Ti a környezetetekben hogy látjátok, akik párkapcsolatban vannak azok őszintén boldogok és szerelmesek?

Én őszintén szeretem a párom. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, viták időnként, néha még a szakítás is megfordul a fejemben, talán az övében is, de mindez azért van, mert nem közömbös a másik, mert szenvedély van. Pedig évek óta együtt vagyunk, és valójában el sem tudnám képzelni a világomat Nélküle.

Változás, fejlődés, kompromisszumok, elfogadás. Mindhez csaták vezettek. Amelyik kapcsolatomból mindez hiányzott, ott nem volt igazi szerelem.

Persze nem csak csata van, van intimitás is, közös élmények, kalandok, de közös semmittevés is. Apró kedvességek, egy szelet kedvenc csoki, egy reggeli kávé ágyba hozva, egy hajnali simogatás félálomban.

Nem csak érdekkapcsolatok léteznek. De a valódi, szerelemből létező kapcsolatban munka van. És vibrálás. És bele fektetett energia, meg idő.

Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek problémák, viták időnként, néha még a szakítás is megfordul a fejemben, talán az övében is,

nyugi, pár év és vége van :)

"néha még a szakítás is megfordul a fejemben, talán az övében is, de mindez azért van, mert nem közömbös a másik, mert szenvedély van."

Ismerem én is azt, hogy a haragot a szeretettől kevés választja el és a közömbösség a legrosszabb. De ez olyankor szokott érvényes lenni, mikor a pár egyik felének van egy olyan exe, akivel muszáj találkoznia rendszeresen.

Ha AKTÍV párkapcsolatban folyamatos viták és veszekedések vannak az sosem szenvedély (maximum a flört kategóriába tartozó dolog, mikor szívjátok egymás vérét mert ellenkezik valamiről a véleményetek), hanem inkább annak a jele, hogy egyik fél sem enged és ha nem tudnak kompromisszumra jutni, akkor ahogy elmúlik a fellángolás már egyre idegesítőbb lesz még az is, ami addig cuki volt.

#47

Igazad van én ezért vagyok 24 éve egyedül,alig várom hogy legyen végre valaki akivel szerethesük egymást.