Valóban a nőies nők a nőies férfiakat akarják illetve a férfias nők a férfias férfiakhoz vonzódnak, tehát a hasonló a hasonlót elv érvényesül?

Csatlakozom az elsőhöz, én is nőies nő vagyok és a férfias férfiakra bukom.

Viszont tény, hogy rengeteg nő bukik a femininebb pasikra.

Bár kérdés, hogy a nőies jellemvonásokat miben határozták meg- ha az érzelmek nyílt kezelése, romantikára való hajlam meg hasonlók nőies vonásoknak számítanak, akkor nyilván más eredmény jön ki. Nagyban függnek az ilyen vizsgálatok az egyes fogalmak definiálásától.

Már ne is haragudj utolsó, de a velvet.hu-n közzétett marketinges "kutatási adat" mióta minősül empirikus bizonyítéknak?

Az meg már önmagában röhely hogy a megértés vagy a szívélyesség feminin tulajdonságok lennének, az agresszió meg dominancia férfiasak. Nyilván senki nem akar maga mellé agresszív párt, akkor ha nem választja ezt ki az online felületen, akkor kész, egyből a feminin pasikra bukik?

Kérdező, bár nyilván érdekes a társkeresők meg a pornóoldalak statisztikáit és esetleg saját vizsgálatait olvasni, azért ezeket kérlek kezeld fenntartásokkal, az ilyesmik semmilyen körülmények között (jelen formájukban legalábbis) nem nevezhetőek ténylegesen tudományos vizsgálatnak.

Nyilván lehet emögött tartalom, sok férfi vonzódik a dominákhoz és sok nő kedveli a nőiesebb pasikat, de hogy ezt így ilyen egyenes korrelációval lehessen leírni, az biztosan nem igaz.

A hasonló hasonlót elv kémiában van.

Nincs ilyen a szerelemben, vonzalomban ez nagyon változó.

Hasonló hasonlót old, apolárismolekulájú oldószerekben (pl. benzinben vagy szén-tetrakloridban) az apolárismolekulájú anyagok (pl. olyan elemek, mint a jód, a klór, a kén) oldódnak jól, az apoláris molekulájú oldószerek egymással is jól elegyednek(polárisra ugyan ez)

🙂