Azokat kérdezem, akik értelmes férfinak mondják magukat, még sincs barátnőjük. Nekem ezt honnan kéne tudnom?

Nem olvastam végig a válaszokat. :D

Én egy általad körülírt srác vagy az életben laza, mégis elég zárkózott, igazán csak nagyon ritkán mutatom meg milyen is vagyok még ha az emberek nagyon nyitottnak is gondolnak. 21 vagyok most, kiskoromban családiproblémák stb. Kis önbizalommal rendelkeztem mindig ezt tudom magamról sok mindent átéltem sajnos, ami nem rajtam múlott. Valahogy feleslegesnek tartom azt, h hencegjek az eddig elért dolgaimmal, a hobbim a kertészkedés nem hallottál mèg senkit, h húú de jó, szeret a kertben lenni, mivel nagy általánosságban unalmasnak tartják, de amikor pl. A barátaim meglátják, h mit csinálok vagy mit hozok létre,"aztaaa" ezzel az a gond, h nem fogok elkwzdeni erről beszélni, mert kevesen kíváncsiak erre :D untatva meg nem lehet felszedni egy csajt sem. Szeretem az embereket megfigyelni, eltünődni, amit mondanak, ha valaki beszélgetni akar velem egy buliban, bármiről el tudunk, de a felesleges locsifecsit nem szeretem, annak ellenére, amit leírtam impulzív embernek tartanak,és meglepődnek, h jófej vagyok, ha valaki elkezd beszélgetni velem, de valahogy igazán megnyílni nem tudok soha ... egyébként egyetértek veled, de sajnos a mai világban, nincs türelem, igény arra, h a másikat megismerjük, ha nem "rögtön azonnal" akkor már veszett ügy a dolog

A #40-es vagyok. Elolvastam az egészet, csak megpróbáltam rá rövid választ adni, de akkor leírom kicsit hosszabban: Az emberek túlnyomó többségénél igenis a külső a fontos, bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatják (tisztelet a kivételnek). Ha egy férfi a külső jegyei alapján nem tűnik szimpatikusnak (az alkata, arca, gesztusai, hangja alapján), akkor nem fogsz érdeklődni a belső értékei iránt. Vagy pl. a Te véleményed megváltozik attól, ha kiderül róla, hogy érdekli az atomfizika, űrutazás, kertészet, vagy esetleg szeret könyveket olvasni? Ugye, hogy nem? Az ilyen emberek rengeteg visszautasítást kapnak, ráadásul nem is a legkorrektebb módon. Gondolok itt arra, hogy pl. netes ismerkedésnél egészen addig rendben van minden, amíg nem jön el az a pillanat, hogy "küldj magadról egy képet". Nyilván van olyan, hogy a kép alapján nem jön be az illető, természetesen ez nem a Te hibád. Az viszont már igen, ha nem jól reagálod le a helyzetet. A helyes megoldás itt az lenne, hogy: "Ne haragudj, de a képek alapján nem jössz be", vagy "nem ilyen partnert keresek". Ezt sem túl jó hallani, de legalább korrekt. Ezzel szemben a legtöbb esetben azt kapjuk, hogy egyszerűen eltűntök, többé nem válaszoltok az üzenetekre, a telefont sem veszitek fel. Ezzel lényegében még annyira sem méltattok, hogy igazat mondjatok. A sokadik ilyen után pedig lehet, hogy belefutunk egy olyan lányba, aki valóban érdeklődik irántunk, esetleg még külsőre is bejövünk neki, viszont benne meg már nem tudunk megbízni a korábbi rossz tapasztalatok alapján.

Viszont itt a gyakorin sok hasonló kérdés van, amiből kiderül, hogy ez a nők-férfiak között oda-vissza érvényes. Szerintem ha korrektebbek lennénk egymással, sok ilyen esetet el lehetne kerülni.

Csak az első pár oldalba olvastam bele. Ott hangzottak el olyan megjegyzesések, h teszem azt az extrovertált emberek jól boldogulnak az életben, az introvertaltság meg nem normális. Egyrészt egyik állítás sem igaz. Másrészt nem léteznek kizárólag extrovertált, és kizárólag introvertált emberek sem Inkább extrovertált, ill. inkább introvertáltak viszont igen. És mindkettő 'normális'. Ugyancsak létezik extrovertált lúzer hajléktalan, éppúgy, mint introvertált miniszterelnok (lsd Medgyesi Péter)

Ennyit erről a témáról.

A sikertelen, önbizalomhiányos férfiak kontra ignoráló nők tematikához:

Srácok, butaság a nőktől várni a lelki megnyugvást Egészen egyszerűen azért, mert ezt ők szeretnék a férfitól megkapni. Nem akkor ismernek magukra, amikor beletoljatok az arcukba, hogy felszinesek, hanem akkor, amikor elolvassák a lelkizős litániát, egy pasitól. Szembesülnek azzal, mennyire szánalmas (mert az) ez a módi, és dühösek lesznek. Azt is elmondom, miért szánalmas: Egészen egyszerűen azért, mert a lelki egyensúly, az önbizalom, a határozottság és egyéb pozitív tulajdonságok nem füghetnek kizárólagosan attól, hogy a másik nem tagjai hogyan viszonyulnak hozzád. Hiszen neked saját jogon kell lenned valakinek, nem pedig annak az embernek, akinek van (vagy nincs) csaja, illetve pasija.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az a férfi, aki 'saját jogon' valaki (tisztaban van az értékeivel) annak előbb utóbb lesz csaja. Legyen az akár extro vagy introvertalt is.

Szóval rossz irányba vezet az a gondolatmenet, hogy 'azert nincs csajom, mert a nagypofájú muki kell a nőknek'

A jó irány inkább az lenne, ha nem méregetnéd magad nagypofájú mukikhoz, csak azért mert nekik van csajuk, mert értelemszerűen alulmaradsz a saját fejedben is (hiszen szerinted is jobb nalad, mert elert olyasmit, amit te nem ezzel meg is zavarad a saját önértékelésed) Cserébe viszont igyekszel olyan ringben megmérkőzni, ahol végre saját jogon lehetsz valaki. Munka, tanulás,hobbi stb. A csajozás legyen a sokadlagos 'probléma'

Ja és mókás volt az egyik válaszoló nő, aki 'elpanaszolta' hogy ő 3 alkalommal is próbált segíteni a 'csatákban elesett' férfitársaimon, de mindegyik beleszeretett.:-)

Felvágós...