A 30 feletti szüleikkel élő férfiak hogyan képzelnek egy párkapcsolatot? A gyerekszobájában fogunk együtt aludni?

26 éves vagyok, szoktam társkeresőn ismerkedni, és sok ilyen férfi nyomul rám, aztán fel vannak háborodva hogy nem szeretnék randizni velük. De én ezt abszurdnak tartom, hogy egy családalapítás korában lévő pasinak ez megfelel hogy a szülőkkel él egy átlagos lakásban. Átlagos, vagyis nem olyan helyzet, hogy külön lakrésze lenne, hanem a gyerekkori szobában lakik. Hogyan lehet így minőségi kapcsolatot kezdeni? Mert mikor én voltam 18-22 éves még elment az, hogy a barátom hazavitt, bemutatott a szüleinek, és gyakran együtt aludtunk, csendben szeretkeztünk, lopakodtunk a fürdőbe meg a konyhába éjjel, hogy ne zavarjuk a szülőket stb. A felnőtt párkapcsolatok szerintem már nem így kezdődnek normális esetben, hanem a kezdetektől átjárnak egymáshoz a felek, együtt tudnak lenni úgy, hogy ne kelljen alkalmazkodni...lehet vacsit készíteni a másiknak, hangosan szexelni, a konyhában csinálni, együtt zuhanyozni, iszogatni, egész éjjel beszélgetni. Aztán később az összeköltözés. Igen én egyedül élek, de akkor is zavarna a tudat, hogy csak a férfi jár át hozzám, mint valami kamaszfiú, miközben idősebb nálam 5-8 évvel, tehát sokkal több ideje lett volna függetlenedni, mégsem tette meg. Másrészt így hiába megyek el hozzá, nem látok az életéből semmit. Nem tudom képes e rendben tartani egy lakást, szokott e főzni, milyen stílust kedvel lakberendezésben, egyáltalán semmi kialakult szokása nincsen.