden életkorban előfordul, szóval számtalanszor elismételheted egyetemen, munkahelyen, bármilyen klubban, és így tovább.

Egyébként tök jók ezek a kérdések, egy időben úgy gondoltam rá, hogy bennem van a hiba, amiért kiközösítenek, most meg már nyilvánvaló, hogy én választottam ezt az utat, mert a legtöbben nem ütik meg a mércét nálam, kompromisszumot meg nem vagyok hajlandó kötni. Egyszerűen sajnálom rászánni az időmet egy felszínes,és/vagy erkölcsileg züllött társaságra. Ez nem feltétlen jó vagy rossz, egyszerűen csak így van. Persze ennek is megvan az ára (magány), ahogy minden másnak az életben.