Ezzel csak elijeszteném a férfiakat?

Szerintem, semmi baj vele. Én is, párom is tudja, van nálunk sokkal szebb és nem is kevés. A lényeg, hogy egymást szeretjük, akarjuk.

Azt megint betegesnek tartom, hogy csak is a nagy ő akit keresünk. Úgyis, mindig a pillanat dönt. Senki nem tudja megmondani, 5-10 év múlva mi is lesz. Tervezhetek én örök hűséget, együtt megöregedést, ha a párom fél év múlva lelép.

Szerintem teljesen normális, bár nem tudom mennyire mértékadó a véleményem, mert elég asperger szerű személyiségem van.

Ez nem fog mindenkinek bejönni, de lesznek akik értékelik, én is nagyon értékelem az őszinteséget. Minél idősebb leszel annál inkább így lesz, mert ahogy érik az ember, úgy egyre természetesebb neki az őszinteség.

Nem baj, ha valaki ezért otthagy, úgy legalább esélyed van megtalálni azt akivel jól összeillesz. Gondolom te se szeretnéd, ha a párod viszont vélt udvariasságból éveken át elhallgatná a gondolatai, érzései felét, reménytelenné téve, hogy tisztázzátok és megoldjátok a köztetek lévő problémákat.

Az őszinteség egy dolog, a tartalom is számít. Attól, hogy valamit őszintén elmondasz, a másiknak joga van, hogy ne értsen vele egyet. A buta emberek szokták ilyenkor sápítozni, hogy "de hát én csak őszinte voltam, biztos ez volt a baj, inkább hazudni kéne jaj jaj".

Én úgy akarok kapcsolatba belemenni, hogy abból akár házasság is lehet majd a távoli jövőben. Ha valaki megmondaná, hogy ez úgysem lesz, megköszönném az őszinteségét és keresnék mást, aki hasonló elveket vall. Nem baj, ha különbözőek vagyunk, de nem kell egymásra erőltetni magunkat.