Ismerkedéskor a nőknek miért az majdnem a legelső kérdésük, hogy mivel foglalkozok?

"De ki a rák akar a munkáról beszèlni a szabadidejèben??? Senki. Örül a többsèg, ha èpp nem kell bentlenni..."

Nekem pl. ez mondat totál unszimpatikus. Ilyenek miatt kérdezzük.

De amúgy ez ilyen kulturálisan hagyományozódó kérdés is. Olyan, mint amikor bemutatnak neked valakit, akkor is sokszor ezt kérdezed, nem azért, mert össze akarsz vele jönni, sőt,lehet veled egynemű is, de az emberek megkérdezik. Unokatesóm karácsonyi összejövetelen bemutatta a barátnőjét, tőle is ezt kérdezték. Kell valami, amin el lehet indulni. Mégis mit kérdezzek egy vadidegentől? Számomra az ilyen okostónik visszataszítók, akik első randin frappánsnak érzik magukat, ha kapásból Gadamerről beszélgetünk, de még azt se tudják, hány éves vagyok.

"De ki a rák akar a munkáról beszèlni a szabadidejèben??? Senki. Örül a többsèg, ha èpp nem kell bentlenni..."

En peldaul akarok, mert szeretem. Tenyleg az ember eletenek nagyreszet a munkaja teszi ki es hatarozza meg, nem tudok elkepzelni kapcsolatot egy olyan emberrel, akinek a nap 8 oraja egy sotet folt, tabu tema.

Ilyen az életünk, anyagias és le van szűkítve az emberek felfogása a külsőre, a pénzre és a jellemre.

Akinek jó állása van és jól néz ki és kiegyensúlyozott az nem fog szakmunkás, tescoban akciós kaján és ruhán szocializálódott emberrel foglalkozni, még ha emberileg be is jönne neki, ami ki se derül számára, mert csak azt lássa, hogy szerény körülmények közt él, nem vmi vonzó külsejű, mármint születésileg, nem igényességben.

Még egy átlagos a társadalom alsó közép rétegének is az a fontos ha össze akar állni vkivel, hogy mi az állásod, mennyit tudsz magadra és a párodra áldozni?

Ha lúzer vagy akkor szinte senki nem fog leállni, mert mindenki szinte (de nem mindenki) menő akar lenni, ahhoz pedig menő állás kell, vagy pénzes szülői megtámogatás.

"De ki a rák akar a munkáról beszèlni a szabadidejèben"

Ööö... mondjuk, aki szereti a szakterületét? :)

Egyébként tök érdekes, hogy a másik mivel foglalkozik, mi az érdeklődési köre, milyen tervei vannak, milyen a hozzáállása a dolgokhoz. Sok mindent le lehet szűrni abból, ahogy valaki a munkájáról beszél.

Mert a válaszból tudnak következtetni, van elképzelésük.. Ha férfi azt válaszolja hogy pl Ő egy informaitkai fejlesztő cég főnöke, vagy divat tervező cég főnöke, egyből az jön le ebből a nőnek hogy huhh akkor milyen életminőség körülmény között élhet, milyen tekintélye lehet, milyen sok ismerőse, milyen népszerü., mennyi pénze lehet, biztos van benne egy halom Plusz töltet tulajdonság.

Ha viszont a férfi azt válaszolja hogy hát ő pék, villanyszerelő, eladó egy szakboltban. Akkor arra az jön le a nőnek hogy háát az tiszta uncsi lehet, nincs benne semmi, meg mindenki ilyet csinál, átlagos.. Nincs benne semmi plusz.

Csak ennyit jelent az a kérdés hogy Mivel foglalkozik

#47

Nehéz elképzelni, hogy valaki szereti a munkáját. Kivéve, ha otthonról is végezhető, mert az tényleg jó.

A munkában a legrosszabb a bejárás meg a szemét kollégák idegesítő bájcsevelygése, jópofizása. (Prolibb szakmákban bunkulása, káromkodásai). Ha végig kell szorongani a 8 órát az nagyon nem jó. És én mindig ezt éreztem...

Maradt az itthonról is végzhető. Nem jár érte annyi, de legalább nincs szorongás.