Miért tűnnek olyan boldogtalannak a gyermeket nevelő nők?

Én is szoktam a városban látni, hogy néhány anyuka úgy beszél a gyerekével, mint más a kutyájával sem. Azt figyeltem meg, hogy ez minden rétegre igaz lehet.

Azért az anyukák többsége igenis normális!

Már mindenki magyarázta, ha neked is lesz gyereked, majd megérted. Amúgy hol jársz te, hogy ilyeneket hallasz? Emelt hangot gyakran megütnek gyerekkel, de veréssel fenyegetést és csak elvétve hallok, pedig napi szinten tömegközlekedek.

Van gyerekem, nagyon vicces, hogy az ismerőseim egyik fele szerint túl nyámnyila vagyok, a másik fele szerint túl szigorú.

Az anyák is emberek, sőt a gyerekek is. Egy anyának is lehet rossz napja, a gyereknek is. Ha a kettő találkozik, akkor garantált a kiabálás.

Én is szoktam kiabálni, de nagyrészt jól kijövünk a gyerekkel.

Valamelyik nap épp megnézett csúnyán egy nő, mert harmadszorra már kiabáltam a gyerekre, hogy fogja meg a táskám, ugyanis többsávos út mellett kellett sétálnom, cipelni 10 kiló kaját és nem volt szabad kezem. Mellé 35 fok, a cipő véresretörte a lábam, és a gyerek az istenért nem figyelt rám, mert nem aludt délután, de valahogy meg kellett oldani a helyzetet.

Az ilyesmi elég gyakran előfordul az anyukákkal. Hátha még párkapcsolati gobdjuk van vagy megélhetési. Szép és örömteli dolog a gyereknevelés, de piszkosul fárasztó és kimeríti az embert.

Azzal kezdeném, hogy rossz napja, húzós időszaka mindenkinek van. Rólad is lehet biztos látni olyat, amikor ingerülten vagy csúnyán beszélsz olyannal, akivel nem kéne. Ilyen előfordul, és ez alapján azt mondani, hogy boldogtalanok meg szar anyának lenni, sztem nem szerencsés dolog.

Amúgy ez az anyu vs. apu dolog általában azért van így, mert apu dolgozik, anyu van otthon egész nap a gyerekkel vagy ha ovi/bölcsi van, anyu viszi a háztartást, ő megy a gyerekért, ő intézi az összes ügyet, ő neveli a gyereket, neki hisztizik a kölök. Aztán apuci hazajön, és annyibvan letudja a gyereknevelést, hogy megsimogatja a buksiját. Hétvégente meg elviszi a gyereket szórakozni. Ha meg esetleg ő megy el a gyerekkel sétálni egyik hétköznap este, az már ünnepnap. Gyerek meg örül, mert aput sosem látja, és apu úgyis engedékenyebb, mert anyu nevel.

De ez meg nem a gyerekszülés hibája vagy velejárója, hanem bizony egy egyoldalú, rossz párkapcsolat. Ha nem lenne gyerek, lenne más, ami miatt a nő rosszul érezné magát (hogy ő viszi az egész házimunkát munka után is, a pasi meg jár sörözni a haverokkal, mert az neki jár, mert dolgozó ember).

K urvára nehéz ám higgadtnak és nyugodtnak maradni ha már évek óta nem aludtál át egy tetves éjszakát sem.

Áhh nem is megyek bele a témába, úgysem érti meg az akinek nincs gyereke, és kérdező neked tuti nincs.