Miért regisztrálnak olyan nők társkeresőre, akik nem válaszolnak a levélre?

Na akkor...

@8, 10, 11, 15, 17

Egyszer, amikor át akartam menni a zebrán, majdnem elgázolt egy fehér BMW-s. Azóta számomra mindenki egy semmirekellő, aki fehér BMW-vel jár és élből bunkó és elutasító vagyok mindegyikkel.

@9

Na oké, csak amikor SENKI nem válaszol, akkor már nem vigasztalnak az észérvek. Persze magukat minősítik az ilyenek, az tény, de ismételten: ez nem vigasztal.

@12

Hát... nem. Ha meg mégsem talál valaki élőben olyat, aki neki nem felel meg, akkor az egekben vannak az igényei. Kivéve az otthonülő antiszocokat, akik egyébként én keresek.

@14

Én is rettegek az emberektől és extrém introvertált vagyok. A "normális" kifejezés baromira sértő, legalábbis abból kiindulva, hogy egy rokkantra se mondod azt, nyomorék. Én viszont hirdetem magamat, mivel emberek közé nem akarok menni, de biológiai és lelki igényeim vannak (azazhogy csak lennének...) nekem is.

@16

Jó, erre magamtól is rájöttem, csak megint ott tartunk, hogy emberszámba kellene venni a másikat, ha már az a másik megtisztelt azzal, hogy rád szánt 5, 10, 30 vagy 90 percet az életéből.

@18-19-20

Hidd el, hogy nem én pontoztalak le. Gratulálok a sikeredhez, a magyarázatodat pedig ki kellene nyomtatnia minden "társkereső", de megkeresésekre nem válaszoló nőnek és a szekrényére ragasztania mindennapos olvasmánynak. Tökéletes, tízpontos írás. Nekem is van különben egy olyan érzésem, hogy az ilyen nők, akik válaszra se méltatnak, első levélben vagy egy pickup line-t, vagy egy instant Showder Klubot várnak, mert hát azzal mutatod meg, hogy milyen remek kommunikációs készségeid vannak, hogy a semmiről beszélsz beképzelt, nagymenő, valójában meg külső szemlélőként hallgatva a végtelenségig szirupos hangnemben.

A lepontozásról meg annyit, hogy amíg az én szakterületemen és érdeklődési területemen válaszolgattam, stabilan voltam 80% fölött. Amióta idejöttem és a témában bemutatom a magyar valóságot az átlagos vagy az alatti férfiak szemszögéből, ez egyből nem tetszik az embereknek (feltételezem, javarészt a nőknek), és azóta már 60% alatt van a szavahihetőségem. Szóval neked is azt tanácsolom, hogy ha továbbra is szeretnél itt válaszolni, akkor két fiókot tarts fenn az oldalon, hogy ne rombolják a jóakarók a megbízhatóságodat a hasznosabb témakörökre adott válaszaidnál is.

@21

Na, te voltál a második olyan válaszoló, akinél vissza kellett fognom magamat, hogy kulturált hangnemben tudjak reagálni. Gratulálok, pedig én aztán egy igazán halvérű ember vagyok.

Kezdeném azzal: mi az, hogy miért probléma? Fel nem tudom fogni, miért probléma az, ha egy álláshirdetésre jelentkezel és nem válaszolnak. Fel nem tudom fogni, miért probléma, ha eltöröd a bokádat az éjszakában és amikor hívnád a mentőt, hogy ne agonizálj az úttesten hajnalig, akkor nem veszik fel a telefont. Fel nem tudom fogni, miért probléma, ha elromlik a számítógéped és hívsz egy szervizt vagy szerelőt és szаrnak a fejedre.

De tudod mit? Én is megtehettem volna, hogy ignorállak és annyira se méltatlak, hogy embernek tekintselek - mert ha még nem esett volna le, itt arról van szó, hogy a vonal másik végén nem egy automatika van, hanem élő emberek, és mint emberek, választ várnak a levelükre. Ez nem a komment műfaja, amikor behánysz egy véleményt az éterbe, amihez annyi reményt fűzöl, hogy valaki elolvassa, aztán eltűnik a süllyesztőbe, hanem egy privát üzenet. Olyan emberek ülnek ott, mint amilyen te is vagy, csak annyi a különbség, hogy belőled az alapvető illem és kultúra (vagy intelligencia, döntsd el magadnak) hiányzik. A személyeskedés a provokatív hangnem velejárója, bocsi.

