Lányok őszintén ti miért nem jönnétek össze egy olyan pasival aki nagyon szomorú, boldogtalan, nem gondoltok bele abba, hogy mellettetek boldogabb lesz?

"Párkapcsolatban magától jön a boldogság"

Hatalmas tévedés...egy ideig lehet,hogy magával jön,aztán kőkeményen küzdeni kell,hogy az meg is maradjon!

Éppen ezért ameddig saját magadat nem tudod rendbe tenni,addig nem várhatod el ezt mástól sem.

Nekem belefér a világképembe, ha valakinek rossz kedve van, szomorú valami miatt, ilyesmi, sőt, nem mondom, hogy senki sem lehet boldogtalan, de boldogtalan ember mellett én is az leszek- empátiáról hallottál-, az meg nem sokat segít senkinek, ha egymás vállára borulva sírunk nap nap után.

Szívesebben töltünk időt jókedvű, vidám emberek társaságában, mint szomorkodó, depresszív emberek mellett. Tök mindegy, miért bánatos, az és kész, ez a jelen hangulatát elég erőteljesen befolyásolja, az meg a hozzám való viszonyulását és az én reakcióimat is. Egy savanyú ábrázatú embert előbb kerülök el, minthogy megismerjem, mert én nem szeretek szomorú lenni, ha meg megértem a bánatait, akkor meg igenis szomorú leszek. Ezt a helyzetet pedig igenis kerülöm. Bocs.

Az meg, akinek én vagyok az egyedüli boldogságforrása, az nem egy kiegyensúlyozott, egészséges kapcsolat. Őszintén szólva, én ezért nem jönnék össze valakivel- mert az egy dolog, hogy valamelyik rokona halálán bánkódik, azzal sem tudok mit kezdeni, de ha azon kívül legalább vannak barátai, hobbija, jó munkája, BÁRMI, amiben az örömét leli, akkor rajtam sokkal kisebb felelősség van, sokkal kisebb terhet ró rám, mintha csak és kizárólag tőlem várja a boldogságot- egyébként, tapasztalataim szerint, az ilyen emberek azok, akik végül kapcsolatfüggők lesznek, illetve ha esetleg én ki akarnék lépni a kapcsolatból, akkor jön az érzelmi manipuláció, a "ha elhagysz, akkor megölöm magam" és hasonló fenyegetések, mert érted, én vagyok az egyetlen boldogság az életében. A-a, köszi, én ebből nem kérek. És ez nem szélsőséges példa. Legyél boldog egyedül is, akkor lehetsz boldog párban is. Ne külső tényezőktől tedd függővé a boldogságod, mert azok mind múlékonyak, változnak, de te mindig megmaradsz magadnak.

Igen az ember társas lény,de ezt nem csak a párkapcsolat fedi le...vannak munkatársak,osztálytársak,barátok,haverok,család.

Azért mert épp nincsen párkapcsolatod nem kell boldogtalannak lenni basszus.

Abban igazad van h me g kell ismerni a másikat, de ha a másik x ideig csak a jo oldalát mutatja, a szimpatikusat, az nem jo. Hazugságra épül a kapcsolat, és kellemetlen, ha már egyutt lakáskor jössz rá, hogy a párod egy savanyu mindenbe belekötö ember, akinek sokszor élni nincs kedve.

És hirtelen nem érted, hová tunt az ember akibe beleszerettél.

Az az ember soha nem is létezett, csak egy maszkot viselo hazug volt, akirol lehullt az álarc és a valoság meg sem közeliti azt akinek mutatta magát.

"Párkapcsolatban magától jön a boldogság"

Ez nem igaz. És az sem, hogy megváltoznál, legfeljebb egy rövid ideig.

Aki szomorú és boldogtalan, annak nincsenek céljai, érdeklődési köre, motivációja stb. Köszönöm, de inkább kihagyom.

Előbb rakj rendet magadban.

Igen, az ember társas lény, de ez nem csak a párodat jelenti.