Azokat kérdezem, akik értelmes férfinak mondják magukat, még sincs barátnőjük. Nekem ezt honnan kéne tudnom?

Ezek az emberek általában már sokat csalódtak nem csak barátnőben , lányokban nőkben, hanem barátokban és családtagokban is.

És már nincs bizalmuk az emberek felé.

ÉS nem is hibáztat érte senki :)

Miért veszed magadra?

Ilyen az élet van akinél betelik a pohár és tele lesz a töke minden nővel, vagy akár a nőnek minden férfival.

Nem minden embernek alakul úgy az élete ahogyan azt szeretné, nem minden ember éli le úgy az életét ahogyan azt akarja, mert ilyen szar a világ.

Az, hogy esetleg néhány ember ide feltéved és itt önti ki a lelkét vagy tölti ki a dühét azon nem kell csodálkozni, valahol muszáj.

Nem egészen értem a kérdést, de azért meg próbálok válaszolni.

Ha arra vagy kíváncsi, hogy kreatív-e az illető, ahhoz jól meg kell ismerned. Ha valakinek nincs barátnője, lehet azért mert tényleg nem tesz érte sokat (én ilyen voltam 20 éves koromig), de van, hogy egy férfi tényleg szeretne ismerkedni, de nem mindig kap esélyt, mert a külső, vagy valami egyéb probléma miatt elutasítják, esetleg barátság kialakulhat, akkor azért fény derül a képességeire.

Én még a nyáron próbálkoztam itt társkeresés céljából ismerkedni, és amíg nem fedtem fel a külsőm, jól is alakult, utána viszont leléptek, vagy egyre kevesebbet érdeklődtek, így aligha derülne ki a kreativitásom.

Ha már a kreativitást nézzük, én végül is annak tartom magam, csak nekem annyira speciális hobbijaim vannak, amit az emberek 99%-a hidegen hagyna, a nőket meg főleg, így ha lenne barátnőm, mindenképp új dolgokba kell kezdenem, de ezen a téren nyitott vagyok, szóval ez nem lenne gond.

Nem kötekedni akarok, de te pl. beszámolsz a családtagjaidnak, barátaidnak stb., hogy éppen milyen könyvet olvasol? Vagy hányan tudják a környezetedben, hogy most éppen filozófiai előadásokra vagy fafaragó szakkörre jársz? Az, hogy valaki introvertált, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem jár sehová, vagy nem nagyszájú, sok olyan ismerősöm van (lányok is), akik látszólag a társaság középpontjai, mégis vannak problémáik, és nem szívesen nyílnak meg, nem adják ki magukat. De ha már amúgy is az egyenrangúság korát éljük, a nők is nyugodtan kezdeményezhetnének beszélgetést, csak sokan még mindig a férfiak dolgának tartják ezt. Az introvertált férfiak is megismerhetőek, csak a nők rendszerint nem szánnak erre időt és energiát, valóban a nagyszájú, népszerű fiúk a menők. Pl. én is visszahúzódó voltam, bár kimagasló hobbikat sosem tudtam a magaménak mondani, de valahogy nem igazán akartak megismerni, pedig végigjártam az oktatás minden lépcsőfokát, időnként közösségben is voltam, dolgoztam is, kezdeményeztem is, de hozzám nem nagyon jött oda senki, hogy kíváncsi lenne az értékeimre. Könyv is gyakran volt/van a kezemben, mégse kérdezi senki, hogy mit olvasok, én meg senkire nem fogom rátukmálni, hogy "helló, éppen egy politikatudományi művet olvasok, csak gondoltam, szólok, hátha kíváncsi vagy". Gimiben is ki volt a fszagyerek? A nagyhangú, más iskolákból kicsapott, a csajokat fogdosó csávó, én meg hiába voltam jó tanuló (oké, tudom, ez nem érték, meg erre nem kell felfigyelni), hiába voltam normális, de csendes, senkit nem érdekelt. Azt hiszem te fordítva gondolkodsz, és azt várod el, hogy mindenki zengje be mindenkinek, hogy én most ezt olvasom, én most ilyen rendezvényre megyek, holott ha valakit érdekel a másik, akkor rá fog kérdezni a dolgaira. Én pl. utazás közben is simán megkérdeztem, hogy mit olvas az illető, mert érdekelt, te viszont - nekem legalábbis úgy tűnik - a másik félre akarod hárítani a legfontosabb dolgokat, hogy neked már ne is legyen feladatod, pedig nem értem, hogy ha te kíváncsi vagy egy számodra szimpatikus illetőre, akkor miért nem kezdeményezel te, neked kellene kimutatnod az érdeklődésedet, nem pedig arra várni, hogy majd a másik aprólékosan beszámol neked minden pillanatáról és viselt dolgáról.

