Miért van, hogy a 20-30 éves korosztályban a fiúk teljesen el vannak szállva maguktól, pedig se agyuk, se kiállásuk, se kinézetük sem egzisztenciális helyzetük nem indokolja?

Kérdező, én csak azt nem értem, hogy 27 éves létedre miért kellett ezt a kérdést kiírni?

Huszonéves koromban: Önálló keresetem volt. Bár a családi

telken laktam (külön ház), a költségeket álltam. Nem vé-

geztem főiskolát, helyette már akkor elkezdtem dolgozni,

így most, 37 évesen a saját, jól működő cégemet vezetem,

persze mellette ugyanúgy dolgozok én is, mint bárki más.

Hajam olyan volt, amilyen, leginkább egy lelakott

madárfészek, de azért próbált a fodrász kihozni belőle,

amit lehetett. A pofám pedig nem épp nagy, inkább csendes

vagyok, de amikor megszólalok, akkor odafigyelnek arra,

mit mondok.

Tehát már akkor sem voltam az az "ideál", amit a nők el-

képzeltek :)

Hát figyelj, az a baj, hogy eléggé igazad van, viszont ez a tényező ez nem csak nektek árt ám, hanem a "kivételeknek" is.

Nem szeretek nagyképűsködni, de most muszáj ezeket leírnom, mert csak így tudom elmondani, amit akarok.

23 éves vagyok, egyetemista. 1 év múlva fogok végezni jogon, amiért nagyon sokat küzdök, mivel sikerült a legnehezebb egyetemet választani, és borzalom nehéz. Emellett ügyvédi irodában vagyok gyakornok azért, hogy majd legyen ilyen tapasztalat is, szóval építem a jövőmet.

Emellett sportolok, heti 3-szor edzem, egészségesen étkezem, nagyon figyelek az öltözködésre. Az emberekkel amikor csak tudok, próbálok normális, mosolygós lenni, segíteni ha valakinek arra van szüksége. Humorom szerintem jó, a lányokat is meg tudom nevettetni.

Az igaz, hogy én is kaptam szülői támogatást, nem is keveset, van például lakásom Pesten, de ezzel sose kérkedem, mivel tudom, hogy ez az apum érdeme, és nem az enyém. Ezért ha valaki kérdezi, rámondom, hogy albi. Nem kell, hogy tudják az anyagi helyzetünket.

Céltudatos, családcentrikus vagyok, nagyon szeretem a gyerekeket, minden vágyam, hogy jó sok babám legyen majd a jövőben. Nem vagyok ecsetfejű, mint mondtam edzek, de mégse gyökér atlétát veszek fel, hanem normális pólót, szóval nem szeretek kérkedni azzal sem.

Mielőtt még mondanátok, nem, nagyon nem vagyok tökéletes, biztos, hogy rengeteg hibám, vagy rossz tulajdonságom van.

Ja és a lényeg, nem vagyok nagypofájú.

Hogyha a te elméletedet követném, akkor sikeres lennék a nőknél. Hát nem, nagyon nem vagyok az. Nem vagyok helyes, ez tény, viszont ezt is, amint a fentiekből szerintem kitűnik, próbálom kompenzálni, de egyszerűen mégse akar semmit tőlem egy lány se, soha nem is akart, és igen, ez már nagyon zavar, és nem is tesz jót az önbizalmamnak.

Lényeg a lényeg, oké, hogy ezt így ide leírod, csak az a baj, ha nem ez lenne az igénye e korosztály döntő többségének, akkor nem lenne ennyi ecsetfejű, ki ha én nem, nagypofájú, 34 kg-os bzigyerek. 23/F

Szoval....nincs senki akit haverodnak mondhass es beszelgetni tudnal vele, ezert itt rinyalsz. Te is egy fonyeremeny lehetsz.

:D

Hát kedves Kérdező, szimpatikus csajnak tűnsz. Kevés ilyen van, mint te. Aki meg rendes, normális lány, na annak én nem kellek. A sok plázacica meg még lenéző is. Csak az itt a nagy baj, hogy sok esetben a szolíd, normális lány mögött is, egy ribi van. Valahogy én már nem hiszek abban, hogy valaha is összejön valami nekem. Na mindegy is, építem a karrierem, és kész.

Azt nem értem, hogy én, aki sohasem ittam, cigiztem vagy drogoztam, nem volt még barátnőm. De a részeges, büdös szájú, félskizofrén, láncdohányos, elmebeteg ismerősöm nyakán lógnak a csajok. Még ott a sok bunkó cigány is, itt nálunk a faluba sokan szolídnak tünő magyar lányokkal jönnek össze.