Miért tűnnek olyan boldogtalannak a gyermeket nevelő nők?

egyébként lehet, hogy pont egy rossz pillantott láttál meg: a gyerek valóban kiborította anyát, akinek megjött, stb...

és amit te boldogtalanságnak látsz, az lehet, hogy valójában túlterheltség.

Gyereket vállalni a legértelmetlenebb dolog. Régen még érthető volt: 0 védekezés, egyházi nyomás. Mára viszont simán lehet védekezni és az egyház pofázása sem érdekel senkit.

Nem értem mi vesz rá valakit erre az öngyilkos tettre. A kisgyerekek 90%-a idegesítő, problémás vagy hisztérikus. Mi visz rá valakit a gyerekvállalásra?

1."Mer aszt úgykő mer régen is ígyvót" mélyproletár mentalitás

2.Valami idétlen ideologizálás (anyám)

3.Egyházi nyomás a híveknél

4.Védekezés hiánya (lányanyák)

5.Segíjke lehetősége (cigányok)

Na, de a többiek?

Mert többnyire az anyával van a gyerek.

Ha dolgozik, akkor munka után a gyerek folyton vele van. (Ha nem tudja kire bízni.)

A gyerekkel kapcsolatos teendők mellett intéznie kell a bevásárlást, mosni, főzni, takarítani.. Hivatalos ügyeket intézni, postára menni, stb.

Apuka munka után leül a tv elé és kipiheni a nap fáradalmait. Utána esetleg ha van még annyi ereje, foglalkozik fél órát a gyerekkel. Mivel szinte egész nap a fszát lengette, otthon kiszolgálták, ezért nem fáradt. Normálisabban tud viselkedni a gyerekkel.

#14

"f**át lengette egész nap"

Ekkora elfogult baromságot!

A munkaideje bizonyosan csak kellemes nyugányon fekvéssel telt, koktél iszogatva. Aztán rendelt egy riksát, hazáig végig ütögette a riksahúzó szolgát, aztán otthon is rögtön csak evett meg maaszturbált.

9 essel értek egyet.

Sokan nem tudnak gyereket nevelni, nem tudnak következetesek lenni, stb.

Valamint az is biztos hogy én is ingerültebb lennék ha annyit lennék együtt a gyerekeimmel mint az anyjuk. Sok idő és nyugalom kell a gyerekekhez, ami lássuk be a mai világban nincsen...

Amit én megtanultam hogy következetesnek kell lenni, nevelésben nem feladni az elveket csak mert kihisztizi a gyerek.

Agresszió agressziót szül, ha te ordítasz vele, ő is azt fog.

Ha unatkozik a gyerek, akkor jön a rosszalkodás, itt van megint az hogy idő kell, és foglalkozni kell a gyerekkel.

Ja és tudni kell mikor van az a pont hogy most épp melyik nevelési technikát alkalmazom... Nehéz a gyereknevelés de kis odafigyeléssel sokat könnyíthetünk, a saját és gyerekeink életén.

Nem tudom, hogy ez miért társkeresési probléma, de engem is dühít. Egyszerűen undorító, ahogy sok ember a gyerekével beszél - ráadásul a kicsi így azt tanulja meg, hogy ez a normális.

21/L

Itt sokan megfogalmaztak jó gondolatokat, és látjátok, mégis leszólták az értelmes véleményeket.

Szerintem a gyerekvállalást eleve engedélyhez kéne kötni, mert ma Magyarországon, az emberek döntő többségének nem lenne szabad gyereket szülni. Mérhetetlenül ostoba, érzelmileg labilis, és anyagi szempontból is hadilábon álló emberek vállalnak 2+ gyereket és azt gondolják ez rendben van.

Rengeteg fiatal ismerősömnek lett most gyereke, a 30nm panel albérletben, rögtön frissen egyetem után, zéró élettapasztalat a lány részéről, a srác meg épp csak pályakezdő. És nem becsúszott, tervezett gyerek.

A legjobb, hogy egy év se telt el a legtöbbnél és apuka pattant a fiatal fruskával élni még egy kicsit, mert elfelejtette, hogy gyerek mellett az már nem ugyanaz, anyuka meg hazament szülők nyakára babázni.

Vagy a "jobbik" eset, amikor simán csak nélkülözik az egész család együtt boldogan, és a testvérek egymástól örökölt Tescos torna cipőt hordanak éveken át, különben nincs mit enni.

Igen, én is egymillió meg egy kiégett és kiborult anyukát látok (apukát is) de hogy őszinte legyek meg sem lep és sajnálni sem tudom őket, mert az ő ostobaságukból ered a legtöbb ilyen eset.

Egyedülálló anya vagyok. Nem szoktam kiabálni a gyerekkel, sokat nevetünk, de néha én is ingerült és szomorú vagyok és olyankor amikor hazamentem jól kibőgöm magam.

Hozzá tenném, a gyerekem autista. Nem tudom, milyen életet lesz felnőttként, amikor én már nem leszek hogy vigyázzak rá. Ez is aggaszt. Egész nap gyerekekkel dolgozok, aztán haza megyek és vele vagyok. Nincs pihenő nap. És nem tudunk igazából normálisan, a korának megfelelően elbeszélgetni. Nem tudom, mi lesz.

Néha legszívesebben meghalnék.

Szóval tízből hatszor vidáman intézzük a dolgainkat, kétszer komoran, kétszer pedig örülök ha túléljük a haza utat. Ha ilyenkor látnál, pláne meglenne a véleményed az én "neveletlen gyerekemről" akit szegényt biztosan a búvalbélelt anyja ront el. Mert ugye sem az autizmus nincs őrá írva, sem azt nincs rám írva, hogy senki nem szeretett már évek óta. Ja de, bocs, felszedtem vagy 15 kilót, úgyhogy az rám van írva. :-(

Még annyit: apa néha hazajön elárasztja a gyereket játékkal, és kiélvezi azt a kis időt amíg apuka, de aztán hónapokon keresztül csak telefonos kapcsolat van. Én tartom a gyerekben a lelket minden alkalommal amikor apa elmegy, hogy ne roppanjon össze mint egy üres kis tojáshéj.

Anyának lenni nem egyszerű. Irigylem azt ahol van egy lelkes apuka aki tehermentesíti anyukát néha, hogy ne bolonduljon meg....

Kérdező, ne ítélj, mert nem tudod mit látsz.