Miért tűnnek olyan boldogtalannak a gyermeket nevelő nők?

későn, majdnem 36 évesen szültem, így alaposan "kiéltem" magam előtte minden értelemben.

én nem a rángatós, ingerült anyuka vagyok. épp ellenkezőleg, szinte idillnek élem meg az anyaságot, még ha nem is mindig az.

hozzá kell tennem, hogy ebben annak is szerepe van, hogy nagyon nyugisan élünk, hála a férjem keresetének (és jó természetének:)).

Mert sok nő kompenzációból szül. Szomorú, de így van.

Már nem érzi jól magát a párjával, de nem akar kilépni a komfort zónájából, hogy új férfit keressen, így bennmarad a mocsarában. Így előbb utóbb felmerül benne, hogy ha gyereket szül akkor legalább valamilyen szinten megvalósíthatja önmagát és beleszüli a gyereket ebbe a mocsárba.

Aztán a gyerek majd ugyanezt a kompenzáló magatartást eltanulja és generációról generációra fog terjedni ez a keserűség.

Szerintem (de lehet csak a rossz családi minta miatt) azért van így mert anya van a gyerekkel 0-24 ben nagyrészt ő fürdeti eteti altatja mos főz takarít stb. Miközben apuka napi pár órában méltóztat foglalkozni a gyerekkel. Így majdnem minden anyára marad aki x év állandó igénybevétel után már érthető módon ingerlékeny míg apának fele annyira nincsenek elnyűve az idegei így könnyen türelmes.

Persze nem minden apuka alkalmatlan szobanövény de én elég gyakran futok bele ebbe a környezetemben.

Csak az a sajnálatos hogy anyuka rossz párválasztását a gyerek szívja meg.

Meg persze vannak azok a nők akiknek eleve nem szabadna szülni mert vagy a munkájuk már eleve túl sok nekik amire jön még a gyerek vagy csak simán nincs türelmük a gyerekhez.

A gyerek nevelés szerintem amilyen csodálatos dolog, legalább annyira nehéz és fárasztó is. 2 in one :D

Az az igazság, hogy az anyákon nagyon nagy nyomás van. Lehetőleg a gyerek születése után menjen el dolgozni max 2 éven belül, mert akkor nem tudnak megélni, illetve elveszíti a munkahelyét a nő. És még az a tényező is itt van, hogy egy lazsáló otthon fekvő lusta embernek titulálják azt aki a gyerekével otthon szeretne maradni, és a férfiak is megvetik az ilyen nőket, mondván hogy csak azért maradnak otthon hogy eltartsa őket egy férfi, és lógasssák a lábukat.

Aztán ott van a háztartás vezetés. Itt Magyarországon (SAJNOS) még mindig az a tévhit él a pasik fejében, hogy a nő mos főz takarít, vagyis a házimunkák nagy része a nőre marad, mivel az a nő feladata.

És akkor ott a gyerek nevelés. Abban is nagy részt a nő veszi ki a részét, mert hát valahogy embert kell faragni abból a gyerekből, meg kell neki tanítani ezt azt. És az apák általában sokkal de sokkal lazábban kezelik ezt az egészet, ami azzal jár együtt hogy sokkal engedékenyebbek, ami meg nem feltétlenül jelent jót ha mindent megengednek és megvesznek a gyereknek.

Összességében egy mi magyar ÁTLAGOS nő élete: napi minimum 8 óra munka, gyerek nevelés, mosás, főzés, takarítás, háztartás vezetése.

És mit kapnak cserében a nők? Elhagyják őket a férfiak, illetve nem kezelik őket nőként.

Kérdező, próbáld ki ezt az életet 1 hónapig, kíváncsi leszek mennyire leszel utána boldog és stressz mentes :)

Persze mindenkinek van választási lehetősége, csak erre sokan képtelnek, ezért ez a nagy magyar átlag.

Engem is k..rvára szokott idegesíteni az ha egy nő ordibál a gyerekével, sőt az én gyerekkorom is úgy zajlott le hogy anyám egyfolytában ordibált velem, és olyan szavakat használt (pl. ordibált mindig hogy Eszter, ne nyúlj hozzá mert el b...szod), amiktől jelenleg az életem egy roncs, mivel bármihez amihez hozzá kezdek iszonyatosan nagy önbizalomhiánnyal kezdek neki, és attól rettegek mániákusan h el b...szom. Szóval itt mondom azt, hogy a gyerekneveléshez nem elég egy nő meg egy férfi. INTELLIGENS NŐre és INTELLIGENS FÉRFIra van hozzá, amikből őszintén szólva nincs túl sok.

Hogy az apával meg jobban érzi magát?

""Ha hazaértünk, majd kapsz apádtól, azt' nézhetsz!", "

szerintem vannak primitív emberek, és azok szülőként is azok.

Nekem két kapcsolatból négy van, nem tapasztalan ilyet.

Egy pofont adtam összesen, 28 éve, de bánom azóta is.

első vagyok. a tény az, hogy az első mosolyt, majd kacagást az apja kapta a fiunktól. a mai napig ő tud tud úgy vele játszani, hogy nevetésétől zeng a lakás.

de ő aktívan ki is vette a részét a gyerekezésből, azóta, hogy hazajöttünk a kórházból.

Mert a férfiak csak egy dologra tudnak figyelni, a nők meg többre. Ha a gyerek apunál hisztizik, apu mondja, bünti lesz, akkor az lesz, mert csak arra figyel akkor, hogy mit mondott a kölöknek az meg teljesül-e. Ezt a kört apuval egyszer futja le a gyerek és emiatt a következetesség miatt az apának van tekintélye a gyerek szemében. A gyerkőc ilyenkor szeretné megtudni, hogy mik a határai. Az anya mivel nő, ezért képes több dologra is figyelni, például a gyerkőc "éhes kiskutya szemére". Az anyák ezért hajlamosak ellágyulni és következetlenül vagy elmarad a gyerek határainak kijelölése vagy a gyerek képes egyszerű hisztivel ezeket a határokat kitolni. Ez állandó "hadakozást" eredményez a gyerekkel és nyilvánvalóan frusztrálja az anyát.

30/f

Kövezzetek meg és pontozzatok le nyugodtan, de szerintem nagyon nagy részben az apán (férjen, ha úgy jobb) dől el az, hogy mennyire boldog a nő anyaként.

Aki csak a család rabszolgája, az persze, hogy boldogtalan lesz. Ez a "majd szólok apádnak" meg elég egyértelmű, hogy az apa egy félelmetes figura a gyerek szemében. Ritka, aki csak a gyerekkel ordít (plána ha kezet emel rá), de a feleségét a tenyerén hordja. Adott családnál elég valószínű, hogy a férj kialakított egy félelmen alapuló alá-fölérendelt viszonyt, és ordít mindenkivel.

Ahol az apa élvezi a szerepét, és szívesen játszik a gyerekekkel, rájuk is tud szólni, kiveszi a részét a házimunkából, és anyut is rendszeresen karban tartja, ott az anya is kiegyensúlyozott, vidám, és sokkal türelmesebb a gyerekekkel.

A család és a házasság minősége nem csak a nőn múlik, akármennyire is divatba jött, hogy mindenért a nőt kell hibáztatni.