Lányok őszintén ti miért nem jönnétek össze egy olyan pasival aki nagyon szomorú, boldogtalan, nem gondoltok bele abba, hogy mellettetek boldogabb lesz?

Nem jönnék össze ilyen emberrel, mert szerintem nagyon egészségtelen, ha valakinek egy ember a boldogságforrása, rá teszi fel az egész életét. Ráadásul az ilyen emberek tapasztalataim szerint éppen emiatt betegesen féltékenyek, és birtoklási mániával küzdenek, ami nekem nagyon nem fér bele egy párkapcsolatba, így egyértelműen kizárva, hogy kapcsolatot létesítsek velük.

Egyébként igen, valóban egy jó párkapcsolat boldogabbá teszi az embert, de én pl. lassan egy éve egyedül vagyok, mégis boldog és motivált vagyok, és sok ilyen embert ismerek magamon kívül, szóval azért ne tegyünk úgy, mintha az ember nem lehetne boldog egyedül is.

Először magad kell ANNYIRA rendbe tenni, hogy képes legyél kapcsolatra. Akkor már egy normális ember leszel, akinek lehet párja.

MOST még nem vagy az.

'Lányok őszintén ti miért nem jönnétek össze egy olyan pasival aki nagyon szomorú, boldogtalan, nem gondoltok bele abba, hogy mellettetek boldogabb lesz?'

Őőő és az nem baj, hogy a lány meg szenvedni fog mellette? A lényeg, hogy a fiú boldogabb lesz. Hát kedves vagy. Egyik lánynak sem kötelező csak azért veled lenni, hogy te boldogabb lehess. Nem jószolgálat senki. Én személy szerint nem vágyok arra, hogy valaki tőlem függjön, de ha vágynék, akkor vennék egy kiskutyát vagy szülnék gyereket. A pasi nem emiatt kell. Ha depressziós vagy, akkor húzzál a pszichológushoz. Ja hogy dolgozni már nincs kedved a problémán, mi?

Azt várni, hogy egy párkapcsolattól majd hirtelen a boldogtalanságod oka megszűnik (mert ha a párkapcsolat hiánya a boldogtalanságod feltétlen oka, az már régen rossz), legalább olyan butaság, mint az, hogy egyesek gyereket szülnek egy rossz házasságba, hogy ezzel mentsék meg azt.

Ha az ember feltalálja magát, vannak hobbijai, életcéljai (életcéljai miért csak párkapcsolatban lennének valakinek?!), azáltal kiegyensúlyozott és boldog lesz, ami alapvető feltétele, hogy egy működőképes párkapcsolata legyen.

Lehet tévedek de jól gondolom hogy még soha nem volt kapcsolatod kérdező? A kapcsolatok sem rózsaszín cukormázas unikornisos csodák. Igen egy jó kapcsolat építi az embert de csak akkor ha mindkét fél tud bedobni a közösbe. Te mit tudnál a közösbe tenni a negatív gondolataidon és fájdalmaidon kívül? És mi történne mikor jönnek a nehézségek? Mikor megesik az első vita vagy mikor elszürkülnek a mindennapok? Egy gyenge ember gyenge marad kapcsolatban is és gyengíti a párját. Amíg nem próbáltad nem tudhatod. Egy negatív ember még barátnak is nehéz eset hát még kapcsolatban.

Azzal nem vitatkozom hogy neked segítene de az tény hogy a másikat könnyen tönkretehetnéd lelkileg és ezt senki nem vállalja szívesen.

Múltkor olvastam erre egy jó hasonlatot itt az oldalon. Ha van egy csomag cukorkád és egy része mérgező akkor belemarkolsz és tömöd magadba vagy bizalmatlan leszel minden falattal?

Ami pedig a ársas lény dolgot illeti. A kutya is társas lény mégsem az alapján viszünk neki haza társat hogy a futtatón kibe "szeret" bele. Az hogy társas lény nem azt jelenti illetve nem csak azt hogy párra vágyik hanem hogy a fajtársai közelségére elismerésére szeretetére. Nem a párkapcsolat körül forog az élet. Mi történik ha a lány szakít veled vagy elüti a busz? Nem építheted egy emberre az életed mert nem egészséges.

Na figyelj, Kedves Kérdező, mert leírom az én esetemet, amit különleges dolog, mert nem szoktam kérdésekre válaszolni, inkább olvasni jövök fel, de úgy érzem most muszáj írnom. Eddig egy komoly kapcsolatom volt, az két évig tartott, kicsivel több mint fél éve lett vége, azóta a volt barátomnak több új barátnője is volt. Én a szakítás után bedepresszióztam, aztán viszonylag hamar ki is jöttem belőle, hála a sok bulinak. Most szeptemberben kezdtem az egyetemet és azt vettem észre, hogy mindenkinek (majdnem) van barátja/barátnője. Na akkor akartam minden áron én is, szomorú voltam és depis, amiért egyedül vagyok és nincs aki motivál. Ráadásul egyedül lakok, ezért mindig azon képzelegtem milyen jó lenne valakihez hazajönni, meg most kimenni a karácsonyi vásárra stb.. Aztán sok beszélgetés után a barátnőmmel rájöttem, hogy az embernek nincs szüksége ahoz párkapcsolatra ahoz, hogy boldog legyen. Én boldog lettem. Van egy lakásom, egyetemre járok, sokat járok szórakozni, vannak barátaim, minden rendben a családommal, gyakran foglalkozom a hobbimmal, jól sikerültek a ZH-im stb stb. Rengeteg dolog van amiért érdemes boldognak lenni és ezek nem múló dolgok, illetve ebben vannak társas kapcsolatok is. Nem kell pár, először tanulj meg egyedül boldognak lenni, mert itt vagyok rá én az elő példa, hogy lehetséges. Abszolút, csak akarni kell.

És hogy a kérdésedre is válaszoljak. Egy búval bélelt emberre nem figyel fel senki, mosolyogni kell, dolgozni a kisugárzáson. Én is például gyakran vagyok egyedül az egyetemen, órákon is, de ettől még nem leszek szomorúbb, mert ha az emberek boldognak látnak szívesebben mennek oda hozzád, nyitnak feléd. Legyen az fiú vagy lány.

Ja és mellesleg én nem örülnék ha a páromat (ha lenne) csak és kizárólag én tenném boldoggá. Engem is van ami boldoggá tesz, hobbi, barátok, akkor legyen neki is ilyen.

19/L