Emellett nekem most már baromira gyanús, hogy senkinek nem jövök be. Most komolyan? Ennyire ocsmány lenne a pofám? És még ha az is (amit kétlek, most hogy belenéztem a tükörbe, viccen kívül meglepődtem, én eddig rondábbnak láttam magamat), akkor hova tűnik ilyenkor hipp-hopp az az elv, hogy "az intelligencia szexi", meg hogy "nem minden a külső"?

Oké, jó. Tegyük fel, hogy nem vagyok egy helyi Rodriguez Ricardo López de la Rosa, a szívtipró izompacsirta szolibarna álomférfi. Azonban ezek a nők sem hasonlítanak... eh, egy pornószínésznő nevét akartam írni, de feltételezem, azt itt nem kéne, ugye? Lényeg a lényeg, az a csaj, akire ma írtam, a legkevésbé sem tetszett külsőre, sovány is, az arca is nőietlen, tényleg csak azért írtam rá, hogy "hátha". Egyrészről nem érdekel, mert hát nem tetszik (az adatlapjából meg semmi nem derül ki, szóval ő tényleg csak külső alapján lehetne szimpatikus). Másrészről éppen ezért háborít fel a dolog: ne hülyéskedjünk már, hogy még ő is válogathat?! Vagy az ilyen nők is a tízpontos álompalira vágynak?

@22

És amikor azt hinném, hogy az előző kollegina után teljesen lenyugodhatok, jön egy újabb troll. Te legalább nem voltál annyira bicskanyitogató, mint a 21-es sorszámú netvándor, csak éppen nem olvastad el a #2-es számú hozzászólásomat.

Nálad egyedül a második mondatra reagálnék. Az mennyivel különb, hogy egy nő konkrétan... de várjál, tudod mit, bemásolom a bemutatkozásának vonatkozó részét! Kedves F****, ha magadra ismertél, akkor szia, nem véletlen kerültél a szégyenfalra! :)

"Szeretnék megismerni egy magas, vidám férfit, és majd meglátjuk, hogy alakul."

Mivel kezdi rögtön egyből a csaj? Hogy neki bizony nem jó akárki, neki MAGAS férfi kell! Rendben, ezt tudjuk, egyébként nekem is feltételem, hogy a csaj alacsonyabb legyen nálam. Ilyen pofátlanul és nyíltan egy külsőséggel indítani viszont teljesen korrekt dolog? Nos míg én belső szűrővel rendelkezek, ő tökéletes példa a felszínességnek (omfg, most használom életemben először ezt a szót szerintem). Ja igen, hogy egy nőnek lehetnek elvárásai, míg egy férfi azt sem teheti meg, hogy lélekben hozzá illő partnert akarjon, és a külső másodlagos legyen. Ezt mindig elfelejtem, francba is már!

Persze oké, azt is írhattam volna elvárások közé, hogy 155 centi legyen, 40 kiló, C-s mellel, nagyjából fenékig érő sötétbarna hajjal, szemüveggel, mert nálam kábé valóban ez lenne külsőre az álom, de hát akkor le lettem volna ugatva... meg különben sem ez nekem a lényeg, az meg hadd legyen már az én magánügyem, hogy privát perceimben milyen fantáziáim vannak (jó, egészen eddig az én magánügyem volt, most már mindenki tudja). Így inkább leírtam azt, hogy milyen jellemvonású lányok érdekelnek, mivel egy pörgős társasági életet élő személlyel nem tudnánk mit kezdeni egymással, hiszen nekem már attól gyomorgörcsöm van, ha kettőnél több ismeretlen emberrel kell egy légtérben lennem. Nem, nekem fityisz jár legfeljebb meg fäszkorbács, mert valamibe bele kellett kötni. Örüljek annak, hogy egyáltalán ráírhatok valakire válasz nélkül, nemhogy még elképzeléseim legyen arról, hogy kiket keresek.

***

Ismét ott tartok, hogy egyetlen kattintás választott el attól, hogy belinkeljem az általam megkeresett nők profiljait, aminek különben semmiféle jogi akadálya nem lenne, csak bennem néha van annyi gerinc, hogy emberként kezeljem embertársaimat. Értem én, hogy akkor is rám lenne kontrázva, mert ismerem már az itteni mentalitást, tehát megkapnám azt, hogy "óóóóóóó lááááátom már, láááátom te kis huncut, hát nem-e tán neked is a legszebbek kellenek ejj?", olyan nőknél, akik mondjuk átlagosak, vagy akár az alattiak, de na.