Minek éljek, ha 26 éves koromra semmit nem kaptam még meg, amire igazán vágynék és totál feleslegesnek érzem magam?

"Pff, sose értjük meg? Mássz ki a seggedből kisfiam."

Kisfiamozd azt, akit a tükörben látsz, ne engem. A neved alapján idősebb vagyok nálad.

"Te mégis mit értesz meg a nők kálváriájából? Semmit."

Lehet, de a nők mégannyira se értik a férfiak problémáit. Szerintük mi sportot űzünk a nyavajgásból, hogy "jaaajjj, nem jut nőő!", direkt azért, hogy idegesítsük őket. Az ő nagy megfejtésük: legyél férfi, szerezz nőt. Azért arra kíváncsi lennék, hogy hány nő tudna férfit szerezni fordított esetben. Ha akár csak egy hétre férfitestbe születne.

Vannak itt fontos különbségek, amiket a nők nem értenek. Ezeket már untig leírtam, de semmi baj, vegyük át újra.

1. Bennünk tesztoszteron van. Most lehet itt lökni a modern dumát, hogy nem vagyunk állatok, az ösztöneink urai vagyunk, de egy fiatal fiú gondolatai akkor is állandóan a nőzés körül forognak, ha tetszik, ha nem. Egy stimulált állapotban van a nőhöz képest, hajtja a vére, nőt akar. Ezzel nincs mit tenni. Nem lebecsülendő a hormonok ereje, háborúkat robbant ki a tesztoszteron. Ebből pedig az a lényeg, hogy a férfi egyszerűen jobban akarja a nőt, mint a nő a férfit. Különösen fiatal korban. Nők konkrétan tényleg nem értik, milyen érzés egy fiúnak ezt az erős vágyat megélni, és nem is csak a szexről van szó, de persze nagyrészben arról. Maga az intimitás, az elismertség érzete is nagyon fontos.

2. A nőnél több előny is van a férfihoz képest. Egyrészt ő választ, ez már önmagában hatalmas előny. Különösen ma, amikor nagyon széles a piac. Másrészt van az előbb említett, hogy ő rendelkezik a férfi legnagyobb vágyának az irányítása felett.

Harmadrészt, a nők ma már semmilyen tekintetben nincsenek túlságosan rászorulva a férfiakra, mióta elfogadott, hogy a nő is karriert épít. A fogamzásgátlás, a szexuális forradalom kitörése óta azzal se kell számolni, hogy gyerek lesz, és az egymáshoz köti az embereket, a nő kedvére kiélheti magát fiatalon, ha ez a vágya. Ami megint csak válogatással jár.

"Szerinted az élet a szexnél kezdődik és ott is végződik, ezért látod azt a hatalmas "előnyt". "

Én ezt nem állítom. Nem sok értelmét látom annak a szexnek, ami mögött nincs intimitás. De! Azt látni kell, hogy a szexben rejlik a legnagyobb természetes erőforrás, amit kaptunk. Ha valaki jól megtanulja használni, óriási energiákat szabadít fel. A szex gyakorlatilag az élet hajtóereje, és az ember természetes szükséglete. Aki nem jut hozzá tartósan, az vagy depressziós lesz, vagy agresszívvá válik. Régen a katonaság, no meg a kolostorok hatékonyan becsatornázták ezeket az energiákat, ma már ez sincs. A szexhez tartósan nem jutó férfiak egyedüli menekülőútja a prostituáltakhoz fordulás.

