Férfiak! Ti hogy viselitek ha elutasít az akit kiszemeltetek?

Néha jobban, néha roszabbul, de egy idő után mindig összekapom magam.

Ebben az évben 4 sikertelen ismerkedésen vagyok túl.

Az első év elején történt, az egy pár hónapos kapcsolat vége volt, 2-2,5 hónapba telt, mire túljutottam rajta.

Aztán ismerkedtem egy nővel, aki egy jól sikerült randi (nem az első, csókolóztunk is ezen az említett randin) után egy nappal lassítani akart, majd egy hét totális ignorálás után (nem egy városban laktunk) rájött, hogy nem akar belemenni semmibe. De legalább megírta.

Szar volt, mert igazán jóravaló nő, láttam fantáziát a kapcsolatunkban, tudtam volna szeretni. Kb 3-4 hét volt, mire ismét a nullán lettem, azaz nyitottam mások felé.

Jött is a következő lehetőség, itt még több randit vártam, mire csókolóztunk vagy egyéb testi kapcsolatba kerültünk. De haladtak a dolgok, ismét úgy éreztem, nagyszerű embert találtam, lelkes volt ő is. Aztán elkezdett távolodni. Testiséggel nem volt gond, de mintha nem akart volna velem azon kívül időt tölteni, miközben én engedtem neki teret, mert világos volt számomra, hogy a ráakaszkodást nem bírja. Erre kb egy hét után rákérdeztem, hogy ezt érzem, ő mit gondol. Nahát azt gondolta, hogy nem tudja velem elképzelni magát hosszabb távon. De azért óriás öleléssel és óriás csókkal búcsúztunk. Ezután egy nappal még próbálkoztam egyszer írásban, gondolkodási időt kért, majd egy nap után inkább nem akart találkozni. Kicsit rosszul esett, hogy nekem kellett ezt kihúznom belőle, ezt ott nem jutott eszembe megkérdezni, de kíváncsi vagyok, meddig húzta volna, ha én nem kezdek bele ebbe a beszélgetésbe. Viszont legalább amikor felhoztam, nem ámítgatott, hanem őszinte volt. Azóta ahogy látom (fb átka) van valakije, és mivel pár héttel ezelőtti eseményekről beszélünk, gyanítom a szakítás utáni gondolkodás arról szólt, hogy kialakul-e valami az újjal, vagy nem. Mindegy, remélem boldog, mert amúgy nagyon kedves és értelmes nő, és igazából velem sem tett semmi rosszat :) Mivel az egész tartott 3-4 hétig, érzelmekről nem volt még szó, egy hét volt a nullára kerülni.

A legutóbbi pedig egy nagy káosz. Egy rendezvényen találkoztunk, összhang megvolt, randira hívtam. Közben kiderült, van valami semmilyen kapcsolata. Azt mondta elutazik hozzá és lezárja. Nos ehelyett azzal jött vissza, hogy inkàbb ad még egy esélyt a másiknak :D Akit persze még ezen bejelentés után is nekem szidott :D Na ezen még az eddigieknél is könnyebb volt túllépni.

Bocs a regényért, de jól esett kiírni magamból. Szóval általában nem jól viselem, mert eleve igyekszem már randira is olyat hívni, akiben látok fantáziát. Sokszor volt világvége hangulatom, de mindig minden túlélhető :) Feladni sem fogom, hiába fogadkoztam haveroknak hogy soha többé senkiben nem fogok megbízni :D

Simán.

Persze, magamban fáj a dolog, főleg, ha úgy éreztem, hogy kölcsönös, de nem átkozódom, nem szidom, nem bántom.