Miért regisztrálnak olyan nők társkeresőre, akik nem válaszolnak a levélre?

@25

Uh, bocsi. Az igazság az, hogy a te válaszod felett valóban elsiklottam. Történt ugyanis, hogy amikor még valamikor 19 óra körül beírtam, hogy válaszolni fogok, akkor az addigi válaszokat elolvastam, majd jött 21-es kollegina, az egekbe emelte a vérnyomásomat, és onnantól emlékezetből válaszoltam. Oké, a tiéd valóban jogos, még egyszer bocsi! Egyébként ha valaki, akkor én aztán tényleg forever alone vagyok, de a magasság nálam így is kizáró ok. Ami szomorú, mert pont az imént láttam egy oldalon egy olyan lányt, aki 100%-ban megfelelne minden paraméternek, csak hát majdnem 180. Mondjuk ő se válaszolna.

@26

Egyébként az megvan, hogy szerintem te mondtad nekem pár napja, hogy nem érted, mi baj lehet velem, mert jó társaságnak tűnök? :D Most nem találom azt a kérdést, szóval nem tudom összevetni a százalékodat, de a stílusod nagyon ismerős.

Amúgy az álláskeresést nem véletlenül írom, ott is hasonló sikereket érek el, és ott sem fogom fel, hogy vajon minek hirdetnek meg állásokat, ha arra nem veszik a fáradságot, hogy válaszoljanak. Nagyjából 20 helyre küldtem be az önéletrajzomat (a megye minden adminisztratív állását megpályáztam, meg beadtam a helyi újsághoz és egy nyelviskolához is), egyetlen elutasítással (amit pont az újság küldött, éppen róluk nem gondoltam volna, hogy hajlandók foglalkozni az emberekkel). Ha nagy cégről van szó, akkor meg különösen szomorú, ha ennyire képtelenek, merthogy:

-olyan helyre, ahova tényleg 1000+ jelentkező van, tuti nem egy HR-es van

-egy ekkora vállalat már csak a jó hírnevének megőrzése érdekében is jelezhetne, hogy aztán ne az forogjon közszájon, hogy mekkora proli bagázs

Egyébként emelem a kalapom, ha nem sikerült a lényeget leszűrnöd, talán nem is én vagyok a szánni való gyökér a sztoriban.

@27, 30

De ne hülyéskedjetek már... Nem kételkedek abban, amit írtok, de ez nekem hihetetlennek tűnik, hogy itt MINDENKI ekkora tajparaszt legyen. A BMW-s sztori pedig azt akarta szemléltetni, hogy az általánosításnak nem sok értelme van, mert ha jön egy normális, akkor azt is tapló nyomoroncként fogod kezelni.

(Egyébként valójában egy kerékpárúton történt az eset, ahol nekem volt elsőbbségem, a kocsi meg nem fehér volt, hanem fekete, csak túlzottan sztereotipikus lett volna, ha ezt írom.)

A stílusom pedig szándékosan számonkérő. Mert még mindig nem kaptam választ a kérdésemre, és igen, rohadtul irritáló, hogy levegőnek se néznek az emberek.

@28

Az észrevétel jogos, csak hát itt egy szó nem volt még kapcsolatról. Itt arról volt szó, hogy (most ezt komolyan le kell írnom megint?) nem egy spamrobot küldözgeti ezeket az üzeneteket, hanem egy ember. Mondjuk jó taktika, legközelebb ha valaki megkérdezi tőlem, hogy merre kell menni ide meg oda, ránézek, végigmérem, majd válasz nélkül megyek tovább. Mert nekem se kötelességem se segíteni neki, se válaszolnom, hiába szólt hozzám udvariasan.

Egyébként a kérdésedre válaszolva én 24 év magány és megvetés után már ennek is örülnék.

@29

Jó, azért ezek már megint a sztereotípiák, meg ha ezt komolyan írod, akkor csak fölösleges uszítás. Ugyanakkor nem a villáról, nem a Maseratiról, nem is a pálmafás utazásról van szó, hanem arról, hogy hogy néz ki az illető. Mert érted, tök logikus, hogy ha első pillanatra nem tetszik valaki, akkor az nem tudja elérni később se, hogy beleszeress. (Plot twist: de, egyik legnagyobb szerelmem nemhogy átlagos, hanem minden ismerősöm szerint legalább "csúnyácska" lány volt, aki később fogott meg azzal, hogy érti a humort, nem szereti az embereket és nagyon cuki a hangja. Mondjuk neki se kellettem, de abban az én hülyeségem is benne volt.)

