Ismerkedéskor a nőknek miért az majdnem a legelső kérdésük, hogy mivel foglalkozok?

Írtam egy kollégámról, aki beleragadt egy olyan munkába, ahol alacsony a jövedelem. Írtam azt is, hogy az ő esetében nem az a zavaró, hogy mit dolgozik vagy mennyit keres, hanem hogy ő ezzel a szinttel elégedett, és észre sem veszi, hogy amennyiben magára marad, ha bármi történik a szüleivel, akkor bajban lesz anyagilag. Nincs benne semmi ambíció, hogy jobbat érjen el, pedig szerintem a képessége meglenne, nem látja be, hogy magának árt a legtöbbet azzal, ha ezzel megelégszik és itt leragad.

Én máris továbbléptem, mert amióta hozzászóltam ehhez a topichoz, megkerestek egy jobb helyről, és elfogadtam az ajánlatot. Én magam részéről mindig arra törekedtem, hogy elérjem azt, hogy ne kelljen tartósan másokra támaszkodnom legalább az alap kiadásaim fedezése kapcsán, főleg a szüleimre ne kelljen támaszkodnom, akik nem lesznek fiatalabbak, öregednek, egyikük már nyugdíjas, a másikuk pedig pár év múlva lesz az. Az utolsó életben maradt nagyszülőm így is segítségre szorul (bár nem szívesen fogadja el).

Nézem az anyagiakat is? Nézem, persze, mert pénzből élünk, és nem akarok eltartani egy élősködőt, vagy egy céltalan embert, aki megelégszik minimálbérrel, amiből nem tudna megélni, ha egyedül élne, de hogy ki mennyi pénzt kap, az nem csak azon múlik, hogy mit dolgozik, sokkal inkább azon, hogy hol. Van tapasztalatom ebben is, mert épp elég cégnél dolgoztam, hogy erre is legyen rálátásom, elég nagy a szórás, és még attól sem függ, hogy egy cég multi vagy sem.

Egyébként olyan rokonom is van, aki csak keveset beszélhet a munkájáról, mert a munka jellege olyan, hogy szigorú titoktartást követel meg, de amennyit elmondhat, abból azért bárki megérti, mit csinál, ha szóba kerül egy beszélgetés során, nem muszáj részletezni. Ha valaki nagyon titkolózik a munkájáról, az gyanús, hogy veszélyes, felelőtlenség, nem valódi munka, erkölcstelen, illegális, szóval valami miatt problémás lehet.

Egyébként sokat elmond az emberről, hogyan beszél a munkájáról és hogyan kezeli azt a helyzetet, amikor tulajdonképpen rossz munkája van, illetve alacsony a jövedelme.

65-ös, itt lóg ki a lóláb : "Az, hogy szeretjük a munkánkat, nem jelenti, hogy akkor is csinálnánk, ha nem fizetnének" Tehát azért jársz be , mert fizetnek érte,a többi az meseszöveg píszíduma mellé.

Másrészt megint egyszerű matek: Jó zsíros semmittevő állások nagyon korlátozottak . Oda hiába kapar észvesztve a lakosság munkaképes hányada, egyszerűen nincs hely bekerülni. Tehát van kb 10 % 'herevere dőlalé én vagyok a góré' állás ahol elmondhatja az illető hogy tényleg szereti, a többi az csak kényszer a pénzért.

És akkor ennek a 90%-nak vagyis csak a férfi lakosságnak ,kell azt hazudnia ,hogy szereti a munkáját, hogy egy jöttment némber elismerően bólogasson rá és szemében megjelenjen a dollárjel mint Dagobertbácsinak? Mert ugye a nőnek ,ha unottan lárvapofával egész nap fészbukkozó butikeladó is, akad 10 udvarlója aki letojja hogy nem keres csak 80 ezret.De munkanélküli csajok is ha nem rondábbak a banyánál, azonnal kapnak maguk mellé pasit,aki nem firtatja hogy demiééért?

Ilyenkor szokták írni hogy az őszinteség a legfontosabb a nőknek...Lófaxt. Az ügyes hazudozás a lényeg a nagy kamu duma,mert az őszinteség fáj.

Szóval kérdező ,ha olyan helyen dolgozol ami nem 'menő' a mai nőstényeknek, akkor kamuzz be valamit hogy most gyűjtesz egy 'startup'cég beindítására (baromi menő pénzszagú szó manapság, lehullik a bugyijuk egyből)de nem beszélhetsz róla sokat mert ez annyira egyedi ötlet stb.Keverd bele pl az informatikát is hogy azzal kapcsolatos az is pénzszagú nekik. Aztán meglesz a napi betevőd. Ott kell átverni a nőket ahol lehet hiszen ők igénylik szeretik ezt.

Vagy egyszerűen csak voltak olyan munkáim, ahol jó volt a társaság, és jó volt köztük lenni. :-) Tudod, nem törvényszerű, hogy utáljuk a munkánkat. Volt, amit én is utáltam, de nem mindet.

Én mellesleg betegnek sem vagyok az orvosok álma, szerencsére ritkán vagyok beteg. :-)