Amúgy ez a "nem az én feladatom" is tipikus női mentegetőzés. Nyilván nem vagy hibás abban, ha valaki pl. csalódott, viszont igenis segíthetsz az illetőnek abban, hogy sikerélménye legyen. Persze sajnos nagyon sok nő ilyen, mint te, egyszerűen negligálod a másik ember problémáit, nem segítesz megoldani neki (és most nem arról van szó, hogy rögtön párkapcsolatot kell kialakítanod bárkivel, vagy randiznod kell vele, hanem odamész, érdeklődsz, beszélgetsz, érzékelteted vele, hogy meg akarod ismerni, hogy értékesnek tartod, hogy elfogadod olyannak, amilyen). A nők többsége - legalábbis tapasztalataim alapján - nem segít annak, akinek erre szüksége lenne, mondván, nem az én feladatom kihúzni őt a szarból (pl. én is többször kértem már segítséget lányoktól, hogy szerintük mi a gond velem, miért ér sok kudarc, és annyi volt a nagy "segítség", hogy "nincs veled semmi baj"), miközben azért tőle is elvárjátok, hogy ugyanolyan egészséges lelkületű és sikeres ember legyen, mint az, aki alapból ilyen, és netán még rengeteg jó élmény is éri. Lerázzátok a másikat, mert nem elég férfias, nem elég vonzó, nem eléggé duzzad az önbizalomtól, tehát elvárjátok tőle, hogy ő is fszagyerek legyen, de ha pl. minden nő csak elfordul az illetőtől, akkor mégis hogyan legyen ő is sikeres? Az elfordulás, a "nem az én dolgom" mentalitás a legegyszerűbb választás, de ha valakinek mondjuk senki nem segít az önbizalmát helyretenni, elhitetni vele, hogy értékes, akkor hogy a francba legyen neki is eget verő önbizalma? Mert ha te is úgy állsz hozzá, hogy nem az én dolgom is, meg a másik is, meg a harmadik is, meg az x+1-edik is, akkor csak odébb rugdossátok szerencsétlent, hogy "nekem nem vagy elég jó, de majd te is találsz valakit". Tegyük fel, hogy van egy illető, aki fél a kutyáktól, mert gyerekkorában egy megharapta. Te azt mondod, hogy nem az én feladatom kigyógyítani őt ebből a félelemből, de azért számon kéred rajta, hogy miért nem változik meg. És ugyanígy áll hozzá még x+1 ember, senki nem mondja neki azt, hogy gyere, komám, az én kutyám nem bánt senkit, barátkozz meg vele, így soha nem is fog kigyógyulni a félelméből. Így van ez a nőkkel is, rendszerint sorozatban kirúgjátok azokat, akik nem felelnek meg az elvárásaitoknak, mert "nem elég férfias", "visszahúzódó" stb., viszont megkövetelitek tőle, hogy ő is férfias és nyitott legyen, de ha nincs végre legalább egyetlen ember, aki veszi a fáradságot, és segít neki, akkor csak görgetitek a problémát magatok előtt. Szóval ha mindenki úgy áll a dologhoz, hogy "nem az én feladatom segíteni", akkor nincs is jogotok elvárni azt sem, hogy egy sok kudarcot átélt ember ugyanolyan legyen, mint akit rengeteg pozitív élmény ért.

Csak az a része a "te" hibád, hogy "nincs időd" ismerkedni. Ha az idő felét arra szánnátok, hogy ismerkedtek szelektálás helyett, akkor semmi gondotok nem lenne és a "normális pasiknak" se, bármit jelentsen is ez a szókapcsolat.

30/f

82%-os: Nagyon igaz, amit írsz. Tényleg úgy van a legtöbb ember ezekkel a dolgokkal, hogy "oldja meg a problémáit, de én nem segítek neki, mert semmi közöm hozzá".

Viszont valljuk be, ez elég veszélyes terep. Ha valaki lelkileg "sérült", mert érte egy rakás csalódás, nem tud kijönni a nőkkel, mert senki sem értékelte stb., akkor szinte törvényszerű dolog, hogy ha valaki nőként segít neki pusztán emberbaráti szeretetből, akkor az illető beleszeret. És ha nem alakul ki kapcsolat, akkor még 3x annyira összetörik esetleg, mint amennyire már alapból el volt törve.

Például úgy, hogy ha valaki kezdeményez nálad, akkor legalább beszélgetsz vele AKTÍVAN és nem csak várod, hogy produkálja magát, mint egy cirkuszi majom és nem küldöd el kapásból, mondván "jajj hát úgysem tudnék vonzódni hozzá".

Ennek a mondatnak, hogy "És megelőlegezném azt a választ, hogy a lány szóba sem áll velük: szerintem nem csak akkor kellene kimutatni, amikor valaki épp tetszik." semmi értelme, ezzel nem válaszolsz az általam felvetett problémára.

Van ez a kép, amit gondolom mindenki ismer: [link]

A hozzád hasonló nők kizárólag a leveleket nézik, és meg sem próbálnak leásni, hogy kiderüljön, milyen is az ember valójában, mert már annyira elterjedt mindenféle álpszichológus maszlag, hogy miből mit lehet leszűrni, hogy csak a látszattal törődnek a nagyhangúak is, hogy bedőljetek nekik. Azt gondoljátok, hogy ha nagy a levél, akkor biztos nagy a répa is (nem abban az értelmében :D), de valahogy sosem ellenőrzitek le, hogy tényleg-e, aztán meg jön az értetlenkedés, hogy miért nem működik, miért csal meg, ver meg, változik meg. Amikor gyerekként ilyesmi képeket láttam, mindig azt hittem, hogy ezek csak a többi gyereknek meg max a nagyon hülye felnőtteknek szólnak, mert az átlagember azért tudja, hogy nem a látszat az elsődleges. De tévedtem. Nem tudja. Te sem tudod.

Az is jó ezekben a női megmondókérdésekben, hogy nagyon jól a visszájukra lehet fordítani őket, mert téves álláspontot próbálnak védeni béna érvekkel. Most is ez történt.

A 82%-os válaszolóval pedig azt hiszem már sokadjára értek egyet.