Na jó, látom, teljesen parttalan a vita és itt senki nem érti, hogy mi a probléma azzal, ha rezzenéstelen arccal, előre zárt tekintettel megyünk el valaki mellett az utcán is, ha hozzánk szól, úgyhogy rövidre zárom.

@32

Fajin, végre valaki bevallotta legalább, hogy minden csak a külsőn múlik.

@33

Múltkor megkaptam pontosan azt, hogy "bocs, de nem vagy az esetem". Mondjuk nem értem, hogy akkor miért fogdosta a karomat és miért volt velem olyan jó arc a lány, de az most másodlagos. A lényeg, hogy nála legalább elismertem, hogy tisztességes ember, aki megmondta, hogy mi a baja velem. Értelemszerűen elköszöntem tőle, mert nekem semmi szükségem barátokra, de becsülettel váltunk el, nem gyerekes módon, duzzogva, nem válaszolva a másiknak. Nem is kérdezgettem, hogy miért nem, mert tisztában vagyok a külső adottságommal*. Sokkal jobb érzés volt, hogy embernek tekintett valaki.

*Azzal viszont nem vagyok tisztában, hogy ezen miért nem lát át senki, főleg, amikor már ismer és miért gondolja azt egyetlen nő is, hogy egy férfi csak színtiszta haverságból fog vele ismerkedni. Ő is úgy meglepődött, amikor megmondtam neki, hogy "amúgy a múltkori az randi volt".

@34

Ja, örülnék is, ha dolgoznék. Mint írtam, munkakeresésben is ugyanannyira vesznek emberszámba, mint társkeresésnél. Középiskola végzettséget kérnek mindenhova, én beadom diplomásként az önéletrajzomat, és nemhogy nem vesznek fel, hanem még vissza se írnak. Mondjuk ez annyiban más, hogy ezek az állások már vagy fél éve ki vannak osztva, csak gondolom, valamilyen támogatást kapnak az államtól(?) a cégek, ha előbb meghirdetik az állást. Vagy én nem tudom, de csak a protekcióra tudok gondolni, mert nagyon gyanús, hogy tíz helyről nulla visszajelzés jött. Azazhogy egy igen, 2 hónappal később, hogy "sajnáljuk, de most nem tudjuk alkalmazni".

Abban legalább igazad van, hogy szar az életem.

@35

"tényleg nem helytálló, hogy csak önmagukból kifordult, senkinek sem kellő nők ismerkednek neten"

Ez király, de én hol állítottam ezt és miért releváns? :)

@36

Iiiigen, egész biztosan a stílusom nem tetszik másoknak, ha még egy szót se szóltam, de már ki vagyok zárva.

@37

Elgondolkoztam. Bemásolom egy másik kérdésre adott válaszomat.

"Magamba néztem, és azt találtam, hogy én egy tök átlagos ember vagyok, átlagos intelligenciával, átlagos érdeklődéssel, átlagos hobbival, átlagos humorral (a fárasztó szóviccelés és a fekete humor átlagosnak számít, ugye?), nem átlagos világnézettel. Viszont átlagon jócskán aluli fejjel és testtel, így nem létezek a nők szemében. Meg hát átlagon aluli kommunikációs készséggel, de az egy pillanatig se zavart sose, nem akarok barátkozni senkivel úgyse.

Mivel minden lánynál bekerülök a barátzónába, így feltételezem, hogy nem a személyiségemmel van baj (azaz hát bekerülnék, ha nem a fentebbi állítás lenne érvényben). Akkor most hova nézzek még magamba?"

@38

És akkor már megint ott vagyunk, hogy profil megnézése és a stílus figyelembe vétele nélkül, csak a külső alapján döntünk. Ez azért nagy csalódás minden férfinek, mert minket úgy tanítanak kiskorunkban, hogy egy fiú, majd férfi legfőbb erénye nem a szépsége, és nem is az lesz a lényeges egész életünkben. Aztán jön a pofon az élettől, hogy a nők ezerszer jobban válogatnak pofa alapján, mint fordítva... Mondjuk az én helyzetemben ez a leveles dolog sem releváns infó, mert mindig odaírom a mailcímemet újabban, mint írtam.

***

Köszönöm a választ azoknak, akik nem rögtön személyeskedéssel indítottak. Előrébb nem lettem a válaszokkal, de legalább azt megtudtam, hogy a külsőmnek hála sose lesz senkim, mert egy puhos autistafejű szemüveges szart emberszámba se vesznek, legyenek bármilyen más erényei is. A klórgáz milyen gyorsan hat?

Szép napot!