Nőktől nem egyszer hallom, hogy mit össze képesek siránkozni, ha pár hétig-hónapig nem jutnak szexhez. Sőt, az is el szokott hangzani, hogy "mégiscsak fiatal vagyok, nem várhatok az igaziig, addig is kell". Ez persze tök jogos, csak hát ez csak esetükben döntés kérdése. Fiúknál nem igazán. Igazából az az érdekes, hogy mindig a szexet veszik elő a nők, mert ugye közhely, hogy mi férfiak hozzájuk képest mind kanos disznók vagyunk, de egyrészt ők ugyanúgy utánamennek adott esetben ennek a késztetésnek, csak ők elintézik annyival, hogy "hát mégsem várhatok házasságig", másrészt ezzel kanos disznó dologgal is csak akkor van probléma, ha a szóban forgó férfi nem tetszik a nőnek. Ha tetszik, akkor mindjárt nem undorító disznó, hanem szexis lepedőakrobata. A nők mindent ilyen kettős mércével mérnek, igazából egy férfi jó és rossz tulajdonságai azon dőlnek el, hogy nekik mennyire vonzó.

"Csomó férfi nem akar komoly kapcsolatra olyan nőt, akinek volt egy éjszakás kalandja, akár csak egy is. Áhh, minek is magyarázom?"

Nem kell magyaráznod, lásd lakatos példa: a régi mondás, miszerint: a kulcs, ami minden zárat kinyit, az egy mesterkulcs; de a zár, amit minden kulcs kinyit, egy vacak zár. Ez a különbség női és férfi promiszkuitás között.

Lehet itt felháborodni, nyárspolgárosdit játszani, meg hívni a feminista-genderista brigádot, de akkor is így van: a férfinak és a nőnek más az életstratégiája, ezért más számít sikernek. A férfi, aki kezdeményez és célba kell érnie a nőknél, akkor minél sikeresebb, ha minél több nő ad neki zöld lámpát. A nő célja ezzel szemben más: neki, aki egy petét érlel a méhében, és azt terhesség esetén 9 hónapig hordja ki és évekig szoptatja és védi, a lehető legjobban kell választania. Ő nem akkor sikeres, ha mindenkit beenged, aki kopogtat. A lakatos példa, bár egyszerű és talán bántó, rendkívül találó.

És most erre lehet mondani, hogy ez már a modern 21. század, nem az őskor, meg hogy fogamzásgátlás meg gyermekvédelem, de az alapvető játékszabályok nem változtak. A férfiakban még mindig ugyanaz az ösztön munkál, és a fogamzásgátlás mellett is becsúszik néha a nem kívánt terhesség - és akkor ugyanott vagyunk, mint régen. Nem tudom, mi ezen az, amit férfiként ne láthatnék.

"Nézz szét a kategóriában a mikor vesz már feleségül típusú kérdések között, hány harminc körüli nő életével játszadoznak a későn érő férfiak?"

Ez már egy másik téma. De ha tippelnem kéne, talán kárpótlást vagy talán elégtételt keresnek azért a rengeteg frusztrációért, amit törvényszerűen elszenvednek a VELÜK játszadozó NŐKTŐL 30 éves korukig...

Persze tudom, ez is egy probléma, hogy a férfiak későn akarnak elköteleződni. De talán nem független probléma attól, amit felvetettem. Őszintén: egy átlag férfi 20 éves kora előtt nőről leginkább csak álmodozik, bármi is a te gimis tapasztalatod. 20-25 között vagy kidobja az addig az anyjától megtanult hülyeségeket a fejéből, és vagy megtanul csajozni, vagy nem. Akárhogy is, tény, hogy ha nem korán érő, akkor úgy a húszas évei közepétől van alkalma kiélni azt, amit egy nő már középiskolás korától megtehet, ha van rá igénye - csak hát egy fiú erre sokkal jobban vágyik.

