Volt már veletek vagy ismerőseitekkel olyan, hogy ilyen típusú emberek találtak egymásra?

Nem írtam olyat, hogy nagyon bejön, vagy hogy ez lenne az én ideálom. Arról van szó, hogy a lány fontosnak tartja a megjelenését, sokat foglalkozik vele, a haj- és arcápolással, sminkkel, a ruháival, kiegészítőkkel.

A visszahúzódó, félénk srác is járhat edzeni (nem koksszal, meg tömegnövelővel), öltözködhet normálisan, foglalkozhat az arcával (borosta vagy szakáll fazon), hajával. Tehát ha a lány elvárásai hasonlók, ami a külső fontosságát illeti, az nem akadályoz semmit.

Értem, akkor az első 8 válaszoló nem találkozott még ilyen párral.

Még 2013-ban dolgoztam diákként egy irodában, és jött egy hasonló megjelenésű lány hozzánk. Ő sem volt sovány, de nőiesen öltözködött, sminkelt, és fekete, egyenes, hosszú haja volt, tetoválásai is voltak. Úgy vettem észre, mintha szimpatikus lennék, neki, de mindketten egy többéves kapcsolatban voltunk, szóval nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Télen én szakítottam, ő pedig otthagyta az irodát. 2014 tavaszán felvettem Facebookra , és elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy tényleg bírt engem, viszont ő még benne volt a kapcsolatában, tehát nem léptünk át egy bizonyos határt, nem is találkoztunk, a beszélgetés is abbamaradt. Időközben nekem lett másik barátnőm akivel összeköltöztem, meg a lánynak is lett később egy új kapcsolata, nem beszéltünk.

Előző télen én kiírtam egy hosszan kifejtett véleményt egy közéleti témáról az idővonalamra. Ő hozzászólt, egyetértett, aztán rámírt Messengeren is, elkezdtünk beszélgetni, most először úgy, hogy egyikőnk sincs kapcsolatban. Hamar megbeszéltünk egy találkozót, átjött, történt, ami történt, évek óta kívántuk már egymást. Átbeszélgettük az éjszakát, sokat lelkiztünk is, meg átbeszéltük, kivel mi történt az elmúlt két évben. Jó volt vele, de nem voltam szerelmes, ráadásul ismerkedtem egy másik lánnyal is, akivel akkor még nem találkoztam ugyan, de online szinte éjjel-nappal beszéltünk, és úgy éreztem, vele több közös van bennem.

Néhány napra rá ismét találkoztunk, főzött nekem, elhozta egy dobozban. Nagyon kínos volt, mert én pedig azért mentem, hogy visszautasítsam, megbeszéltem vele, hogy nagyon tetszik, de nem érezném magam érzelmileg biztonságban mellette, úgy meg egyelőre nincs értelme komolyabban venni ezt a dolgot. Nagyon kivolt, nem sírt, nem hisztizett, de nagyon látszott rajta, hogy fájt neki. Nem a tudat, hogy egy vékony, szemüveges, villamossal közlekedő srác visszautasítja, hanem hogy nem érezte elégnek magát, hiszen ő komolyat szeretett volna tőlem.

Két évvel azelőtt ő maradt benne egy - egyébként borzalmas - kapcsolatban, akkor pedig én utasítottam vissza. Nagyon hosszan megcsókoltuk egymást, és úgy búcsúztunk el, hogy "hát, akkor két év múlva".

Egy már eltelt. Azóta is történt egy s más, de a lényeges része az ez.

A búcsúzás óta nem beszéltünk egymással, úgy értettem, vele is velem is történt sokminden.

Azért arra nem számítottam, hogy ennyire egyedi eset vagyok. Legalább az első két oldalon gondoltam, hogy írtok valami hasonló sztorit.