2 gyermekét egyedül nevelő (normális) apának mennyi esélye van kapcsolatra?

Nem egyéjszakásra gondolok, hanem egy valódi, baráti, őszinte, tiszta kapcsolatra. Újra szerelmesnek lenni, és azt megadni/megkapni, amire mindíg is vágytam.

Még nem váltam el, de ebben az évben megtörténik. Úgy néz ki, hogy a gyerekek velem maradnak. Nem okolok mást, vállalom a felelőséget abban, hogy idáig jutottunk, nekem sem kissebb a bűnöm, mint a másik félnek. Nem megycsalás, ha erre gondolna valaki. Ettől függetlenűl szeretem azt az embert, aki még a nejem, de emberként. Rengeteg jó tulajdonsága van, olyan értékei, amikre sokan vágynának, de nem tudjuk egymást boldoggá tenni, egyszerűen csak élünk egymás mellett. Leélhetném az életem így is, de ezt nem akarom. Én nagyon szeretném, hogy jó kapcsolat maradjon, de szerintem ez nem fog menni, mondjuk ez nem rajtam múlik... Sok-sok évnek kellett eltelnie, hogy ez megtörténjen, hogy magamnak is beismerjem, bár ezt valahol már tudatalatt rég tudtam, és eléggé fájdalmas. Nagyon bánt a lelkiismeret is.

Félek a jövőtől, de úgy érzem nincs más lehetőségem, ha az életem másik felét boldogságban akarom leélni. Ez nem azt jelenti, hogy másban keresem, hiszen alapvetően az vagyok.

Sokat olvasgatok itt mostanában. Egész jó önbizalom növelő ez az oldal. Tisztában vagyok a hibáimmal, a hiányosságaimmal. De teszek ellen, igyekszem. Nem vagyok egy lusta, puhány ember, valamennyit sportolok, de nincs kocka hasam, dolgozom, igaz nincs diplomám, de intelligensnek vallom magam. Annyit keresek, amennyi elég, többre nem is vágyom, nem a pénz motivált sosem. Szeretem a munkám, ami becsületes, tisztességes. Úgy érzem, jó is vagyok benne. Van empátiám, illetve jól eső érzéssel tölt el, ha másoknak segíthetek. Mondjuk ez a munkámra is jellemző, ilyesmi a munkaköröm is. Vállalom a felelőséget, ha elcseszek valamit, nem keresek kibúvót. Gyűlölöm a mai felszínes világot, csak nevetek magamban a "pénzükkel" páváskodó embereken, mert tudom, mik a valódi értékek. De nem vagyok álszent, a külső nekem is számít. Adok is magamra, vagyis tiszta, ápolt, de nem követem a divatot, talán tojok is rá, normálisan öltözködöm, semmi extrém. Tetszik, de nem vágyom manökenalkatú hölgyekre, inkább legyen természetes, és bájos. Egészséges külső, az sem baj, ha van mit rajta fogni, de ne legyen elhízott. Gyerekekkel sincs bajom, szeretem őket, a sajátjaimat is imádom, még ha (túl)sokszor meg is keserítik az életem. A buta, rosszindulatú, pesszimista, pletykás emberek tazsítanak.

Ebben a korban talán még van esély újrakezdeni, valakit őszintén várni haza, valaki, aki haza vár, akit csöndben átkarolhatok, akivel közösen süthetek, nevethetek, ha elcseszünk valamit, akivel este egymáshoz bújva biztonságban érzi magát az ember, akivel tervezhetek...

Most kicsit borozgattam, talán ennek köszönhető, hogy ide ilyeneket írtam, de a romantikus énemet nem tagadom.

43F