A másik meg, hogy ilyenkor a nők sosem teszik hozzá, hogy ők ha az ellenkező nemre panaszkodnak, MINDIG csak a nekik megfelelő pasikról beszélnek - ami az összkínálat max. 20%-a. Nem tudom nagyon sajnálni a problémáikat, ne haragudj. Tudom, miről beszélek, van elég sok közeli lánybarátom, akiken ezt látom. Válogatnak, válogatnak, aztán csodálkoznak, hogy a nagyon kevésnek, akik átmennek a rostán, nem ők kellenek. Azok jellemzően annyira jók, hogy csajozógépek, megtehetik, hogy maguk is válogassanak. Biztos vagyok benne, hogy a kétségbeesett harmincas nők 500 méteres közelében van olyan férfi, aki elfogadná őket, csak hát az meg nekik nem lesz elég jó. Fiúként meg nem ez a tapasztalat. Én 26 évesen bepróbálkozhatok 10-20 lánynál, mire egy igen összejön, és mindenféle trükkök meg dumák kellenek hozzá. Hiába vagyok családcentrikus, hiába akarok 30 éves koromra már gyereket, hiába foglalkozom szabadidőmben is önként gyerekekkel, hiába vagyok empatikus, figyelmes, és van csomó pozitív és érdekes oldal a személyiségemnek, odáig képtelenség eljutni, hogy a kiszemeltnek ezt _meg_is_mutathassam_. Kapcsolatban lenni egy megfelelő lánnyal már nem nehéz. Egymással foglalkozni, egymást meghallgatni, közös szokásokat kialakítani, beszélgetni, minőségi időt eltölteni nem nehéz, mert megvan rá a kölcsönös akarat. A kapcsolatig eljutni nehéz fiúként. Mert a korunkbeli lányok - tetszik, nem tetszik - általában nagyon felszínesen ítélnek, hogy kinek mondanak igent. Persze fiúk is, de mi annyira azért nem válogatunk, és nincs is akorra előnyünk.

"Ha nem megy a csajozás az egyes egyedül a te sarad, nem a társadalomé."

Te szeretnéd ezt hinni, mert az megadná azt az óhajtott luxust, hogy különbnek érezhesd magad, de nincs így. Ami azt illeti, ez egy korjelenség, a generációmban rengeteg fiatal fiú küzd ezzel a problémával. Mondom: a fundamentális ok az, hogy már a nőknek sincs kifejezett okuk korán házasodni, és anyagilag sincsenek rászorulva a jelentkezőkre. Egyszerűen jobb helyzetből indulnak, mint a korukbeli fiúk, sokkal. Az eredmény: átlagos fiúnak nagyon nehezen lesz barátnője. Sajnos nem velem van a hiba, legalábbis nem csak velem. Ezzel együtt nem tagadom, hogy elég komolyan el**ztam dolgokat ezen a téren, bár erről nem írtam.

"A szülővárosomban a korosztályom sorban házasodik, már gyerekek is jönnek. Bizony, a fiúknak is, nem halogatják negyven éves korukig."

Az enyémben meg nem. Most ez az összehasonlítás mire jó? Nyilván minél kisebb lakosságú helyre mész, annál tradicionálisabb a társadalom. Ja, és vidéken nincs akkora választék a nőknek sem, így végül elfogadják az átlagpasit.

Negyven éves koráig egyébként senki nem akarja halogatni.

Leírom ide, miért bukott ki belőlem ez a kérdés:

Volt egy barátnőm pár éve. Szeretett. Én voltam az első komolyabb fiúja. Megkaptam tőle azt a figyelmet, amit mindig is szerettem volna kapni valakitől. De én nem becsültem meg őt eléggé, megijedtem a korai elköteleződéstől, mert ő komolyan gondolta. Szétmentünk. Később fokozatosan megértettem, hogy mekkora hibát követtem el, és hogy mennyi minden utalt rá, hogy ő az, akire mindig is vártam. Szeretnék leélni vele egy életet, de már késő, mert továbblépett, és már van valakije. Ő egyre felszabadultabb, én pedig lassan elsorvadok.

Nem tudjátok, ki vagyok, és nem tudjátok, ő ki, de én őszintén azt érzem, és nagyon sok dolog mondatja ezt velem, hogy sorsszerű volt vele találkoznom, és őt szánta nekem a sors. És most, hogy nincs velem, valóban nem látom be, miért éljek, mert tudva tudom, hogy nem fogok még egy olyan lányt találni, mint ő. Nem akarok ezzel a tudattal élni tovább.